Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-29
22 Parlamenti küszöb az RMDSZnek? Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2008. február 29. Bukarest ben tudják: ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem jut be az őszre esedékes választásokon a parlamentbe, annak külföldi visszhangja hátrányosan érinthetné Romániát. Annak idején Bill Clinton amerikai elnök a román fővárosban jelentette ki: az Egyesült Államok számára megnyugtató, hogy a magyarok tagjai a román kormánynak. Csakhogy a többnyire populista politikai sugallatból kinőtt lakossági elvárás az, hogy a parlamenti képviselőket egyéni választókerületekből juttassák be a törvényhozásba, így a választóik által közvetlenül is számon kérhetőkké válnak. A parlament tavaly ősszel fogadta el az új választási törvényt, amely az egyfordulós egyéni kerületes rendszert vezetné be, s amely a töredékszavazatokat pártlistáknak osztaná vissza. A jogs zabályt azonban Traian Basescu államfő - aki a kétfordulós egyéni választókerületes rendszer mellett kardoskodott - normakontrollra küldte, és az alkotmánybíróság neki adott igazat. A törvényhozás illetékes szakbizottsága a héten kompromisszumra jutott. E szerint megtartják az eddigi ötszázalékos parlamenti bejutási küszöböt, de a parlamentbe bejuthat majd az a politikai alakulat is, amelynek legalább hat képviselője és három szenátora első helyen végzett az egyéni választókerületekben. Ha ezt kedden a plénum is jóváhagyja, az RMDSZ parlamenti bejutása már csak attól függne, hogy a kormány - a szakbizottság által ajánlott szempontok alapján - miképpen rajzolja majd meg az egyéni választókörzeteket. Ha az adott körzetek etnikai összetétele a magyarság sze mpontjából előnyös lesz, az "alternatív parlamenti küszöbnek" köszönhetően a magyar képviselet biztosítható volna. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerint az RMDSZ azt szerette volna, ha a készülő jogszabály a választókerületeket is rögzítette volna, ezt azonban nem sikerült elérnie. vissza Irány a Nabucco! VG 20080229 Ausztria (2007. május 25.), Bulgária (2008. január 18.) és Szerbia (2008. január 25.) Déli Áramlat melletti elköteleződése utá n tegnap a magyar kormányfő aláírta a megállapodást a gázvezeték magyarországi szakaszára. Tetszik vagy sem egyeseknek – felelősen nemigen tehetett mást. Magyarországon az elsődleges energiafelhasználáson belül 45 százalék a földgáz aránya. Hasonlóan nagy részesedése Európában csupán két országnak van: Hollandiának és Oroszországnak. Csakhogy az említett országok földgázexportőrök, míg hazánk szükségleteinek 85 százalékát külföldről – Oroszországból – , s ráadásul egyetlen gázvezetéken keresztül szerzi be. E három körülmény együttes megléte – amely egyetlen más európai államra sem jellemző – teszi hazánkat kiszolgáltatottá gázügyben. De ez tesz legitimmé minden olyan kormányzati törekvést is, amely a jelenlegi kiszolgáltatott helyzeten változtatni próbál, s élni kíván mind a szállítási útvonalak, mind a beszerzési források diverzifikálásának lehetőségével. A Déli Áramlat szerződés aláírásának kritikusai elfeledkeznek arról, hogy Magyarország – éppen a fentiek miatt – nem válogathat. Elementáris érdekei fűződ nek minden olyan „gázprojekt” megvalósulásához, amely kiszolgáltatott helyzetét képes mérsékelni. Az, hogy nem válogathat, egyben azt is jelenti: nem köteleződhet el egyoldalúan egyik terv (a Nabucco és a Déli Áramlat) mellett sem. Már csak azért sem, mert mindkét projektnek vannak sebezhető – kockázatokat rejtő – pontjai. Ilyen helyzetben a felelős magatartás csakis egy lehet: mindkét terv megvalósítását segíteni. A Déli Áramlat 900 kilométer hosszú és 2000 méter mélyen lévő tenger alatti szakaszának a meg építése rendkívül bonyolult műszaki feladat lesz. Ilyen mélyen és ilyen hosszan még soha nem fektettek sehol vezetéket. Biztató ugyanakkor, hogy ezt a munkát ugyanaz az olasz Eni végzi majd, amely sikeresen fektetett le 300 kilométernyi gázvezetéket hasonl ó körülmények között a Kék Áramlat orosz – török szakaszának megépítésekor. A szakértők szerint ugyancsak kockázati tényező, hogy Oroszország gázkitermelése az elmúlt években stagnált. Nem tudni azt sem, hogy az új, egyre rosszabb természeti és éghajlati kör ülmények közt található oroszországi lelőhelyek megnyitása mikor történik meg, s az ottani gáz kitermelése mikor kezdődik el. Moszkva éppen ezért alakította úgy
