Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
28 EGYETEM: A COCACOLA ÉS AZ ADIDAS KÖZÖTT − Mitől autonóm a felsőoktatás? Transindex • [29.2.2008] Az egyetem olyan, mint a taxi, a diák pedig úgy válogat a felsőoktatási kínálatban, mint bármilyen más áruból. Mitől kiváltságosak az egyetemi oktatók, mennyire piaci sz ereplő a felsőoktatás, és meddig ér el az állam keze – kerekasztalbeszélgetés az egyetemi autonómiáról. Horváth Réka: – Próbáljátok megfogalmazni, hogy mit fed számotokra konkrétan az egyetemi autonómia? Magyari Tivadar: – Sok mindenből levezethető. L evezethető történelmi tradíciókból is. A modernitás előtt az oktatás nem volt egy központosított dolog, hanem egy bizonyos körnek volt a kezdeményezése. Ami igazából állampolitikán, tehát egy központi oktatáspolitikán múlott, az a modern világban a népokta tás volt, vagyis az első négy, nyolc majd tizenkét osztály. Közben az egyetem magával hozta a modernitásba azokat a hagyományokat, amelyekkel most is él. Másodsorban a társadalom elitjét alkotó személyek, akiknél a tudás van – vagyis a tudósok, szakértők – elég kiváltságos helyzetben vannak. Azt tudni lehet, hogy az egyetemi tanároknak meglehetősen nagy a mozgásterük, szerte a világon az egyetemi tanároknak elég kötetlen a munkaideje. Az óráikat vagy megtartják vagy nem, de nemigen ismerek olyan hely et, ahol akár a tanársegédek esetében számon tartanák azt, hogy reggel nyolckor bent kell lenni a munkahelyen. Az egyetemi emberek az elitnek azt a részét képezik, akik szeretik meghatározni a társadalomban a játékszabályokat. Az az elit pedig, aki szereti meghatározni a társadalom játékszabályait, kedveskedik magának, gondot visel arra, hogy a kellő kényelme és előnyei meglegyenek. Harmadik dolog, amiből levezethető az egyetemi autonómia, hogy az előbbiektől függetlenül kialakult az az előfeltevés, hogy akiknél a tudás van, jobban meg tudják szervezni magukat: ha nekik – tanárnak, diáknak, vagyis az egyetemi közösségnek – jó lesz, akkor közel állunk ahhoz, hogy az egész társadalomnak jó legyen. Voltak esetek, mikor a tanárokat azért nem yudták felülbírálni, mert a felülbírálók nem voltak okosabbak, felkészültebbek náluk. Jellemző például, hogy bennünket tanfelügyelősködni hívnak középiskolákba, mi azonban senkit nem h ívunk, mert nincs honnan, nincs egy felettünk levő másik oktatás. Az egyetem az oktatási hierarchia csúcsán áll – ez az a szint, amit nem ellenőriznek felülről, legfeljebb csak formailag és bizonyos keretek betartása között. Horváth Réka: – Eszerint az a utonómiát úgy is definiálni lehet, hogy azt csinálok, amit akarok? Magyari Tivadar: – Nem, mert integrálódnia kell egy sor közös dologba, amiből nem jó kimaradni. Ha egy teljesen különálló oktatást hozok létre, feltevődik a kérdés, hogy mit érek vele? Tonk Márton: – Elméleti oldalról minden autonómiafogalomhoz gyönyörű definíciókat lehet társítani. Az autonómia, mióta ez a fogalom létezik, a szabadság kérdésével állt összefüggésben. Egyetemi szintre lefordítva a következőket jelenti: az egyetem oktatásb an, kutatásban való önállósága, önrendelkezési jog – akár a politikában – , fejlesztés- és személyzetpolitika terén. Rögtön hozzá is teszem, kritikus pontja a pénzügyi kérdés. A Tivadar által felvetett dolog, vagyis hogy hogyan nézett ki az egyetem korábban , elsősorban azt mutatja, hogy az egyetem Mi is ez? A Transindex és az Erdély FM által indított kerekasztalsorozat harmadik témája az Egyetemi Autonómia volt. A beszélgetés február 20 .án zajlott Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány előadótermében. Meghívottaink voltak: Magyari Tivadar szociológus, a BabeşBolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese, Tonk Márton filozófus, a SapientiaEMTE kolozsvári természettudományi és művés zeti karának dékánja és Juhász Jácint közgazdász, a BBTE közgazdasági karának adjunktusa. A kerekasztalbeszélgetést Horváth Réka moderálta. A vitát szerkesztett változatban, két részben közöljük.
