Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-23
28 Fico annak a reményének adott hangot, hogy a koszovói kérdés az ENSZ Biztonsági Tanácsában és az Eu rópai Unióban is napirenden marad. Amíg a megtörténteket "jóvá nem teszik, elképzelhetetlennek tartom, hogy a Szlovák Köztársaság álláspontja megváltozzon" – hangoztatta a szlovák kormányfő, aki szerint "képtelenség, hogy egy etnikumnak két állama legyen". Mesežnikov szerint a szlovák politikusok nagy többsége tart a hazai magyar kisebbség autonómiatörekvéseitől. Ezenkívül hagyományosan rokonszenvet éreznek a szerbek iránt. Magatartásukat az is bátorítja, hogy legalább öt további uniós tagország álláspont ja hasonló - szögezte le. A politikai elemző a Népszabadságnak nyilatkozott a kérdésről. vissza Akárcsak Csáky és Bugár, az utcán kaptak hajba... Paraméter.sk • Barak László • 2008, február 21 - 11:51 A vezetőváltás igénye általában akkor horgad föl bármilyen tömegszervezetben, így természetesen a politikai pártokban is, ha az adott szervezetnek, maradjunk most már a politikai pártnál, csökken az érdekérvényesítő képessége. Magyarán, ellenzékbe kényszerül, tehát megfosztati k a hatékony hatalomgyakorlás lehetőségétől. Ilyen esetben aztán úgy húznak el a jelképes fedélzetről a hatalom szagára gyűlő konjunktúralovagok, mint süllyedő hajóról a patkányok. A halálra ítélt kapitány mellett pedig csak az iránta vallásos hűséget tá pláló pártkatonák, hétköznapi kebelbarátok tartanak ki. Vele szemben pedig megszerveződnek a lázadók, akiknek aztán vagy sikerül elintézniük a kapitányt vagy elsüllyesztik a hajót… A Magyar Koalíció Pártjában az előbbi esemény játszódott le 2007ben, aza z elintézték a kapitányt és azóta az addigi első tiszt parancsnoksága alatt tévelyegnek... Ennyit a jelképes sóderból, amely a Bugár Béla esete a legénységgel és Csáky Pállal címmel került be a szlovákiai magyarok közéleti krónikájába. Az időközben imm ár meglehetősen szakállasá vált sztorit azért érdemes most leporolni, mert tulajdonképpen ugyanilyen alapon gerjedt a minap az egyelőre Mikuláš Dzurinda vezette SDKÚ háza táján az a pártütés, amely során nevezett ugyanúgy járhat, mint valamikori elnökkollé gája, Bugár Béla. A MKPban lejátszódott eseményekhez képest ugyan némi fáziskéséssel mentek neki Dzurindának, ám tekintve, hogy az SDKÚ az MKPnál jóval fajsúlyosabb politikai párt, érthető, hogy tovább tartott a hatalomvesztés nyomán bekövetkező kijózano dási folyamat. Tegyük hozzá, ideje volt már bizony, hiszen a kormányváltás óta eltelt időszakban ez az MKPnál jóval kvalifikáltabb emberfőkkel ellátott párt sem volt képes megtalálni a helyét. Magyarán, korábbi önmagukhoz képest olyan esetlentanácstalanu l kóvályognak a közéleti porondon az SDKÚ politikusai is, mint egy falusi kislány Pozsonyban… A SDKÚbeli vezetőváltás szükségességét, amint az az MKPban történt, a párt alelnöke, Juraj Liška vetette föl a minap. Mégpedig ugyanúgy a sajtóban, mint annak idején Csáky. Nincs mit tenni, a középeurópai politikai folklór úgy látszik ebben is különbözik a civilizált tájakon honos móditól. Vagyis a politikai pártokban bizonyos időközönként kikipattanó konfliktusokat, a belügyeket, nem a lehető legszűkebb csal ádi körben rendezik le, hanem kiviszik azokat az utcára. Ez azonban csak az egyik gond. Sokkal problematikusabb az a tény, hogy épp úgy, ahogyan az az MKPban történt, egy olyan politikus állt föl a regnáló pártelnökkel szemben, aki sem karizmatikus tula jdonságai tekintetében, sem pedig szakmailag nem jelenthet alternatívát a vezetői poszton. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Juraj Liška, aki annak idején egy tragikus katonai légibalesetet követően távozott önként a hadügyminiszteri posztról, egy olyan jellegtele n politikus, akit Mikuláš Dzurinda álmában is zsebre tesz. Másrészt viszont, valóban tenniük kell valamit az SDKÚ legbefolyásosabb embereinek, nem utolsósorban pedig a párt gazdasági holdudvarába tartozó szponzoroknak, hogy a párt vezető politikusai, app arátusa magához térjen. Mielőtt még úgy szétszéledne a lehetséges választótábor, mintha soha nem is létezett volna. Tehát a lehető
