Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-01
23 Franciaország egyszer már m egpróbált visszatérni, ám akkor ez nem történt meg: vagy ők kértek túl sokat, vagy Washington adott túl keveset, nem tudom. Mennyire erős most a román hadsereg, védettebbe most az ország, mint a NATOintegrálódás előtt? – Természetesen védettebb, és nem feltétlenül amiatt, hogy most erősebb lenne a hadsereg, hanem mert a NATOtagországok megvédik egymást. A Washingtoni Szerződés 5. cikkelye szerint az egyik tagország elleni támadás valamennyi elleni támadásnak tekintendő. Románia a múltban soha nem volt tagja egy olyan biztonsági szövetségnek, amelyben egyidőben jelen legyen valamennyi nyugati hatalom. Hol Franciaországgal, Angliával szövetkeztünk Németország ellen, hol Oroszországgal Franciaország ellen, és így tovább. A jelenlegi helyzet a legmegfelel őbb egy olyan ország számára, mint amilyen Románia: az Atlantióceántól a Prut folyóig kis kivételekkel – Svájc, Liechtenstein és persze a NyugatBalkán – valamennyi ország egyazon katonai szövetséghez tartozik. És nem teszi ki magát így Románia veszélyek nek is? Gondolok itt például a KözelKelet és főleg Irán viszonylagos közelségére. – Nem. A globalizáció miatt a földrajz igencsak relatívvá vált. Ilyen szempontból Románia már nem számít veszélyeztetettebbnek, mint mondjuk Németország vagy Franciország. Románia nem tette ki magát sem jobban, sem kevésbé az iszlám fanatizmus veszélyeinek, mint amennyire kitette magát bármely más NATOtagállam, mint például Franciaország, amely – a területén élő több millió muzulmán lakos dacára – éppen Bukarestben jelenti majd be, hogy ezer katonával növeli afganisztáni kontingensét. Természetesen a NATOtagságnak ára is van, ám ha mindent mérlegre teszünk, akkor azt mondhatjuk, hogy Románia a lehető legjobb konjunktúrába került. Azzal együtt, hogy a NATOtagságnak vannak kellemetlen oldalai is. Mint amilyen kellemetlen lesz ezekben a napokban Bukarestben lakni, tartózkodni. – Igen, ám ezek a kellemetlenségek múlóak. Egyébként a legutóbbi terrorista támadás NATOtagországban éppen Németországban volt, márpedig közismert N émetország tartózkodó álláspontja Irak invázióját illetően, valamint az afganisztáni katonai erők növelését illetően is. Románia először a három évvel ezelőtti túszdráma során szembesült a NATOtagországi lét következményeivel. Mi a véleménye arról a tört énetről? – Csupán annyi, hogy a sok kérdőjel megmaradt, és sok évre lesz még szükség, hogy ezeket megválaszoljuk. Az a történet megmutatta: ilyen veszélyekkel számolnunk kell, ez is a valóság része. Mint ahogyan az Omar Hayssamügy is az, mely továbbra is valahol a szürke zónában marad, bonyolult nemzetközi vonzataival együtt. Visszatérve a bukaresti NATOcsúcs minden bizonnyal legfontosabb kérdéséhez, a kelet felé történő bővítéshez: miért jó Romániának az, ha Ukrajna, Grúzia csatlakozik a szövetséghez? Hogyan fog erre várhatóan reagálni a Kreml? – A Kreml már reagált, éppen úgy, ahogyan várható volt: élesen, negatívan. Ehhez kapcsolódóan láttam a napokban egy orosz televíziós vitaműsort, amelyben orosz politikusok fenyegetéseket intéztek a két tagjelölt állam területi integritása ellen. Tudjuk ugyebár, hogy Ukrajna egy amúgy is kettéosztott ország, ami a politikai opciókat illeti: létezik egy nyugati régió, amely nyitottabb a Nyugattal való együttműködés felé, és amely közelítené Ukrajnát a NATOhoz és az unióhoz, és létezik egy ilyen szempontból kevésbé nyitott keleti rész, amely az integráció ellen lép fel.
