Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-18
31 Ismérve k az új régiók körülhatárolásához Amennyiben az új fejlesztési régiók (határai) egyben közigazgatási egységek (határai) is lesznek, a vonatkozó rendelet követelményeit engedékenyebben lehet követni, ugyanis az EU (jelenleg még) nem (szívesen) szól bele a közigazgatási egységek kialakításába. Tehát a lehetséges új körülhatárolás(oka)t a jelenlegi megyék szerint kell tárgyalnunk. Elsősorban a vonatkozó rendelet elvárásait kell tiszteletben tartani. Vagyis a határok meghúzásánál figyelembe kell venni “ ... a földrajzi, társadalmigazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények”et. Ez tehát EUs nyelven az, amit mi a ’68as megyésítésben, majd a ’98as régiósításban nehezményezünk. Továbbá a régiók módosításának „...a népesség mérete tekintetéb en homogénebbé kell tenniük a regionális szerkezetet.” Ez azt jelenti, hogy a népességi küszöbértékeket tiszteletben kell tartani. Ergo, az alsó küszöbérték 800 ezer fő lévén, Hargita és Kovászna megyék népessége nem elegendő egy fejlesztési régió békés úton való létrehozásához. Még ez is a Székelyföld területi értelmezését ösztönzi. Ezért is kell az új fejlesztési régiókat úgy létrehozni, hogy az előbbutóbb bekövetkező közigazgatási reform során minimális „határkiigazításokkal” az 1968as megyésítés ige ncsak káros határvonalai a már idézett EUs rendeletet tiszteletben tartva módosuljanak. Ha közigazgatási határok módosulnak, abba az EU intézményei nem szólhatnak bele – még akkor sem, ha az adott közigazgatási határokon belüli régió nem tartja tiszteletb en a népességi küszöbértéket. Az önálló Székelyföldi fejlesztési régió meghatározása elsősorban nem politikai, hanem szakmai feladat. A ma is létező szerencsétlen régiókat annak idején a politikum elég diszkréten hozta létre. Ám a fejlesztési régió létre hozása a politikum határozott szerepvállalása nélkül nem lehetséges. Ha bárki komolyan gondolja a „Székelyföldet”, akkor annak elárulom, sok mindent kell, és már el is lehetne végezni szakmai szinten, ilyen például a statisztikai előkészítés, nemzetközi szakmai standardok szerinti szakmai indoklásanyagok előkészítése, a munka intézményesítése, lobbizás és hasonló, nem látványos és az eljövendő választási kampányokban azonnal nem kamatoztatható „satöbbik”. „Fogjuk meg és vigyétek!” Ó, türelmes és nyáj as olvasó, ki eddig e szövegen átrágtad magad és még mindig nem hagytál fel minden reménnyel, most joggal kérdezheted, hogy lepedőnyi szövegével mi a ficus caricát (t)akarhat a szerző? A szerző – nyilván másokkal együtt – vállalja, hogy kiveszi részét a fejlesztési régió kialakításával kapcsolatos munkából. Mert meg merem kockáztatni azt, hogy a vitaindító által kiváltott sok nyilvános vélemény máris jelzi: valami elkezdődött. És ez a „valami” el is vezethet valahova. Mégis, ha az utolsó utáni utolsó perc ben is, de össze tud fogni majd a Székelyföld? Vannak erre utaló jelek is. Hogy nyugodt lelkiismerettel olvasgathassuk majd újra Salat Levente figyelmeztetését „...Ha megnézzük a történelmet, látható, hogy rengeteg politikai közösség tűnt el a korok süll yesztőjében. Egyik sem úgy tűnt el, mint a dinoszauruszok, hanem úgy, hogy a politikai elit nem hozta meg időben azokat a döntéseket, amelyeket meg kellett volna hozni. Nem ismerték föl azokat a dolgokat, amelyek a környezetükben átalakultak, és az idő átl épett fölöttük. Ezt fontos tudatosítani magunkban. Lehet azt mondani, hogy fontos ugyan a modernizáció, de mi hiába próbáljuk megcsinálni, mert nem lehet, ez nem a mi dolgunk. Szerintem van egy csomó minden, ami kifejezetten a mi dolgunk, és senki nem fogj a megcsinálni helyettünk.” vissza Csíkszereda – Bukarest 2008. március 17.
