Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-27
35 – A rendszerváltás utáni években Erdélyszerte nyugati adományok érkeztek. Mekkora segítség volt ez az e gyháznak? – A nyugati segítséggel kapcsolatban eléggé megoszlanak a vélemények. Kezdjem a negatív jelenséggel: sok helyen sokat rombolt, sokat ártott. Az, hogy a nyugati emberek megszabadultak az általuk levetett, ócska holmiktól, ez sok gyülekezetnek jól jött. Sok embert fel tudtunk öltöztetni, sok emberen tudtunk segíteni – főleg a nagycsaládosokon. E szállítmányok nagy gondja mégis az, hogy nem volt egységes. Egyesek kaptak, mások nem. Sokan irigykedtek. Nagyváradon a kilenctíz gyülekezetből egykettőne k voltak jó kapcsolatai... A különböző támogatók között jelentős értékbeli különbségek voltak, ami szintén nézeteltéréseket szült az egyházban. Az adományoknak pozitív oldala mégis az, hogy létrejött néhány igen jelentős beruházás. Említhetem az élesdi árv aházat, vagy a szintén nyugati segítségből épült öregotthonokat, a most épülő szalontait például. Bélzerinden pékséget, műutat építettek, vagy Máramarosban több gyülekezeti házat hoztak tető alá nyugati segítséggel. Sok helyen előfordult az is, hogy az ado mányok lehűtötték a gyülekezetet adakozási kedvét. Sokszor a hívek sokkal többet kaptak, mint amit ők saját egyházuknak adományoztak. Saját gyülekezetemet említem: évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor százhúsz családnak osztunk ötszáz új lej értékben élelmiszercsomagokat. Egykét kivételtől eltekintve sajnos ennek még a tizedét sem fordítják vissza egyházukhoz. Ahol jelentős eredmények voltak, a nyugati segély rászolgál a dicséretre, az elismerésre, viszont látni kell, hogy nagyon sok hátrányt és kelle metlenséget is okozott. – Nem ellentmondásos az, hogy míg NyugatEurópában sok helyen kiürültek a templomok, és a gyülekezet mégis önfenntartó, ugyanakkor nálunk, ahol az emberek mélyebben élik meg hitüket, és lényegesen magasabb a templomba járók aránya, az egyház külső támogatásra szorul? – A nyugati egyházaknak éppen amiatt kellene szívükön viseljék sorsunkat, mert ők már bekerültek a szekularizáció mélységébe. Ha Nyugaton komolyan gondolják azt, hogy az egyháznak élni kell, hogy meg kell maradni, akkor anyagi többletükből kellene juttatni a keleteurópai gyülekezeteknek, ahol a hívek még mindig megtöltik a templomokat. Mindkét erdélyi egyházkerületben sok az élő, aktív gyülekezet, magas a templomlátogatottság. Ahol lankadt, ott is átmeneti periódus van. Népünk templomkereső nép. Sok a jó példa, főleg a Szilágyságban, de a mi szikár Biharunkban is. Egyértelmű, hogy sok minden múlik Nyugat lelkiismeretén. Föl kellene ismerniük, hogy a történelem során a magyarság az ők védelmüket szolgáló bástya volt. Nyug atról egyre több diakónus, szociális munkás jön szolgálni itteni intézményekbe. Vannak tehát emberek, akik visszavihetik a hírt, a jó példát. Hiszem azt, hogy a rengeteg videofelvételnek, fényképnek, amit gyülekezeteinkben készítettek, egyszer csak megtere m a gyümölcse. Mindezek ellenére az információáramlás csak részben működik. A média hírei rendszerint a megdöbbentő, a szenzációhajhász eseteket emeli ki, ezek kapnak nagy nyilvánosságot. A jó hír, az erdélyi gyülekezetek élete már kevésbé jut el a nagy ny ugati nyilvánosság elé. Vannak persze a médiában is pozitív példák. Kiemelném, a Duna televízió egyházi szolgálatát, ami a világ magyar közösségei, egyházai fele bizonyul kiváló kapocsnak. – Az egyházpolitika a magyar nemzetpolitika része lehetne, ha voln a persze magyar nemzetpolitika. Hogyan látja egyházi szempontból a mindenkori magyar kormány szerepét? – Ezen a területen nagyot kellene lépni. A kisebbségpolitika nem csak bizonyos intézmények céladományait kellene, hogy jelentse, hanem az egyházi testüle tek támogatását, fenntartását. Az egyházkerületet, az egyházmegyéket kellene megtámogassák. Ebből annyi valósult meg, hogy a legnehezebb helyzetben lévő szórványgyülekezetek bizonyos, hónapokra lebontott támogatást kapnak. A magyar kormány némileg segít az egyház által fenntartott intézmények finanszírozásában is, azonban ez a segítség nem olyan jelentős, hogy baj esetén életbe tudná tartani. Ez a folyamat a polgári kormány idején is nehezen indult el, de beindult. Létrejött többek között a Partiumi Kereszt ény Egyezet, ahol ma is 1500 diák tanul. Eddig 810 ezer diák végzett itt. Az más kérdés, hogy a végzősök jelentős része kitelepedett, ami a stratégia folytatásának hiányával magyarázható. Én minden lehetséges alkalmat megragadtam, és továbbra is ezt tesze m, hogy elmagyarázzam a mindenkori magyar kormányzat képviselőinek helyzetünket. Legutóbb Szili Katalin erdélyi látogatásán került erre sor, amikor az egyháznak, mint intézménynek a sorsáról, illetve a kolozsvári Protestáns Teológiáról tájékoztattam. Ismer tettem a magyarországi és a romániai egyházi támogatási rendszer közötti jelentős különbségeket. Kiderült: a magyarországi gyakorlattal ellentétben az állami támogatás, amit mi kapunk Erdélyben a román állami költségvetésből, semmire sem elég. A lelkészi f izetésre sem, más egyházfenntartási költségekre pedig ebből már semmi nem jut. Az elmúlt években sok pozitív kezdeményezés volt, főleg az Orbánkormány idején jött létre több meghatározó egyházi intézményünk, amelyek fenntartása ma már egyre nagyobb nehézs égekbe ütközik. 2000ben indítottuk el a Kárpátmedencében egyedülálló, egyházi forrásainkból támogatott cigánymissziót például. Sajnos
