Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-27
34 Amikor a fi zetéshez hozzáadódnak a különböző adók és illetékek, a mai bérezési rendszerünk szerint is olyan tetemes összeg ez, amit sok gyülekezet nehezen vagy egyáltalán nem tud vállalni. Ha ehhez hozzáadódnak más fizetések is (kántor, harangozó, vagy más személyzet bére), a gyülekezet önrésze már nagy összegre rúg. Azt gondoltuk, hogy az Európai Unió közös rendezési tervet kínál majd, de kiderült, hogy minden marad a régiben. Nehéz helyzetünket az Unió azzal is súlyosbította, hogy az egyházakat kizárták az uniós pál yázatokból. Úgy tűnik, ez most fog megváltozni, így az egyházak is pályázhatnak majd. – Az Unió döntéshozó fórumain gyakori téma a diszkrimináció kérdése. A hozzánk is begyűrűző diskurzus szerint, ha az állam egyik vagy másik felekezetet támogatja, diszkr iminálja a többieket, netán az ateisták kerülnek hátrányos helyzetbe. Megállja a helyét ez a fajta szemlélet? – Mi Erdélyben a Kelet és a Nyugat határán vagyunk, az ortodoxia, illetve a rómaikatolikus és a protestáns egyházak találkozási vonalán. Azzal, h ogy az állam az ortodox egyházat államvallásként kezeli, óhatatlanul diszkriminál. Elsősorban a többi egyházakat hozza hátrányos helyzetbe. Ezt a problémát a rendszerváltás óta sérelmezzük. A református egyház a romániai egyházaknak nyújtott költségvetési támogatás 3, 5 százalékát kapja, statisztikailag körülbelül ennyi hívünk van. A gond csak az, hogy a kisebb egyházak is igen jelentős infrastruktúrát kell, hogy fenntartsanak, amihez messze nem elég az állami támogatás. – Miből fedezik a bevételkiesést? – Egyházi intézményeinket a gyülekezetek tartják fenn. A központi járulékot lélekszám szerint osztjuk el. Ennek nagyságát minden évben a közgyűlés határozza meg. Egy főre számítva ez évi hat lej. Ez nem nagy összeg, mégis begyűjtése gondot jelent. Becslésem szerint egyházkerületünkben 250 ezer református él, ebből azonban 6070 ezer egyáltalán nem jelenik meg a nyilvántartásokban. További 6070 ezer személy csak alkalmanként, mondjuk öt évente egyszer támogatja az egyházat, tehát nem jelentenek állandó bevét eli forrást. A hozzávetőleg 120 ezer fizető hívünk nem tudja biztosítani intézményeink biztonságos fenntartását. – Az elmúlt években többször is megjelent a világi sajtóban, hogy egyházkerületüknek tetemes adóssága van a kolozsvári Protestáns Teológiai In tézet fele. Rosszabbul állnak anyagilag az erdélyi egyházkerületnél? – Az egyházkerületünknek valóban jelentős adóssága van a Teológia fele. Az intézményt fenntartó többi egyház a maga részét tudja fedezni, mi már nem. El szoktam mondani, hogy a mi egyházk erületünk mostoha gyereke lett a Trianon utáni világnak. Minket annakidején egy tollvonással levágtak Debrecentől. Amit építettünk, az Debrecenben maradt. Kolozsvár más helyzetben volt, hiszen a kerület jelentős egyházi vagyona Erdélyben maradt. Mi amolyan kis szeletként, mostoha körülmények között megmaradtunk Kolozsvár és Debrecen között. Amikor épületet visszakapunk, az rendszerint iskola, ami pénzt visz el. Csak egy példa: a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumra szűkös büdzsénkből 14 milliárd régi lejt költöttünk eddig. Ahhoz, hogy az épület minden szempontból megfeleljen a modern oktatás követelményeinket, hozzávetőleg még tízszer ekkora összegre volna szükség... A kolozsvári Teológiára visszatérve: a központi járulékunkból arányosan mi adunk legtö bbet az intézmény fenntartására. Legutóbbi megbeszélésünkön elmondtam: összbevételeink kétharmadát kellene erre fordítsuk, hogy ne legyen tartozásunk, amit nyílván nem tudunk vállalni. Nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: tíz év múlva a mi helyzet ünkbe kerül a mai legerősebb egyházunk, az Erdélyi Református Egyházkerület is. Igazából ma azok az egyházak vannak helyzeti előnyben, akik visszakapott ingatlanjaikból, Kolozsváron például, jelentősebb bérleti díjhoz jutnak hozzá. A mi helyzetünkben alig van ilyen lehetőség. Amit elméletileg pénzzé tudnánk tenni, a bevétel többszörösét kellene visszaforgatni az épület felújításába, olyan állapotban kaptuk vissza azokat. – Anyagi lehetőségeikhez méretezve nem túlságosan nagy az intézményrendszer, amit fönn tartanak? – A Királyhágómelléki Egyházkerület nagy gondja valóban az, hogy jó szívvel felvállalt minden olyan kezdeményezést, amit más helyen erre szakosodott alapítványok intéznek. Ma már nálunk is változás állt be: több intézmény, amit eddig az egyházker ület tartott el, önállósodott. Az egyházi nyomda üzemeltetésére, például kftét hoztunk létre. Egyértelmű, hogy a költségeket vissza kell fogni, mert az egyházi hozzájárulást nem lehet fennebb srófolni. A hívenként évi 6 lejes központi hozzájárulás nem sok , de ezt nem az átlagkeresethez, hanem az elöregedett gyülekezetek anyagi lehetőségeihez kell méretezni. A falun élő emberek közül soknak termelőszövetkezeti nyugdíja van, az ő esetükben minden bani számít. Sajnos még nem jutottunk el oda, hogy igazi mecén ás lelkületű vállalkozók legyenek gyülekezeteinkben. Azt látom, hogy a tehetős emberek is ugyanazt a kötelező hozzájárulást fizetik, mint a szegények.
