Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
27 föl a szerbségre. Egyébként fegyveres konfliktusra már a hatvanas években is sor került, 81ben pedig már tankok vonultak az utcára a tüntető egyetemisták ellen. Az elnyomá snak tehát elég erős formái voltak jelen Koszovón, és az albán lázadás - amit a szerbek terrorizmusnak neveznek (és bizonyos formái jelen is voltak, sajnos, főleg 1999 után, miután a szerb hadsereg és rendőrség kivonult) - az állami terrorra volt válasz, n em pedig az autonómiatörekvések elfajulásáról van szó. Nem az etnikai diszkriminációra válaszolt az UCK, hanem a milosevityi terrorra, a sajátos apartheidra. Nem a szimpla diktatúrára, hanem a brutális, könyörtelen és véres elnyomásra. Az albánoknak Szerbi ában gettósors jutott, alapvető polgári és emberi jogok nélkül, párialét, különösen, ha Szerbia nem albánok lakta területein éltek. Pékek, burekosok, fagyisok csak azért lehettek, azért tűrte meg őket a népség, mert hát csak ők tudnak jó kenyeret és bureko t sütni. Noná, hogy most megint az ő üzleteik ablakát verte be a csőcselék, melynek tagjai megéhezvén bizonyára egy másik albán burekosnál oltották étvágyukat. Az elnyomás aztán odáig fajult, hogy a leölt albán civileket egyszerűen a korábban húst, zöldség et szállító hűtőkocsikkal szállították Szerbiába, akadt, kiknek hulláját mély bányaaknákba hajították, másokat elégettek, de volt, hogy nemes egyszerűséggel a Dunába lökték az egész hűtőkocsit. Csak az beakadt, és nem úszott le a Dunadeltába, Romániába (h ogy esetleg épp egy Bukarestben dekkoló RMDSZes fogja ki őket hétvégi pecázáskor). Így hát ki kellett húzni a folyóból... Nem vagyok autonómiaszakértő, se nemzetpolitikus, se semmi. Csak azt tudom, hogy Koszovó példája nem példa - egyedüli eset. Abból meg nem lehet általánosítani, tanulságot levonni, erőt meríteni... Mindez már hál istennek csak történelem valahol - a történelem meg nem az élet tanítómestere, mondjon ki mit akar. vissza Erdély és Koszovó. Szegény szerb ba rátaink. A Hét 2008. 02. 18. 10:06 Mi a hasonlóság Erdély és Koszovó között? Elége a boldogsághoz egy független állam? Kik a frusztráltabbak, a szerbiai szerbek vagy a vajdasági magyarok? Alina Mungiu Pippidi jegyzete Koszovó függetlenné válásár ól Isten hozott, Koszovó! Hány meg hány európai polgár töltötte sízéssel, korcsolyázással ezt a hideg februári hétvégét - miközben Európa térképén új állam született: Koszovó. Mégsem lepett meg az új állam születése senkit. Az egykori oszmán, majd szerb provinciát mindig albán lakosság lakta, és a 19. századtól többségben is tudhatták magukat. A függetlenségi nyilatkozat november óta esedékes, azóta, hogy Hashim Tachi pártja megnyerte a választásokat. Thaci azért várt mindeddig, hogy a függetlenségi sz ándék ne erősítse a szerb nacionalistákat, a januári elnökválasztásokon ne az albán elszakadási szándék juttassa mandátmhoz a szerbeket. Ugyanebben az időszakban nyert Boris Tadic Szerbiában, a Nyugat által favorizált mérsékelt jelölt. Koszovó függetlens ége mindezek után egyetetlen dologtól függött: attól a csúcstól, amelyen Európa egyhangúan elismeri az új államot, rögtön az Amerikai Egyesült Államok hasonló döntése után. Ez a csúcs ma kezdődik, mivel Koszovó tegnap deklarált függ etlenségét. Lesznek p ersze ellenzők, Koszovó sokáig olyan lesz, mint Tajvan. A világ országainak egy része elismeri, egy része pedig nem: függetlensége mégsem megkérdőjelezhető. Tulajdonképpen 1999 óta független ez az ország, igaz eredetileg ENSZ felügyelet biztosította a kül önállását, majd az ENSZ és a helyi önkormányzatok együttműködése erősítette az autonómiát. Majdnem tíz év után Szerbia teljesen elvesztette az ellenőrzés jogát Koszovó felett, és csak a nagyon naív szemlélők hihették még, hogy a törött kancsó darabjai m ég összeilleszthetők.Két fontos kérdés tehető fel a tegnapi eseményekkel kapcsolatban. Hogyan vált mindez lehetségessé? A 21. században általában nem ismerik el a függetlenségre törekvő térségeket. A következő kérdés: ez az utolsó leválási aktus a vo lt Jugoszlávia tagállamai részéről?
