Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
32 már most is esély lenne mozgásterünk jóval nagyobb mértékű kihasználására, ha jó magyar szokás szerint nem egymással, hanem ellenfeleinkkel, versenytársainkk al foglalkoznánk. Mindenkinek helyet kell kapni és adni, azoknak is, akik korábban esetleg eltávolodtak. Belső szabadságunkat és az összetartást nem szabad felcserélni a román nacionalizmus és a populista magyarországi erők által ránk kényszerített álplu ralizmussal. Össze kell tehát rakni újból azt, ami szétesett. A székelyföldi, erdélyi magyar közélet szereplőinek, álljanak bármelyik oldalon is, felül kell emelkedniük soksok sértődésen, időközben felgyűlt előítéleten. Meggyőződésem, választópolgárainkat nem az erdélyi közélet konyhatitkai érdeklik, hanem a közös és végső eredmény. Történelmi eseményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy ha a napi történések terén időnként félre is csúszunk, de minél előbb vissza kell térnünk a közös útra. Annál nagyobb h ibát nem követhetünk el, hogy lassan sokan jobban utáljuk magyar felebarátunkat, mint bárki mást! Hova jutunk így? Mi ez, ha nem a Széchenyi által is jelzett magyar hibák újraéledése? Nekünk az a sors van kiszabva, hogy itt kell élnünk, kisebbségként. Oly an kisebbségi létben, ahol az erdélyi magyarság egyharmadát kitevő székelység felelős és szolidáris a számarányát tekintve kétszer nagyobb számú szórványért is. Az ellenfél nem köztünk van, hanem rajtunk kívül. Jogaink, önkormányzataink, intézményeink, köz össégi javaink nincsenek kőbe vésve! Azokat bármikor módosítani, vagy akár törölni lehet. Önrendelkezni csak az a közösség tud, amely együttműködésre, összedolgozásra és az élet számos területén cselekedni képes emberekkel rendelkezik. És itt nemcsak a köz életi szereplőkről van és kell szó legyen, hanem azokról, akik munkát adnak, azokról, akik munkát vállalnak, az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a magyar sajtó, az egyházak, a civil szervezeteink területén és minden egyes magyar ember esetében. Ezért én azt javasolnám mindenkinek, hogy tehetségét, tudását, publicisztikai munkásságát állítsa olyan célok szolgálatába, melyek nemzeti közösségünket előreviszik, melyek magyart a magyarral összekötnek, nem pedig szétválasztanak. Tanuljunk együtt a magyar bor termelők példájából! vissza Borboly Csaba A szerző a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke www.kronika.ro A felvidéki magyar papok értetlenül állnak az új egyházmegyerendszer előtt Felvidék.ma 2008.02.17. Az új egyházmegyerendszer sokkolta a magyar katolikus papságot is. Legalábbis ezt tapasztalta Zsidó János, féli esperesplébános, a Gábriel Polgári Társulás alelnöke, aki szintén megfogalmazta elképzeléseit, hogyan lehetne orvos olni a magyar hívek és lelkészek problémáit: "Mindenkit sokkolt a hír duplán is, mert egyrészt úgy tűnt, hogy már nem lesz belőle semmi, hiszen már tíz éve beszélik. Mindenféle terminusok voltak és végül semmi sem jött be. Nagyon úgy tűnt, hogy el lesz ha lasztva hosszabb időre ez a téma. És mint a derült égből a villámcsapás jött, hogy harangozzunk, és már ki is hirdették az egyházmegyék felosztását. Másrészt pedig a katasztrófaterv jött be, mert volt sokfajta variáció, jobb variáció is, amiben reménykedtü nk. A legrosszabb jött be, a szalámi taktika érvényesült, szétdaraboltak minket. Eddig a nagyszombati egyházmegyében a százötven magyar, vagy többségében magyar plébánia egy egységben volt, most pedig négy részre szakadtunk. Mindenütt abszolút kisebbségben vagyunk. Azt, hogy Nagyszombatot fel kell osztani, az nem volt vita tárgya, mert egy óriási nagy mamutegyázmegye volt, pillanatnyilag az a százszázötven plébániai püspökségekre törekszik az egyház, hogy a megyéspüspöknek kapcsolata legyen az egyházmegyé vel, a papjaival, és minden gondot, problémát jól ismerjen. A nagyszombati egyházmegye több mint négyszázötven plébániából állt és voltak benne nagyvárosok pl. Pozsony. Ez ellenőrizhetetlen és irányíthatatlan volt valójában. Mi abban reménykedtünk, hogy ne m északról délre húzzák majd a vonalakat, hanem keletről nyugatra, és létrejön Pozsony központtal egy déli egyházmegye, mondhatnánk nemzetiségileg vegyes egyházmegye, ahol többségben lesznek magyar plébániák, és északabbra egy másik egyházmegye, tiszta szl ovák, Nagyszombat központtal. Ez lett volna a mi ideálunk. Még az sem lett volna baj, ha középütt kettévágják és a százötven magyar plébánia megfeleződik még az is jobb lett volna, mert akkor is kompakt egységbe marad a plébániák nagy része. Ez a téma lega lább tízéves. Mindenfajta variáció már megfordult. Püspökök is hol nyilatkoztak, hol nem nyilatkoztak, mindenki mást mondott. Mi, magyarok próbáltunk elsősorban Magyarországban, a Magyar Püspöki Karban reménykedni, és személyesen kértük minden
