Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
31 vonatkozásában nem egy múló, „posztbolsevik” trükk, hanem nagyon is élő gyakorlat, különösen az országos politikában. A délvidéki és felvidéki magyarság, de említhetem a nálunk lé nyegesen nagyobb lélekszámú katalán közösséget vagy DélTirolt is, mind az egységparadigma bűvkörében él érdekeinek országos politikában való megjelenítésekor annak ellenére, hogy Bakk Miklós szerint az ódivatú, idejétmúlt, posztkommunista katyvasz. Az id eológiai címkézés veszélyei A szerző nagy igyekezettel próbálja vörösre mázolni az RMDSZt, amikor a Szövetség egységes erdélyi magyar érdekképviselet melletti kiállását, holmi balos, pártállami maradványnak titulálja, megfeledkezve arról, hogy a mi szóh asználatunkkal „autonomistáknak” tartott nemzetiségi pártok jelentős része baloldali (Katalán Köztársasági Baloldal stb.), míg a többségi nemzettel való kiegyezést szorgalmazók között a konzervatív, jobboldali pártalakulatok vannak többségben Európa boldog abbik, nyugati felén. Ezért azt javasolnám Bakk Miklósnak, hogy a továbbiakban nagyon csínján bánjon az erdélyi magyar politika szereplőinek ideológiai jellegű címkézésével. Az RMDSZ ugyanis nem jobb- és nem baloldali párt, hanem az erdélyi magyar kisebbsé g nemzeti érdekképviselete. Hogy hivatását megfelelően töltie be, nos ezen már vitatkozhatunk. A baljobb tengely használatának értelmén nem. De hogy e téren szerzett tapasztalataimat megosszam az olvasókkal, leírom azt, amiről egy megyénkbe látogató fin nországi svéd professzortól szereztem tudomást. Finnországban a Svéd Néppárt, noha a liberális internacionálé tagja, jobbközép pártként van számon tartva, s évtizedek óta tagja a kormánykoalícióknak. A finnországi svédek helyzete annyiban hasonló a mi Erdé lyünkhöz, hogy a szórvány és a tömbvidék (Aland és Turku/Abo környéke) elválik egymástól, Aland széles körű autonómiát élvez. A Svéd Néppárt helsinki parlamenti frakciójának szinte mindig tagja Aland képviselője, ahol a helyi politikában amúgy többpártrend szer van! Helsinki 68as balos/kommunista finnországi svéd professzor említette, hogy számukra nem kérdés, hogy a Svéd Néppártra kell szavazni a választásokkor, sőt ő, mint ultrabalos, volt már képviselőjelölt is a Finnországban jobboldaliként nyilvántarto tt pártban! Feltevődik a kérdés, hogy miért? Mert nem a jobbbal ideológiai megkülönböztetés az elsődleges politikai identitás a finnországi svédek, illetve erdélyi magyarok körében, hanem az azt felülíró nemzetiség. Ez persze szorosan összefügg a pilléres edéssel, de ezen nem kell csodálkozni, hisz az önálló magyar intézményrendszer – melynek kiépítésében az elmúlt 17 évben szép sikereket értünk el – azt a célt szolgálja, hogy megérje magyarnak lenni, egzisztenciálisan is kifizetődő legyen magyarnak maradni vagy akár magyarrá válni. Napjaink örömteli középeurópai kisebbségi reneszánsza mutatja, hogy miként kell és lehet divatossá tenni etnikai/nemzeti/vallási hovatartozást. Szóval, idővel Erdélyben is ide kellene eljutni, nem pedig ma még alig létező ideoló giai törésvonalakat erősíteni. Látni kellene, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen látjuk az életet, a problémákat. Szűkebb pátriámat, Csíkot említve, ahogy legutóbb a madéfalvi megemlékezésen is elmondtam, aki ideológiailag akarja besorolni a székelysége t, tévúton jár. A székelyek sohasem politikai értékek vagy ideológiai irányvonalak mentén szerveződtek, hisz sajátos értékrendszerrel rendelkeztünk mindig is. Így amikor szükség volt akár szociális, akár kulturális vagy oktatási téren a nemzeti közösség ér dekében tenni, akkor nem az egyéni boldogulásban, hanem a közös tehervállalásban kerestük a megoldást. Aki tényleg ismeri a székelységet, nagyon jól tudja, hogy közösségi tulajdonnak, a közösen végzett gazdasági tevékenységeknek évszázados, napjainkig élő, a különböző társulásokban, közbirtokosságokban ismét feléledő hagyománya van. A politológia fogalomhasználatával ezeket baloldali, de legalábbis kommunitárius jelzővel is illethetnénk, ha magunkénak vallanók a mindent megideologizáló szemléletet. De nem t eszem, mert túloldalon, azaz jobboldalon is említhetném a családot, a tradíciót, a hierarchikus társadalmi képet, a székely szabadságot, a nemzetet, a vallásosságot mint értékeket, és akkor eljutnék oda, hogy a nagy elméletgyártásban két szék között a föld re esek. Ezért mondom azt, hogy téves és nemzetpolitikai szempontból káros az a nyelvpolitikai utca, amelyet most bírálok. Szolidaritás a kisebbségi létben Szükség van egy új, erdélyi magyar szolidaritásra, olyanra, ahol azt keressük, hogy mi lehet a köz ös, ami összefog és erősít. Kiálthatjuk teli torokból, hogy „választás szabadsága!”, de azzal csak azt kockáztatjuk, hogy az erdélyi magyar közéletszervezés eddigi eredményei szétporladnak, s lebontunk, felrúgunk mindent, amit 17 év alatt elértünk. Akár ön kormányzati, gazdasági, kulturális, oktatási, egészségügyi, szociális vagy netalán politikai téren
