Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-18
33 Koszovó veszélyes precedenst teremt Népszava, 20080318 Koszovót független államként a Magyar Köztársaságnak egyelőre nem kellene elismernie – szögezte le lapunknak Őszi István. A volt belgrádi magyar nagyk övet szerint ha egyszer majd mégis elismeri, akkor mindenképpen meg kellene várni, hogy az Európai Unió valamennyi tagországa megtegye ezt. Francia NATObékefenntartók védik a Kosovska Mitrovicai bíróság épületét. Az ENSZ koszovói rendőrségének erői paran csot kaptak arra, hogy kivonuljanak város északi, szerbek lakta részéből. A kivonulást azután rendelték el, hogy súlyos zavargásokhoz vezetett az ENSZrendőrség hétfő hajnali akciója, amellyel visszafoglalták a szerbek által megszállt bíróság épületét Ősz i István szerint nem kellene hazánknak elismernie Koszovó függetlenségét. Azért nem, mert a vajdasági magyar kisebbség stabil, kiszámítható helyzetét Budapestnek Szerbiával egyetértésben, tárgyalásos úton kell jó irányba terelnie. Volt már rá példa, hogy Magyarország 1992ben külön álláspontot képviselt, épp Szerbiával kapcsolatban, amikor Belgráddal szemben nagyon erős nemzetközi embargós intézkedéseket vezettek be. Az akkori magyar kormány – Őszi István szerint bölcsen – azt mondta, hogy a magyar kisebbs égekre való tekintettel mi ezeket az intézkedéseket nem vezetjük be. Jóllehet, erre vonatkozóan már konkrét kormányzati tervek is voltak, de az utolsó pillanatban Antall József miniszterelnök felülbírálta ezeket a javaslatokat. Akkor ez a vajdasági magyars ág sorsára rendkívül jótékonyan hatott: a kivándorlás, amitől félni lehetett, nem következett be. Harmadszor a volt belgrádi magyar nagykövet szerint érdemes lenne megpróbálni Romániával és Szlovákiával együtt fellépni. Velük összeegyeztetni lépéseinket é s esetleges elismerésünket. Hiszen kimondva, kimondatlanul ez a két ország a magyar kisebbségekre utalva fogalmazza meg a maga elutasító álláspontját. Koszovó elismerése kapcsán ráadásul megváltozik a háború után a békeszerződéssel a helsinki dokumentumba n rögzített status quo. Sőt azok az elvek is, hogy határokat erővel nem lehet megváltoztatni Európában. A helsinki dokumentum leszögezi, hogy kizárólag az érintett felek egyetértésével lehet változtatni a határokon. Ez az eset itt nem áll fenn – mutatott r á Őszi István. Nem szerencsés, hogy ebben az esetben az Európai Unió egy, saját maga által megfogalmazott nagyon fontos elvet ad fel. Ez az elv arról szól, hogy az unió kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozik, csak az általánosság szintjén és az igényeket megfogalmazva. Brüsszel szerint az unión belül minden feltétel megvan az ilyen kérdések tárgyalásos rendezésére. Ezt az álláspontját érvényesítette korábban az unió, hogy a belépésre pályázó országok ne hozzák magukkal az egymás közötti viszályokat. Ezt az elvet – habár hangsúlyozottan kivételként – az unió most megváltoztatja. Nem tudjuk kiszámítani ennek az üzenetét – hangsúlyozta a volt nagykövet – sem például Ciprus, de más, NyugatEurópában is létező autonómiatörekvéseket illetően sem. Ugyanígy Magyaro rszág vonatkozásában sem – szögezte le Őszi István. Budapest akkor jár el helyesen, ha ragaszkodik ahhoz, hogy mind a bent levő tagállamok ilyen vitáiban, mind pedig a tagságra pályázó vagy arra igényt tartó országok esetében ezt az elvet az unió fenntartj a, és nem változtat rajta. Ez a szekér azonban már elment – fogalmazott a volt nagykövet. De előbbutóbb nyilvánvalóan fel fog vetődni, vajon miért adta fel az EU korábbi alapelvét. Hogyan próbáljuk majd az új helyzethez igazítani az unió politikáját, egy általán azoknak a kisebbségi kérdéseknek a kezelését, amelyek felmerülnek, Belgiumtól Spanyolországon át Skóciáig? NyugatEurópán kívül pedig még kényesebb a helyzet. A szuverenitás, a határok sérthetetlensége, a nemzeti önrendelkezés olyan elvek, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzetközi rendet stabillá tegyék, másrészt kellő teret biztosítsanak arra, hogy az egyes országok a saját érdekeiket békés úton, tárgyalásos módon érvényesíteni tudják. Koszovó esetében ezek az elvek is sérültek. A szerbiai belpo litikát tekintve feltétlenül szükséges, hogy legalább a politikusok egy része számára képviselhető legyen az európai út, mert ma Koszovó függetlenségével a hátuk mögött ez a szerb politika egésze számára képviselhetetlen. Brüsszelnek világosan meg kell fog almaznia, milyen konkrét előnyökkel fog járni Szerbia számára az integrációs folyamat. Őszi István véleménye az, hogy a kibontakozás elvi alapja az önrendelkezés kell hogy legyen. De azt is világossá kell tenni, ahogy az unió eddig is hangoztatta, hogy az önrendelkezés nem jelent automatikusan önálló államiságot, hanem autonómiát.
