Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
29 pénzügyi szempontból is egy teljesen független entitás volt, ebből pedig sok szabadság levezethető volt. Valahol itt keresendők az értelmi autonómia fogalmának a tartalmai, vagyis önrendelkezés az egyetemspecifiku s területeken. Erős meggyőződésem, ha volt is valaha totális, vagy teljes értékű egyetemi autonómia, az valahol a koraújkor magasságában elvesztődött. Azóta nem létezik teljes értékű egyetemi szabadság. Ha valahol érvényes az, hogy nincs teljes értékű egyetemi autonómia, az a mi világunkban, a 21. században mindenképpen igaz. Miért érvényesek a piaci, pénzügyi szempontok? Mondja nekem azt egy egyetemi oktató, hogy most, a 21. században olyan képzést folytat, amilyent akar, olyan kutatást végez nyugod t lélekkel, amilyent akar, az egyetemen olyan személyzeti stratégiát követ, amilyent akar. Erről valószínűleg tudunk majd vitatkozni, és szándékosan vetettem fel ezeket a kérdéseket ilyen élesen, mert ha ez nincs meg, nyilvánvaló, hogy le kell választani a z egyetemi autonómiát a pénzügyi autonómiáról, vagyis az autonómia fogalma máris egy elég jelentős dologgal csorbul. Ha valóban van is az oktatásnak és kutatásnak szabadsága – amiről Tivadar is beszélt korábban – mégsem mondható, hogy önálló az egyetem. Arról is beszélni lehet, mennyire függenek az egyetemek a piactólpénztől, a hallgatói és társadalmi elvárásoktól. Összevetve mindezt négy ilyen függőséget tudok felsorolni. Ezzel azt akarom mondani, hogy a 21. században nem beszélhetünk egyetemi autonómiá ról a fogalomnak abban az értelmében, aminek a definícióját próbáltam az előbb vázolni. Nem tudom, mi a véleményetek erről, tudva azt, hogy sokan annak a meggyőződésnek a szószolói, hogy az egyetemi autonómia egy veretes, ma is létező komoly tradíció – i gaz, erre hivatkozunk is számtalan vitában. Magyari Tivadar: – Ebben egyetértek veled. Létezik viszont egy szakmai autonómia, tekintsük ezt egy definíciónak. Ellenben vannak olyan országok, ahol az egyetemek feladtak a meglévő autonómiájukból. Ebben a bo lognai folyamatban is bizonyos szempontból ez történik, mint általában mindenféle integráció során: az emberek feladnak sajátosságokból, az autonómiából, a kompetenciákból. Vannak olyan országok, ahol fantasztikus egyetemek működnek, mindenféle autonóm ia nélkül. Léteznek olyan modellek a világban, ahol egyetemi autonómia még ilyen szinten sem működik. Juhász Jácint: – Ha az autonómia fogalmát felvetem, legyen szó bármilyen intézmény vagy entitás autonómiájáról, inkább arra hajlok, hogy ezek az entitás ok nem rendelkeznek a fogalom specifikumaival. Inkább csak arról beszélhetünk, hogy ehhez az elméleti ideához mennyire közel tudunk egyes entitásokat húzni. Jó példája ennek Románia kormánya, parlamentje, melyek megintcsak nem autonómak – bármennyire is hí zelgünk magunknak ezekkel a fogalmakkal, meg bármennyire szeretnénk ezt hinni. Tudjuk nagyon jól, hogy nemzetközi szinten, belső politikai szinten, társadalmi szinten, mindenhol korlátok vannak. Ebből a szemszögből viszont az egyetemi autonómia mégis az egyik legmagasabb szintű autonómia. Nyilván vannak olyan tényezők, amelyek korlátok közé vonják, ugyanis az egyetemnek van egy szerepe, funkcionalitása. Ha egyetemen belül megnézünk bizonyos szakokat, szakirányokat, jól meghatározott célokat látunk. Nem mondhatom, hogy teljesen független képzést csinálok, amikor egy piramisszerűen felépülő képzésben kell részt vennem. Normális, hogy ilyen szempontból nem vagyok autonóm, függök attól, hogy a középiskolai rendszer milyen alapbázist teremt meg a diákjaink sz ámára. Eltekintve ezektől a fizikai függőségektől, az egyetemen nagyon magas szinten érvényesül az autonómia eszméje, ezt kevés más intézmény tudja produkálni. A kérdés tisztázásában valamennyit segíthet, ha nem egyszerűen úgy beszélünk egyetemi autonómi áról, hogy vane vagy nincs, hanem hol helyezkedik el a két véglet között. Horváth Réka: – Visszakérdeznék Tivadartól. Milyen országokban vannak nem autonóm egyetemek?
