Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-16
10 n Miért van szükség arra, hogy ezeket az információkat számítógépen dolgozzák fel? Azért, hogy könnyen hozzáférhetők legyenek mindenki számára. Ráadásul ilyen szolgáltatási felületen nem kell mindig mindent mindenkinek megismételni, el magyarázni, hogy mit jelent az, amikor felhívjuk a figyelmét arra, hogy bizony a lakásokon megy ki a magyar energia, vagy a térségben az energiafelhasználásnak közel 40 százaléka: a falakon, fűtésen keresztül, a háztartáson: a háztartási gépeken, világítás on, főzésen, mosáson, a konyhai vagy a lakhatási tevékenységeken keresztül. Ebben kell tudnunk takarékoskodni, és ezzel kapcsolatosan kell információhoz jutnunk. Ismernünk kell, hogy milyen építőanyagok, mekkora összegben, hogyan állnak rendelkezésre, hogy egy felújításnál úgy vakoljunk, úgy burkoljuk a házunkat, a nyílászárót úgy cseréljük ki, hogy ezzel x százalék energiát tudjunk megtakarítani; tudatosítanunk kell, hogy egy háztartási gép kicserélésénél mennyi fogyasztást spórolunk meg, pl. egy modern hű tőszekrény a tíz évvel ezelőtti hűtőgéphez képest feleannyi energiával éri el ugyanazt a hűtőkapacitást, mert ekkora változás zajlott le a hűtőgépgyártásban. Szóval információt kell adni az embereknek, és akkor többen és sokkal gyorsabban tudnak átállni. E z azért fontos, mert az egyes országoknak, térségeknek a versenyképességét az fogja meghatározni, hogy hogyan tudják redukálni az egyre drágább energia, az egyre drágább hulladékgazdálkodás vagy szennyvízkezelés költségeit. És ezt nemcsak úgy lehet elérni, hogy új technológiákat hozok be, mert az eleinte inkább drágítani fog, hanem úgy, hogy ha én magam visszafogom a fogyasztást, olyan termékeket, olyan szolgáltatásokat választok, amelyekben a környezettudatosság érvényesül. n Ön tett egy olyan kijelentés t, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát új tartalommal kell megtölteni. Mire gondolt? Eddig általában csak a fenntartható fejlődésnek elkötelezett zöld mozgalmárok és a környezetért felelősséget érző emberek álltak mintegy sorompóként a nagy beruházások előtt, a nagy környezetrombolások előtt, és ezt mindenki úgy élte s éli meg, mint egy akadályát a fejlődésnek. Most azért változik meg minden, mert kiderült, hogy nemcsak a klímaváltozással kapcsolatosan, hanem az élővilágban lezajló óriási méretű fajpuszt ulással, a víz állapotának radikális romlásával jelzés érkezett az emberiség számára egy folyamatról. Azon az úton, amin eddig fejlődtünk, ahogy a kényelmi szokásainkat ki akartuk elégíteni, ahogy szerettük volna az életünk minőségét javítani, nem lehet to vább járni. Állj van. Stop. Nem arra kell menni! Hát akkor hogyan, merre? Ez az az új gondolkodásmód, amely a fenntarthatóságot, tehát a fejlődés új irányát szabja meg. Azt mondjuk: egyensúlyban a környezettel. n Már a fenntartható fejlődés fogalma is ez a felismerés volt, nem? Sokkal inkább tiltás formájában. Ez az, amit szeretnék mondani, hogy a környezetvédelem sem egy új fogalom. A 70es években berobbant már, de nem lett társadalmi fogalommá. Az emberek úgy élték meg, hogy vannak ilyen új mozgalmáro k, akik időnként ideoda láncolják magukat, meg kiállnak a bálnákért, meg a koalamacikért, provokálják a társadalmat, hogy fölhívják valamire a figyelmet, és itt mintha vége lett volna, aztán kimegyek vacsorázni, és közben úgy hagyom a villanyt, kinyitom a z ablakot, megy a fűtés, és így tovább. Nem törődöm semmivel. Vállalkozóként csak azt nézem, hogy a lehető legkevesebbe kerüljön a termék előállítása, egyáltalán nem figyelek oda, hogy a végtermék majd újrahasznosítható lesze, hogy alternatív energiával á llítome elő vagy a sokkal olcsóbb hagyományos energiával, tehát nem figyelek oda semmire. Meghallgatom a zöldeket, aztán megyek a magam útján. A változás abban van, hogy nincs tovább, nem tudok a magam útján menni. Erre utal a kiotói egyezmény, amely azt mondja, hogy „Állj, széndioxidkibocsátás! Energiafelhasználás, stop!” Sőt, redukálni kell. Van egy nagy világvita arról, hogy ennek menynyire vetik alá magukat az egyes országok. Nyilván akkor hatékony ez a megoldás, ha majd mindenki aláveti magát. Egyel őre Kína és az Egyesült Államok nem írta alá az egyezményt. Az Egyesült Államok a maga részéről betartja, csak nem írja alá az egyezményt, Kína, egyelőre úgy tűnik, nem tartja be az egyezményt, de mindannyian azt reméljük, a jövő a nagy társadalmi együttmű ködéseké ezekben az ügyekben. Nézzük meg, hogy az Európai Unión belül kötelező jelleggel előírják, mennyi széndioxidkibocsátási kvótánk van, hogy mennyire kell ezt redukálni a következő pár évben. Kötelező előírás ma már, hogy tíz éven belül mennyi megúj uló energiát kell termelnem, és egyszerűen, ma még nem kötelező, de kéthárom éven belül kötelezővé fog válni az úgynevezett zöld közbeszerzés, tehát a közintézményeknek, iskoláknak, önkormányzatoknak például csak újrahasznosítható papírt szabad majd besze rezniük. Mit csinál akkor az az iparág, amelyik nem ilyet gyárt? Mit csinál, amikor elveszíti a piacát, mert az lesz az elvárás, hogy csak olyan csomagolóanyag legyen, ami teljes mértékben újrahasznosítható vagy lebomló? Mit csinál az az ipar, amely nem te sz most lépéseket az átállás felé? Ezért olyan fontos, hogy ez a platform ezeket az információkat közli és
