Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
30 Politika vagy politológia? Bakk Miklós írásában mindenképp le akarja vezetni, hogy szükség van egy jobboldali erdélyi magyar pártalakulatra. Ennek két indoka van szerinte: az RMDSZ posztkommunista, ergo baloldali alakulat, tehát képte len a jobboldali választóközönséget megszólítani, másrészt pedig az RMDSZ Székelyföldpolitikája kudarcot vallott. A tárgyilagos szemlélő tudja, hogy az RMDSZ mind a posztkommunista, mind a baloldali „teszten” megbukna (sem nem utódpárt, sem nem nómenklatú rapárt, sem nem osztálypárt, sem nem az európai szocialisták közösségének tagja). De mitől posztkommunista és baloldali az RMDSZ Bakk Miklós szerint? Attól, hogy Szász Jenő politikai alakulatát jobboldaliként határozza meg, vagyis riválisa, az RMDSZ, nem l ehet más, mint baloldali, annak is a csúnyábbik változata: a posztkommunista. Nos, elfogadom és támogatom azt, ha az erdélyi magyarságot érintő fontos kérdésekben megjelennek akár tudományos igényességgel megírt, akár tisztán publicisztikai jellegű íráso k. Önmagában ezzel nincs semmi baj. Bakk Miklós legutóbbi írásával szemben azonban módszertani és tartalmi kifogásaim vannak, melyek közül az előbbieket tekintem súlyosnak: nagyon károsnak tartom azt, ha egy politológiát egyetemen oktató pedagógus, kutató, tudományos lepelbe burkolva ugyan, de direkt pártpolitikai üzeneteket fogalmaz meg az általa nem támogatott politikai szereplő, tömörülés lejáratására. A cikkek időzítése, tartalmuk, az RMDSZben csak és kizárólag „főgonoszt” meglátó látásmód, a fogalomha sználat mind azt bizonyítja számomra, hogy a szerző nem mindig tiszta lapokkal játszik. Egyszerre akarja eljátszani a fő pártideológus és a tudományos kutató szerepét. Egyszerre akar két széken ülni, és ennek csak azért nem lett mostanáig földre huppanás a z eredménye, mert a lassan sarjadzó erdélyi magyar társadalomtudomány szereplői – egyelőre? – elnézőek az efféle magatartással szemben. Nem egyedi jelenségről van szó, sőt nemcsak a politika és tudomány mifelénk kialakult viszonya vet fel kérdéseket. Tudós nak, újságírónak, vállalkozónak, egyházi személynek, civil szervezeti képviselőnek el kellene döntenie végre, hogy politizál, vagy az előbbiekben általam felsorolt létszférákban tevékenykedik. Egy határon túl nem lehet a szerepeket összemosni. Különösen ne m a tudomány és a politika művelését. Csendőrt és betyárt is játszani, pártideológus és tudomány embere is lenni egy személyben nem lehetséges. Persze – mint azt Paul Johnsontól is tudjuk – az értelmiségiek egy része mindig nagy előszeretettel adott világm egváltó tanácsokat a politikusoknak. Tette és teszi ezt eléggé felelőtlenül, hisz a sokszor lenézett politikusoknak azt üzeni: „fogjuk meg és vigyétek”, amúgy pedig fizessétek ki a számlámat. A más sarlójával aratott búza látványa biztos örömteli lehet, de ennek ellenére nem tartom elfogadhatónak a „kint is vagyok, bent is vagyok, tudós is vagyok, tanácsot is adok, értelmezek is, meg is mondom, le is nézem” magatartást. Aki szűknek érzi az egyetemi katedra biztosította mozgásteret, annak szabad a pálya, pár tpolitikai pluralizmus van, mint tudjuk. Bakk Miklós a tudományt és a politikát összevegyíti írásában, a politikai ellenfelet (RMDSZ) lejárató eszmefuttatást nyakon önti tudományos cukormázzal, hogy a tisztelt olvasónak vonzóbbnak, hitelesebbnek tűnjön. Hemzsegnek írásaiban a tudományos fogalmak. Cikkeiben annyival találkozok, hogy politológiából diplomázott emberként is csak kapkodom és vakarom a fejem. Nem értem Bakk Miklóst. Miért van neki szüksége arra, hogy egy személyben pártideológus meg tudomány os ember is legyen? Nem hinném, hogy e téren hiányban szenved a jelenlegi RMDSZt bíráló erdélyi magyar politika. Említhetném például Borbély Zsoltot, aki bár nagyon élesen fogalmaz, de politológusi végzettsége ellenére soha nem tette meg azt, hogy mondani valója hitelességét tudományos frázisok teletömködésével növelje. Természetesen nem vitatom el senkinek a jogát ahhoz, hogy a sajtóban publikáljon közéleti témákban. De ha valaki azzal keresi a kenyerét, hogy a kolozsvári egyetem politológiai tanszékén p olitikatudományra oktat fiatalokat, akkor elvárható tőle, hogy tartsa be a tárgyilagosság és elfogulatlanság szabályait, ne próbálja meg azokat áthágni, rossz példát mutatva tanítványainak. A módszertani kifogásról áttérve a tartalmira, nagyon érdekesnek tartom azt a főideológusi törekvést, mellyel meg akar ágyazni Szász Jenőnek és csapatának. Gondolom, tudja, hogy ha valamit, hát a megosztottságot nem díjazzák az erdélyi magyar választók. Ideológiát kell gyártani tehát, mellyel a Magyar Polgári Párt (M PP) aktivistái képesek lesznek majd áthidalni azt az űrt, amely a választók politikáról vallott elképzelései és az MPP célkitűzései között tátong. Bakk Miklós pilléresedést, pluralizmust, demokráciát meg mindenféléket emleget, csak egy dologról feledkezik meg, nevezetesen arról, hogy az egységparadigma a kisebbségi érdekképviselet
