Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-01
22 Annak idején megszü letett a döntés, hogy a szövetség csapatokat küld Afganisztánba, és ezek a csapatok néhány fontos feladatot kaptak is, mint például az afgán kormány támogatása a talibán erőkkel szemben. Amúgy az afgán elnök maga is jelen lesz Bukarestben, és talán itt vál aszt kap a szövetség arra a nagy kérdésre: honnan is fogjuk tudni tulajdonképpen, hogy sikeres volte az afganisztáni misszió. Úgy tűnik, a NATO válságban van, és főleg a közelkeleti szerepe miatt. – Nos, ön bizonyára Irakra céloz. A szövetség és az ira ki válság közti kapcsolat elég laza, de amúgy tökéletesen igaza van. A NATO választás előtt áll, ugyanis a szövetségen belül kétféle elképzelés létezik, ami a jövőbeli nemzetközi szerepét illeti. Az első változat szerint – melyet főleg az Egyesült Államok képvisel – a NATOnak hangsúlyosabb, jobban meghatározott szerepet kell adni, ami politikailag azt is jelentené, hogy a NATO privilegizált kapcsolatokat alakít ki olyan államokkal, amelyek nincsenek az északatlanti térség közvetlen közelében – ilyen péld ául Ausztrália, ÚjZéland, DélKorea, Izrael. Ennek az érvelésnek a logikája, hogy ha már ugyanolyan demokratikus államokról van szó, mint amilyenek a NATOtagországok, és ha ugyanúgy piacalapúan működik a gazdaságuk, akkor miért akadjunk fenn a földrajzi elhelyezkedés kritériumán, és ne hozzuk közelebb őket a szövetséghez? És a másik opció? – A másik elképzelés egy, ambícióiban sokkal korlátoltabb szövetségről szól, amely továbbra is a közös védelem elvére alapoz, és amely a nemzetközi válságok kezelésé t más szervezetek hatáskörébe utalja. A legelterjedtebb álláspont szerint ezeket a krízisgócokat az ENSZ felelősségébe kellene utalni. Mások úgy vélik, az EUnak kell több feladatot vállalnia a krízismenedzsment területén, főleg az atlanti térségben. Ez t ehát a két elképzelés, és a fő kérdés, hogy a kettő közt lehete kompromisszumot létrehozni. Ebben a képletben Románia hol helyezkedik el? – Románia még csak most körvonalazza a stratégiáját. Új tagországként valamiféle morális kötelezettséget érez azt az álláspontot képviselni, amely a bővítés folytatását szorgalmazza. Ami a válságkezelésben való részvételt illeti, Románia mindent megtett, ami tőle telt, bár természetesen nincs a legjelentősebb hozzájárulást felmutató országok közt, hiszen tekintetbe ke ll vennünk a hadsereg dimenzióit, a védelemre költött költségvetési összegek nagyságát. Mégis, ha az arányokat figyelembe vesszük, Románia a rangsor felső részében találja magát, a különböző hadszíntereken jelen levő katonák számát tekintve, maga mögé uta sítva régebbi, jóval nagyobb katonai költségvetésű tagországokat. Az egyik NATOfőtitkárhelyettes nemrégiben a „hű szövetséges” jelzővel illette Romániát… – Valóban, és ez nem is kétséges. Romániát különben hamarosan fel is kérik, fejtse ki véleményét a katonai szövetség jövőjével kapcsolatosan, és akkor valamennyi tagországnak meg kell majd tennie ezt. És bár a Washingtoni Szerződés szerint valamennyi tagország egyenlő státusú, egyenlő jogú a szövetségen belül, tény, hogy a régi tagállamok befolyása jóv al nagyobb, ők helyezik el majd előbb a játékfiguráikat a sakktáblán. Mi majd csak azután jövünk, és részt veszünk a fontos vitában, amely azonban még nem zajlik le ezen a mostani bukaresti csúcson. Ahol az egyik nagy tét Franciaország visszatérése a kato nai struktúrákba. – Ezzel kapcsolatban igencsak pozitív jelzések vannak, és az Egyesült Államok nagyon reménykedik a visszatérésben. Egyeztetések zajlanak e tekintetben, és érdekes lenne belelátni, hogyan folynak a tárgyalások.
