Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-17
18 magyarok jól érzik magukat Romániában. Hazae Magyarország, és ha igen, kinek? Nemzetszétfejlődés a Kárpátmedencében). A kutatás kiinduló téziseiről, a felhasznált elméleti fogalmakról és a hipotézisekről szólva a nemzeti identitás történetisége me llett érvelt. „A magyar nemzeti egységet tulajdonképpen a 19. század második felében, a dualizmus korában és feltételei között, a magyar állam nemzetépítő politikája következtében, egységes ideológia és oktatási rendszer segítségével lehetett létrehozni. Ez a folyamat a trianoni változások során valamilyen módon megtört, megváltozott. Szűcs Jenő rámutatott arra, hogy ez a nemzetfejlődés kezdetben kétirányú volt. Vagyis mind a kultúrnemzeti, mind az államnemzeti fejlődési forma jelen volt az akkori Ma gyarországon, és Trianon után vált egyértelművé, hogy a kultúrnemzeti válik dominánssá. Ehhez a nemzetté válási folyamathoz egészen 1918ig kapcsolódni tudott a társadalmigazdasági realitásoknak egy egységes rendszere. A korábbi különbözőségeket, különfej lődési tendenciákat kellett egységesíteni, hiszen Erdély és Magyarország között sok évszázados különfejlődés volt korábban. Bibó István arra is rámutatott, Magyarország déli és északi részének is volt ilyen különfejlődési pályája” – mondta bevezetőjében a BBTE egyetemi adjunktusa. A jelenkori hatások között fontos tényező az uniós bővítésből adódó modernizációs kényszer, amely különböző módon hatott ebben a régióban. A demográfiai fogyás, az eltűnés veszélyének felidézése erős nyomokat hagy egy kisebbség tudatában, ez mindenhol megfigyelhető, ám ez esetben is vannak ugyan hasonlóságok, de fázisait és intenzitását tekintve jelentős különbségek is – mondta Veres. A nemzeti kisebbség meghatározásánál Horváth István fogalmát vette alapul: egy nemzetépítési folyamaton átesett csoportból leszakadt, más államba került csoportok. A kollektív identitások hierarchikusan rendeződnek, relatív fontossága van az etnokulturális nemzeti identitásdimenziónak, az állampolgárságnak, illetve az egyéni tulajdonságoknak – a probléma azonban az, hogy a kutatók által alkalmazott módszerekkel ezek vizsgálata nehézkes. „Ezért ezt mesterséges mérésnek neveztem – a szakirodalom azt mondja, az identitások a személyes interakcókban épülnek fel, mi pedig egy mesterséges helyzetb en néztük meg : leültettük az alanyt, és végigkérdeztünk tőle egy hosszú kérdőívet” – ismerte el Veres. Mennyire ragadható meg az egységes magyar nemzet eszméje a népesség körében? Szociálpszichológiai értelemben a határon túli magyar közösségek különálló csoportként viselkednek, ugyanakkor deklaratív szinten hangsúlyos a magyarsághoz való tartozásuk. A kisebbségek identitásában általában megjelennek disszonáns elemek – vonja le a következtetést Veres, hozzátéve: ez a magyarok esetében sincs másképp, s érezhető, ahogya n ezt a disszonanciát az egyének valamilyen módon fel próbálják oldani. A magyarsághoz való tartozás megélésében pozitív érzelmek dominálnak. A nemzetről való tudás társadalmi eloszlása hierarchikusan történik, s mint ahogy várható volt, az iskolázottság a legerősebb kritérium. Hogyan nevezik meg magukat a magyarok? Ami megállapítható, a regionális identitás (pl. erdélyi, kárpátaljai) és „a jelzős magyar identitás” (pl. romániai/ukrajnai magyar) összességében minden régióban többségben van.
