Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-05
12 A tanácskozást megnyitó beszédében, majd az ezt követő előadásában Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke arról beszélt, hogy az évtizedeken át tartó bezártság után a Szovjetunió felbomlását köv etően a múlt század 90es éveinek elejétől kezdődően fokozatosan ráirányult a figyelem a szórványban élő magyarokra. Ezzel együtt körükben megnőtt a magyar nyelv iránti érdeklődés, létrejöttek a tanulás első formái. 1992től lehetőség nyílt az iskolákban a fakultatív anyanyelvi oktatás bevezetésére. Az anyanyelv felélesztésére irányuló törekvéseket felkarolták a római katolikus egyház itt szolgálatot teljesítő papjai. A KMPSZ a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy a szórványban élő magyarok iránti figyel met ébren tartsa, segítsen a szervezett képzések megszervezésében (anyanyelvi táborok, diákok szakmai gyakorlata a szórványban). A szórványvidékek magyar anyanyelvű intézményrendszere vidékenként, városonként nem egyformán fejlődött, így nem lehet egységes megoldásokat találni számukra, figyelmeztetett az előadó. Ám az mindenki számára világos kell, hogy legyen: az anyaország, illetve a tömbben élő kárpátaljai magyarság részéről megnyilvánuló figyelem, érdeklődés segíti ezeknek a közösségeknek a fennmaradás át. A kárpátaljai szórványoktatásban szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal Punykó Mária. A múlt század kilencvenes éveinek elején, az Ukrajna függetlenné válásával csaknem egy időben történt nemzeti öntudatra ébredés a felsőTiszavidéki magyarságot is megérintette, magyar óvodai csoportok, iskolai osztályok szerveződtek, a gyerekek vasárnapi iskolákban hittani foglalkozásokon gyakorolhatják őseik nyelvét. Ám azt is látni kell, hogy a pedagógusok, egyes szülők lelkesedése az egyház szívós igyekezete nem elegendő a fennmaradáshoz: a meglevő intézmények fenntartása mellett a példaadás is igen fontos motívum: például az, hogy mennyire boldogul a szülőföldjén a kárpátaljai magyarság, s mennyire sikeres az anyaországban. A két nap során számos, a magyar nyelv tanításával, a szókincsfejlesztés lehetőségeivel, a népi hagyományok ápolásával, újjáélesztésével, az identitás megőrzésével kapcsolatos előadás hangzott el, filmvetítésre, íróolvasó találkozóra, múzeumlátogatásra került sor. A szervezők em ellett számos alkalmat teremtettek arra, hogy a szórványvidéken oktatók kifejtsék véleményüket az előadások során felvetett problémákkal, javaslatokkal kapcsolatban. vissza Új világrend jön Koszovó után FigyelőNEt • 2008. március 5. 07:00 Koszovó függetlenségének elismerése egy új világrend felé vezető út állomása. Az Egyesült Államok egyre kevésbé kívánja felvállalni a világ őre szerepet, a multipoláris, azaz többközpontú világ viszont éppen a Koszovót leginkább elutasító államok, a hatalmi központi státusra aspiráló Oroszország és Kína érdekeit szolgálná – áll Bíró Gáspár nemzetközi szakértő lapunk számára készített elemzésében. A történelem folyamán egyegy új világrend kialakulásához háborúk sorozata vezetett, vérontá st és szenvedést okozva évtizedekre vagy évszázadokra. Az 1945 utáni világrend, a nemzetközi rendszer, avagy a nemzetállamok egyetemes rendje napjainkban a szétmorzsolódás tüneteit mutatja. A folyamat már a kilencvenes években elkezdődött, de ma, Koszovó k apcsán egyértelmű bizonyíték is van a kezünkben e tekintetben. A legvalószínűbb új rend pedig a többközpontúság, a multipolaritás. Ez elméletileg azt jelenti, hogy kialakul néhány, nem több mint öt vagy hat nagyhatalmi góc, amelyek globális szinten képese k kiegyensúlyozni egymást, úgy, hogy közben nem szólnak bele a másik befolyási övezetében zajló folyamatokba. Szakírók a pozitív oldalon könyvelik el, hogy a háború veszélye e nagyhatalmak között minimálisra csökken, a negatív oldalon pedig azt, hogy állan dósulnak a regionális, azaz peremvidéki konfliktusok, amelyeknek első számú érintettjei a kis államok lesznek. Naivitás azt feltételezni, hogy ha ez a modell megvalósul, akkor a befolyási övezetek határai úgymond „befagynak”. Ezt a régi birodalmi rendek ta pasztalata és a józan ész is cáfolja. Jelen cikkben nem nyitnék vitát arról, hogy Koszovó állam elismerése jó vagy sem, a jelenség ugyanis sokkal nagyobb horderejű lehet hosszabb távon, mint az a tény, hogy Szerbiát minden érvényben lévő és a tárgykört s zabályozó nemzetközi egyezmény ellenére – beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait – megfosztják területe 15 százalékától. Vagyis nyugati nagyhatalmi asszisztenciával szétverik, ahogyan a kilencvenes években szétverték Jugoszláviát (JSZSZK). Az oroszok és a kínaiak érdeke
