Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-05
21 Fe bruár elején már úgy látszott, menthetetlen a koalíció, hiszen Kostunicáék közölték: ha Bozsidar Djelics demokrata párti kormányfőhelyettes aláírja az EUval a politikai megállapodást, akkor az a kormány bukását jelenti. (Az egyezménynek legfeljebb csak je lképes jelentősége lett volna, gyakorlati haszna nem sok. Belgrád ezzel a dokumentummal kívánta volna jelezni: elkötelezett az uniós csatlakozás iránt.) A miniszterelnök azért orrolt meg az unióra, mert az EU felügyeli majd Koszovó függetlenségét. Kostuni ca kifejtette: számára Koszovó fontosabb az uniós csatlakozásnál. Végül Belgrád kérésére elhalasztották az egyezmény ratifikálását, mert a demokraták nem akarták felrobbantani a koalíciót. Miért nem vállalták Tadicsék a konfrontációt Kostunicával és szöve tségesével, az egyre szélsőségesebben nyilatkozgató Velimir Iliccsel? Nem járna jobban az ország egy előrehozott választással, hiszen Kostunicáék ideológiailag mintha közelebb állnának a Tomiszlav Nikolics fémjelezte ultranacionalista radikálisokhoz, mint a demokratákhoz? Előre borítékolható, hogy egy új választás sem jelentene gyógyírt nemcsak a politikai élet megosztottságára, az egész országéra sem. Sok politikai elemző már Borisz Tadics elnök februári újraválasztásakor figyelmeztetett arra, hogy Szerbi a a kétpártrendszer felé halad. A múlt héten közzétett közvéleménykutatási adatok is azt mutatják, két igazán erős párt(szövetség) uralja a politikai életet. Ha most rendeznék meg a parlamenti választást, a radikálisok mintegy 39 százalékra számíthatnának . A szerbek egy részének radikalizálódását mutatja, hogy Nikolicsék egy év alatt tíz százalékot erősödtek. Jelentősen gyarapodott a Demokrata Párt és természetes szövetségese, a G17 Plus népszerűsége is, ketten együtt 35 százalékot szereznének. Kostunica é s Ilics pártjai együttesen mindössze 13 százalékot kapnának, a leginkább Amerikabarát szerb tömörülés, a Csedomir Jovanovics vezette Liberális Demokrata Párt pedig öt százalékot. Mindez azt mutatja, hogy ha új választást rendeznének, ismételten Kostunicáé k jelentenék a mérleg nyelvét. Vagyis Szerbia hónapokat vesztegetne el, hiszen ismételten kínkeserves kormányalakítási tárgyalások kezdődnének. Jó megoldás nincs, mert a mostani koalíció is egy roppant furcsa hibrid. Amolyan menedzsertípusú, tehetséges, t öbbnyire híres külföldi egyetemeken tanult fiatalok és középkorúak – így például Bozsidar Djelics kormányfőhelyettes, Vuk Jeremics külügyminiszter, Szlobodan Miloszavljevics mezőgazdasági miniszter, Dragan Sutanovac védelmi miniszter – kényszerülnek együtt működni olyanokkal, akik a Milosevicsféle rezsimben sajátították el a politizálás csínjátbínját. A kormány legsajátosabb figurája Velimir „Velja” Ilics infrastrukturális miniszter, a kormány fenegyereke. Nagy jóindulattal sem nevezhető vérbeli „európai” politikusnak. Képtelen uralkodni az indulatain. Igaz, hálás interjúalany, mert mindig képes felettébb meghökkentőt mondani – már ha éppen nem ront rá az interjú készítőjére. Viselkedését tekintve nem áll túlságosan távol a Szlovák Nemzeti Párt elnökétől, J án Slotától. Ő is előszeretettel ostorozza az újságírókat. A Novosti nevű lap főszerkesztőjét például „a szerb újságírás szégyenének” nevezte, akit „száz márkáért vagy egy pohár sörért is meg lehet venni”. Csacsak polgármesterét néhány éve azzal vádolták, hogy bezáratta a város egyik rádióállomását, az Ozon Rádiót. A vádakra így reagált: „Mi nem piti cigányok vagyunk. Ha valamit tönkreteszünk, ott aztán kő kövön nem marad”. Politikai ellenfeleit sem kíméli. 2007 szeptemberében Bojan Kosztrest, a vajdasági képviselőház elnökét „drogos szektás szeparatistának” bélyegezte. S hogy ki állt a belgrádi amerikai nagykövetség elleni két héttel ezelőtti támadás mögött? Ilics erre is tudja a választ: nem nacionalista suhancok, hanem valójában a Liberális Demokrata Pár t. Bár Ilics nem Kostunica pártjának tagja, mindig hűségesen kiáll kenyéradója mellett. Így a legutóbbi, a koszovói adósság rendezéséről szóló vitában is. Ilics szerint is tovább kell fizetni az adósságot. A G17 Plus vezetője, Mladan Djinkics erre kijelen tette: fizessenek saját zsebükből azok a miniszterek, akik annyira akarják. A szerbiai demokraták és a G17 Plus közt kezd egyre jobban elmérgesedni a viszony, Djinkics kijelentette, ha a DSS nem hajlandó az európai utat választani, akkor szakad a koalíció . Kostunicáék válaszként kijelentették, ők csak a demokratákkal hajlandóak Koszovóról és az európai integrációról beszélni, a G17 Plusszal azonban nem. Pedig Kostunica Koszovóval kapcsolatos álláspontjában aligha várható gyökeres változás. Néhány napja im már sokadszorra jelentette ki: csak Koszovóval együtt hajlandó integrálódni az Európai Unióba. A demokraták és a
