Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-28
23 irányultságú. Az egész anyag azt az általában vett szlov ák vélekedést támasztja alá, mely szerint az MKP etnikai párt. Ezek után nincs is miért tiltakozni ez ellen az állítás ellen. A bevezető második bekezdésében az MKP három szubjektumot nevez meg melyek részére meg kívánja fogalmazni a legfontosabb kérdése ket: a szlovákiai magyar közösség, Szlovákia és önmaga. Az anyagból kiderül, hogy a magyarság felé a kérdések szinte kizárólag a szlovákiai magyar közösség etnikai, nyelvi és részben regionális, vélt, vagy valóságos érdekei mentén fogalmazódnak meg, s szin te teljes mértékben hiányoznak a politikai, gazdasági, szociális és biztonságpolitikai szempontok. Szlovákia számára csupán néhány külpolitikai és emberjogi jellegű kérdéseket vetnek fel, a többi megállapítás nem lépi túl egy eszményített európai értékrend hez való közelítés követelését. Az anyagban az MKP számára megfogalmazott kérdések nem találhatók, azon túl, hogy a párt érvényesíti a belső demokráciát és felvállal olyan feladatokat is, „amelyeket a klasszikus pártok” nem. A bevezető továbbá leszögezi, hogy az MKP ebben az anyagban csak kérdéseket akar megfogalmazni, nem törekszik válaszadásra és programra, ellenkezőleg, csak „kísérletet tesz arra, hogy felvázolja a jövőbeli válaszadás főbb irányait”. Ebben az esetben azonban nem Programtézisként kellet t volna meghatározni az anyagot, hanem Problématézisként. Az anyagból a kisebbségi szempont etnikai és nyelvi dimenzióján, valamint egy eszményített eurokonformitásra való törekvésen túl szinte semmilyen témában nem található és olvasható világos álláspont , sőt az esetek döntő többségében még a kérdésfeltevés és a téma meghatározása is hiányzik. Íme, néhány példa: Egy pártnak fel kell tennie azt a kérdést, hogy önmaga milyen irányultságú, tehát, hogy hatalomra kerülése után milyen értékrend mentén kíván k ormányozni. Az MKP önmagát elsősorban etnikai, másodsorban regionális, harmadsorban konzervatívkereszténydemokrata, negyedsorban nemzetiliberális, ötöd sorban szociálisan érzékeny, hatod sorban európai pártnak tekinti. S hogy végül a gyengébbek is megért sék, azt is leszögezi, hogy tulajdonképpen mi is az, ami nem tartozik bele ebbe a teljes felsorolásba: a jobb és baloldali szélsőségek. Vagyis magyarra lefordítva, az MKP a diktatúrákat és a magyarellenes nacionalizmusokat leszámítva minden irányban nyitot t és mindent el tud képzelni. Az MKPt választó polgároknak tehát az etnikai és részben a regionális szemponton kívül nincs más támpontjuk, ha kíváncsiak arra, mit fog tenni a párt hatalomra kerülés után. Egy pártnak fel kell tennie azt a kérdést is, hog y kik a szövetségesei és kikkel akar hatalomra kerülni. Az anyag egyértelművé teszi: az MKP bárkivel hajlandó kormányozni, aki nem hoz láthatóan magyarellenes intézkedéseket. Más szempont nincs. Jobb lenne ugyan, ha a kormány konzervatív lenne, az sem baj, ha liberális, de egy baloldali kormánnyal sincs különösebb baj. Tehát a jövőt tekintve itt sincs politikai támpont. A párt bármilyen politikai programot megvalósít, ha van partnere a kormányzáshoz. További fontos kérdés egy párt és lehetséges választói számára, hogy milyen államot szeretne a jövőben. Kétféle út létezik. Az egyik erősíti a közhatalom szerepét és csökkenti az állampolgár, a civil társadalom, a sajtó, valamint a vállalkozás szabadságát. A másik út csökkenti az állam szerepét és erősíti az e mlített területeken a szabadságot. Az MKP ezt a kérdést nem teszi fel, ugyanakkor a szöveg arra utal, hogy tényleges elképzeléseivel a második változat áll közelebb hozzá. Néhány példa: az anyag nem említi a sajtószabadság növelését, csak a sajtó felelőssé gét hangsúlyozza. A programtézisek növelni kívánják a kisebbségi intézmények számát és beleszólási lehetőségüket a magyarság életébe. Ugyanez érvényes a helyi és megyei intézmények számára és befolyására is. Az MKP a gazdasági részben közelebbről meg nem h atározott módon érvényesíteni kíván bizonyos bérszabályozási hatásköröket. A párt növelni kívánja a vállalkozások állami támogatását, hasonló tervei vannak a mezőgazdaságban, a vidékfejlesztésben, a szociális támogatások területén és a nők szerepének növel ésében. A szabadság növelésére csak az emberi és kisebbségi jogok területén találunk példát. Az MKP tehát saját önmeghatározása szerint az etatizmus növelésére tesz javaslatokat, vagy legjobb esetben is semleges. Az MKPt választó polgárok tehát nem várhat nak cselekvő pártpolitikát a szabadságok növelése területén és nem lehet tudni, mi valósulna meg az esetleges hatalomra kerülés után. Egy pártnak azt is el kell döntenie, hogy milyen gazdaságot, milyen gazdaságpolitikát és milyen szociálpolitikát kíván m egvalósítani. Az anyag erre sem ad választ. Csak néhány kérdés, ami nem jelenik meg: növekedni, vagy csökkenni fog az állam újraelosztó szerepe? Növekednek, vagy csökkennek az adó, járulék- és illetékterhek? Egyszerűbbek, vagy bonyolultabbak lesznek az ad ó, a járulék- és a szociális rendszerek? Csökken, vagy növekedik az államháztartás hiánya, valamint az államadósság? Egyszerűsödik, vagy bonyolultabbá válik a vállalkozások elkezdése, fenntartása és befejezése, a csődtörvény, a munkatörvénykönyv, az építé si törvénykezés?
