Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-28
25 Mit kell tudni és/vagy figyelembe venni ahhoz, hogy ténylegesen megszülessen a Székelyföld jövőképe? El sősorban egy keret (framework) kell. Ez a keret az a valami, ami lehetővé teszi a kistérségi (pl. széki) fejlesztési elképzelések EUkonform térségi (regionális) keretben való összehangolását. És akkor azt lehet mondani, hogy a létező állapotból (helyzetel emzés), ha bizonyos feltételek teljesülnek (kockázatelemzés), adott idő alatt egy kedvezőbb állapotba kerül az emberfia. És mint jeles kollégámnak, Mórickának, akinek mindenről csak „az” jutott az eszébe, mi tagadás, nekem a fejlesztési régiónál jobb keret ismereteim között nem bukkan fel. A mi esetünkben ez óhatatlanul a székelyföldi fejlesztési régiót jelenti. Ez lehet a modernizációs kényszerre adandó válasz egyik eleme. Ami viszont a jelenlegi fejlesztési régiók „átgyúrásához” vezet. Ez kellene hogy leg yen az egyik első, de határidőhöz kötött lépés, amit meg kell tennünk. Az eddig megszerzett EUs forrásoknak a jelenlegi 8 fejlesztési régión belüli eloszlása azt látszik alátámasztani, hogy a támogatásokat sikerült népességarányosan és nem a fejlettséggel fordítottan arányosan elosztani. Régiókon belül a legtöbb forrást a legfejlettebb/legnagyobb népesség ű megyék szerezték meg. Ez azt is jelenti, hogy a nem kiemelt régiókon belül a szegény és kicsi megyék fokozottan kerültek hátrányos helyzetbe. A jelenleg i régiós felosztás megváltoztatása az ország összes felzárkóztatandó térségének érdeke. Az csak „természetes”, hogy a három erdélyi régióban a magyarok lakta megyék jellemzően vesztesek. A jelenlegi fejlesztési régiók eddigi EUs forrásbevonásának elemzésé ből egyértelm ű en kiderül, hogy szükséges a jelenlegi felosztás átalakítása. Mára világos az is, hogy ez az átalakítás lehetséges. Az Európai Bizottság elnöke a bukaresti parlamentben RMDSZkérdésre válaszolva világosan kimondta: át lehet alakítani a fejles ztési régiókat. A fejlesztési régiók létrehozásának szabályait ismerjük. Az eljárásrenddel is tisztában vagyunk. Az sem titok, hogy Románia e téren mit vállalt, és mire nem kötelezik EUs elvárások. (Romániát például senki nem kötelezi arra, hogy a jelenle gi régiós felosztást akár holnapig változatlanul tartsa.) A Regionális Politikát taglaló 21. fejezet Kiegészítő Dokumentuma tartalmazza az ideiglenes regionális felosztást. Nemcsak hogy ideiglenes a felosztás, de az első fejezet is az Ideiglenes felosztás címet viseli. „Románia tiszteletben tartja az idevonatkozó EUs rendeletet” – mondja a szöveg. Ezzel szemben „Románia szándéka a 2007 – 2013as programozási időszak alatt megtartani a jelenlegi régiós felosztást” – mondja ugyanaz a szöveg. Az 1998as régiós felosztás nyilván nem számolhatott a 2003ban életbe lépett bizottsági rendelettel, amelyben többek között az áll, hogy a fejlesztési régió népessége (ha nem közigazgatási régió) 800.000 – 3.000.000 fő lehet. Az viszont már józan ész, netán jóhiszem ű ség kér dése, hogy a régiók létrehozásakor figyelembe kell venni „a földrajzi, társadalmigazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülményeket”, ahogyan azt a rendelet leszögezi. Merthogy a fenti szempontokat az első, 1998ban elkövetett régiósítás köze pette igencsak vitatható módon tartatták szem előtt. Két romániai régió (Északnyugat és Dél) meghaladja az idevonatkozó rendeletben rögzített népességi küszöbértéket. Ergo ezt a két régiót EUs nyomásra fogják átalakítani. Ami viszont összesen négy (az áta lakítandókkal szomszédos) régió határainak módosulását jelenti. 2006 közepén az EuroStat hivatalosan kérte a Román Statisztikai Intézetet, hogy a két, problémás régiót alakítsa át úgy, hogy a régiós felosztás az idevonatkozó rendeletnek feleljen meg. Ha az új fejlesztési régiók (határai) egyben közigazgatási egységek (határai) is lesznek, az idevonatkozó rendelet követelményeit engedékenyebben lehet követni, ugyanis az EU (ma még) nem (szívesen) szól bele a közigazgatási egységek kialakításába. Tehát a lehe tséges új behatárolás(oka)t a jelenlegi megyék szerint kell tárgyalnunk. Elsősorban a rendelet elvárásait kell tiszteletben tartani. Vagyis figyelembe kell venni a földrajzi, társadalmigazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülményeket. Ez EUs nyelven az, amit mi a 68as megyésítésben, majd a 98as régiósításban nehezményeztünk. Továbbá a régiók módosításának a népesség mérete tekintetében homogénebbé kell tenniük a regionális szerkezetet. Ez azt jelenti, hogy a népességi küszöbértékeket tisz teletben kell tartani. Ergo, az alsó küszöbérték lévén 800.000, Hargita és Kovászna népessége nem elegendő egy fejlesztési régió békés úton való létrehozásához. Még ez is a Székelyföld területi értelmezését ösztönzi. Ezért is kell az új fejlesztési régióka t úgy létrehozni, hogy az előbbutóbb bekövetkező közigazgatási reform során minimális „határkiigazításokkal” az 1968as megyésítés igencsak káros határvonalai a már idézett EUs rendeletet tiszteletben tartva módosuljanak. Ha közigazgatási határok módosul nak, abba az EU intézményei nem szólhatnak bele – akkor sem, ha az adott közigazgatási határokon belüli régió nem tartja tiszteletben a népességi küszöbértéket. Az önálló székelyföldi fejlesztési régió meghatározása elsősorban nem politikai, hanem szakmai feladat. A ma is létező szerencsétlen régiókat annak idején a politikum elég diszkréten hozta létre. Ha bárki komolyan gondolja a „Székelyföldet”, akkor annak elárulom, sok mindent kell, és már el is lehetne végezni szakmai szinten, pl. statisztikai előkés zítés, nemzetközi szakmai standardok szerinti szakmai anyagok
