Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-20
35 Prioritást élveznek az egyházi programok KISZO 2008.02.19. Megtartotta soron következő ülését a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiuma. A fórumon döntöttek a 2008. év első pályázati fordulójában érvényes alapelve kről, a támogatási keret témakörök szerinti felosztásáról. Ez alkalommal a kárpátaljai magyarság művelődési, hitéletének és sajtójának istápolására 93 300 000 (kilencvenhárommillióháromszázezer) forint jut. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) által korábban javasolt elv – az egyházi programok kiemelt támogatása – továbbra is érvényesül. Ennek megfelelően az e célt szolgáló keretösszeg 30 millió forint. A kárpátaljai magyar média fejlesztésére 20 millió, a kulturális intézmények támogatására 17 millió, könyvkiadásra, az épített kulturális örökség megőrzésére, valamint egy magyar művelődési központ kivitelezésére 55 millió forintot különítenek el. Kétmillió forint jut kéziratelőkészítésre. 9,3 millió forint kerül a lebonyolító szervezethez, ebb ől a kisebb összegű (legkevesebb százezer forint) pályázatokat támogatják. Lapunk úgy értesült, hogy ez alkalommal az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviselője egyetértett a keretösszegekben, így az ülésen e kérdésben vita nem alakult ki. A kollégium némileg módosította a megpályázható legalacsonyabb összeget. A könyvkiadás és a kéziratelőkészítés esetében ez 200 ezer forint lett, a többi kategóriában viszont maradt a félmillió forint. Fontos tudnivaló: egy szervezetnek egy témakör ben továbbra is csak egy pályázatot érdemes benyújtania. A támogatási rendszerből való kizárást vonja maga után az, ha valaki nem számolt el a korábbi pályázatokon nyert összeggel. A Szülőföld Alap Iroda azokat a pályázatokat veszi figyelembe, melyeket m árcius nyolcadikáig adnak postára. A pályázat teljes szövege és az űrlap a Szülőföld Alap Iroda honlapján található. vissza KISZóinformáció Rekviem egy provinciáért Új Szó 2008.02.19. Vasárnap bekövetkezett a várt ese mény, így a hét végén ügyeletes lapszerkesztők fellélegezhettek: sikerült a hétfői újságot breaking newsszal megtölteni. Koszovó kihirdette függetlenségét, ám a tartomány nem most vasárnap vált függetlenné. Legalább 1999 óta az. Amikor a szerbek – mint az elmúlt két évtizedben többször is – „kissé” túllőttek a célon, és a NATObombázások következményeként bevonuló ENSZcsapatok érkezésével de facto függetlenné tették egykori déli tartományukat. A függetlenség ténye tehát nem új – tudták ezt évek óta az albá nok és a szerbek is (csak nem ismerték be) – , ünnepelni, illetve katasztrófa után kiáltani viszont lehet. S kell is. Elvégre nem minden nap születik új állam. Kevés nemzet értheti jobban a szerbek fájdalmát, mint a magyar. Mi, akik ismerjük Magyarország történelmi és jelenkori térképét. Lehetne arról beszélni, hogy míg mi évezredes államrészeket veszítettünk el, addig a szerbeknek egy 1913 óta újra hozzájuk tartozó tartományról kell lemondaniuk – amely nem is teszi ki területük kétharmadát és már csak 100 – 200 ezer szerb lakja. Igen ám, de ha valakinek nem a két lábát, „csak” a bal kezét vágják le, attól az még nem fáj kevésbé. Ezzel a lépéssel véget is ér a szerbek szinuszgörbére hasonlító nagy évszázada, mely 1912ben kezdődött. Az elején egy kis Szerbia állt, amely a balkáni háborúkban jelentősen növelte területét az oszmánok és a volt szövetséges bolgárok rovására, majd az első és a második világháborúban is a jó oldalon állt. Mármár beteljesülni látszott a nagy szerb álom, Belgrád évtizedekig egy balká nnyi területű és viszonylag nagy befolyású délkeleteurópai állam fővárosa volt. Ezt az államot a szerbek egy kicsit mindig nagyszerb országként kezelték. A 90es években a kisebb „testvérnemzetek” sorra adták be a felmondást, s végül a nagy szerb álmok he lyett maradt a kis szerb realitás. Illetve még annál is kevesebb a montenegróiak kiválása után. Maradt egy ország tenger és nagyság nélkül, ahogyan a 20. század elején állt. Ám az igazi rágós falatot ezekben a hetekben kell lenyelniük a szerbeknek, hiszen korábbi integráns, a történelmük számára kulcsfontosságú területet vesztenek el. Szlovénia vagy Horvátország területe sosem volt a szerbeké, ezek elvesztése nem olyan nagy trauma számukra. Ahogy a magyarok sem Horvátország vagy Szlavónia elszakadása miatt bánkódtak Trianon után. Koszovót e szempontból
