Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-20
28 Hogy ennek a viszonyulásnak reális politikai alapja van, arra a legjobb bizonyíték, hogy egyes EUtagországok – közülük magyar vonatkozásban különösen Románia és Szlovákia magatartása figyelemreméltó – , az érvényes nemzetközi normákra támaszkod va, de saját nemzeti érdekeiknek megfelelően, ellenzik Koszovó függetlenségét. Ha ezek az országok – a határok sérthetetlenségének elvét hangoztatva – szembefordulnak, szembefordulhatnak az EU nagyjaival, s valós vagy vélt nemzeti érdekeiket helyezik előté rbe, akkor Magyarország, elfogadva az Egyesült Államok és általában a nagyhatalmak álláspontját, a magyar nemzeti érdekek védelmében indokoltan szorgalmazhatja a kisebbségi közösségek autonómiatörekvéseinek érvényesítését, olvasható a párt ma kiadott közl eményében. vissza Ki mit gondol a függetlenségről? Erdély.ma [ 2008. február 19., 18:22 ] Koszovó függetlenségének kikiáltása senkinek nem hozott meglepetést. Mindenik fél jól ismert formáját nyújtotta. Az Európai Unió tagországainak zöme öreg kontinensünkön valószínűleg a jól ismert kisebbségi kérdések miatt döntött úgy, hogy azonnal vagy belátható időn belül elismeri az új európai állam függetlenségét, mintegy könnyítve saját lelkiismeretén. ENSZ, illetve Biztonsági Tanács ide vagy oda, az Európai Unió amerikai egyetértéssel döntött úgy, hogy az érvényben levő nemzetközi játékszabályokat némileg megkerülve, elismeri Koszovó elszakadását Szerbiától. Elismeri, mert másként nem tehetne, hiszen a koszovói albánok, az euró pai népektől eltérően, másként látják a közösségi jogérvényesítés lehetőségeit. Megtapasztalva a mindenkori szerb kormányzat kisebbségellenességét, a koszovói albánok jó ideje már nem hittek semmiféle szerb ígéretnek. Legkevésbé annak, hogy a szerbek által ajánlott autonómia valóban olyan lehetne, amilyent ők szeretnének. Az EUs döntés egyben a „multikulturális” Európa felé történő előrelépés fontos állomása is lehet, ahol bizonyos körök mindent elkövetnek a keresztény értékek, a keresztény hit erősödésén ek megakadályozására, mintegy bizonyítva, hogy a „sokszínű” Európában a letagadott keresztény gyökerek mellett, hathatósan törnek előre a különböző világvallások. E keveredés fontosságát nagyban elősegítheti egy új muzulmán állam európai létrejötte. A vas árnapi történet tanúsága ugyanakkor minden civilizált európai politikus számára megközelítően ugyanazt jelenti: egy nép tartós elnyomása előbbutóbb megbosszulja magát, a várható következmények pedig sokrétűek. Ezért alakult így a koszovói albánok példás ö sszefogása, több éves, évtizedes töretlen hite, hogy a szenvedéstörténetnek előbbutóbb pozitív végkifejlete lehet. A híradások szerint ezt a legtöbb európai politikus elismeri. Az sem meglepő, hogy honi „mioritikus” tájainkon, ahol a román politika nemcs ak történelmi, civilizációs hiányosságaival, hanem öröklött rosszindulattal, beteges előítéletekkel küzd, egy emberként összefogva indított Koszovó kapcsán újabb támadást saját kisebbségei ellen. Újból előkerültek az ebül szerzett ország rossz emlékei, és a román politikusok egymást túlharsogva intik lojalitásra a romániai magyarságot. A szerintük nem létező kollektív jogok kipécézése kapcsán egy szusszal elverik a port mindenféle autonómiatörekvés felett, óva intve a magyarokat, nehogy megkíséreljenek bá rmiféle bűnös dolgot, ami az ország területi integritását kockáztatná. A szöveg emberöltő óta jól ismert, csupán magyar politikusaink számára jelent mindannyiszor újdonságot, amikor a jellemtelen román politikai elit beléjük rúg. A rúgást rendszerint elfel ejtik, és újra meg újra ugyanannak a politikai közegnek a jóindulatára várnak, hátha a rúgások után újra odadob nekik némi morzsát. Az RMDSZ, kormányzati szerepvállalása ellenére, végre határozottan kiállt a független Koszovó mellett, és az is pozitívumké nt írandó számlájára, hogy a hétfő esti román parlamenti nyilatkozatot egyedüli parlamenti pártként utasította el. A román kormányzati politika immár kilátástalannak vált helyzete, az előre hozott választások igénye, vagy a tetten érhető politikai konkuren cia tettee, nem tudni. Nemcsak az ellenzék, hanem az RMDSZ vezetői is a bőrükön érzik, hogy a sokat hangoztatott kulturális, illetve területi önrendelkezés csak akkor válhat valósággá, ha szakítani lehet az eddigi politikai úzussal. Úgy tűnik, a koszovói példa erre jó esélyt teremthet.
