Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-20
36 talán Erdélyhez lehetne hasonlítani. Olyan terület, ahol a szerb történelem egy részében a szerbek számára kulcsfontosságú események zajlottak. Az ilyen résztől pedig különösen fájdalmas megválni. A szerbek nem tegnapelőtt vesztették el Koszovót. Nem is 1999ben. Koszovó száz éve sem volt szerb többségű, amikor 1913ban az első balkáni háború után Szerbiához csatolták, lakosainak kétharmada albán volt. Ez az arány az óta csak nőtt s mostanra a terület lakossá gának alig öt százaléka szerb. Ezek egy jelentős része a régió északi, Szerbiával határos csücskében él, mely nagy valószínűséggel az albán Koszovó része marad. Pedig az elmúlt években lett volna esélye a szerbeknek, hogy legalább ezt megmentsék maguknak, de ehhez be kellett volna ismerni, hogy a tartomány többi részét elvesztették. S szépen csendben szét kellett volna osztani, amit lehet. Ezt nem tehették meg, hazaárulónak számít mindenki, aki nem harcol az egészért, és nem akarja tovább álomban ringatni a nemzetet. S önmagát . Az álomnak vége, a szerbek számára is itt a kemény realitás. Ezután már csak egy kérdés marad: mi lesz a korábbi tartomány – új állam – további sorsa. Független marad, vagy egy idő után az albán anyaállam részévé válik. Ez viszont már olyan kérdés, amelybe a tartományt korábban uraló szerbeknek nem lesz többé beleszólásuk. vissza MÓZES SZABOLCS Strasbourgban igen, és itthon? Paraméter.sk 2008, február 20 - 08:44 Ma kora délután szavaznak az Európ ai Parlamentben a Lisszaboni Szerződésről. A voksolás előtt hívtuk fel DukaZólyomi Árpádot, aki a többi szlovákiai ellenzéki pártok képviselőihez hasonlóan az Európai Néppárt tagja. Pozsonyban még kivárnak Foto: Németh Tibor O Kezdjük a leglényegesebb el. Hogy fog ma szavazni? – Természetesen igennel, akár csak MKPs kolléganőm Bauer Edit, valamint a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) valamennyi euroképviselője. Kezdettől fogva támogattuk ezt a fontos dokumentumot, amely egyszerűbbé és korszerűbbé teheti a fél évszázada alakult Európai Unió eléggé bonyolult, olykor kimondottan bürokratikus működését. O Nem lepődtek meg a külföldi kollégák azon, hogy a szlovákiai képviselők többsége Strasbourgban és Brüsszelben támogatja a dokumentumot, odahaza v iszont az egyik ellenzéki párt sem akarta megszavazni januárban? – Őszintén szólva, először sokan megdöbbentek a híren, és értetlenkedtek is, hogy miként lehet európai jelentőségű törvénytervezetet összekötni a kimondottan belföldi érvényességű jogszabál y sorsával. Ráadásul attól tartottak, hogy ha Szlovákiában nem szavazzák meg januárban a dokumentumot, akkor ettől a lépéstől vérszemet kaphatnak az euroszkeptikusok. Beletelt egy időbe, amíg megmagyaráztuk kollégáinknak a tényeket. Jómagam napirend előtti felszólalásomban is rámutattam a szólásszabadságot sértő sajtótörvénytervezet hibáira, s elmondtam azt is, hogy a kormánypártiak nem hajlandók érdemi párbeszédre, ezért választottuk az ideiglenes obstrukciót Pozsonyban. Más megoldást egyszerűen nem láttu nk. Néhány nap leforgása alatt képviselőtársaink megértették a helyzetet, s azóta még nagyobb nyomás nehezedik a pozsonyi kormánypárti képviselőkre, hogy az európai értékrendnek megfelelően módosítsanak a jogi norma tervezetén. Mert az a legnagyobb képmuta tás lenne, hogy a három szlovákiai kormányerő megszavazná többek között a sajtószabadságot szavatoló lisszaboni tervezetet, aztán egy másik voksolással odahaza a gyakorlatban azonnal megnyirbálná az elvben rögzített jogokat. O A szlovák kereszténydemokr aták (KDH) miként szavaznak ma Strasbourgban? – Nemet mondanak, esetleg néhányan tartózkodnak.
