Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-18
28 Gondolhatjuk, hogy vége ennek az elszakadási folyamatnak? Megpróbálok sorra válaszolni ezekre a kérdésekre.Koszovó függetlensége három ok miatt válhatott lehetségessé. Először is a koszovói nacionalisták nagyon követke zetesen akarták ezt az elszakadást. Másodszor: a szerb nacionalisták teljesen elzárkóztak az albán szándékok elől, élükön Milosevicel mit sem törődtek a nemzetközi közösséggel. Milosevic azt az autonómiát is megvonta Koszovótól, amelyet a rendszerváltás előtti Jugoszlávia biztosított, bezáratta az iskolákat, tömeggyilkosságokat követett el, családokat ölt meg, csak azért, mert felmerült a gyanú, hogy a családfő a Koszovói Függetlenségi Mozgalom tagja. A jugoszláv hadsereg a helyi nacionalisták provokác iójára stupid módon reagált, civilekkel erőszakoskodott, mindaddig, amíg a helyi konfliktus nemzetközi konfliktussá nem vált. Az európai közvélemény érzékennyé vált, és felelősséget vállalt a szerbek által Koszovóban, a horvátok által Boszniában elkövetett tömeggyilkosságokkal szemben. A harmadik ok pedig az, hogy Szerbia sorozatos hibáinak köszönhetően egyedül maradt a Nyugati táborban. 1998ban, amikor a koszovói agresszió minden mértéket átlépett, még Oroszország és élén Jelcin is mosta kezeit. Szerbia még izoláltabbá vált, mint amilyen elszigetelt helyzetben volt Magyarország 1918ban, amikor Erdélyt Románia, Vajdaságot pedig a szerbhorvátszlován királyság javára vesztette el. (Koszovó - akkor sem volt hangsúlyosan az ország része.) A KoszovóErdély hasonlat nem is olyan távoli. Ahogyan Koszovó a szerbek számára, úgy Erdély is nemzeti bölcsővé vált a mohácsi vész után, amikor a török hódítás következtében Magyarország Erdélyméretűre zsugorodott. Az államalkotó szerbekhez hasonlóan, két évszázadon át a magyarok sem kerültek többségbe itt. A többségi nemzet - a román - sosem volt államalkotó Erdélyben (ha csak nem a Ceausescu propaganda történelemszemlélete szerint). Az osztrákmagyar monarchiáról való leválás, majd a román királysággal való egyesülés után vált lehetségessé a román többség autonómiája - úgy ahogyan azt ma a koszovói albánok is elérték. A koszovói albánokban nem él a vágy az Albániával való egyesülésre - úgyhogy az én mesém és hasonlatom is eddig tartott. Koszovó nem sokára inkább a Moldvai Köztársaságra hasonlít majd, hasonlóan a moldvai románokhoz, a koszovói albánok is rájönnek majd, hogy a saját ország nem jelent megoldást minden problémára. Isten hozta Koszovót a független országok táborába! Ahogy figyeljük a nyugati vendégmunk ából haza, Pristinába igyekvő albánokat, akik zászlókat vásárolnak, és az utcán ünnepelnek, nehéz nem saját 1918as történelmi emlékeinkre gondolni. Mi már tudjuk, hogy az ünnep után jön csak a neheze. Koszovó munkaképes lakosságának 40 munkanélküli. De legalább béke, az lesz? Mi lesz, ha a szerbiai albán kisebbség (a Presevo völgyből), vagy ha a macedóniai albán kisebbség is csatlakozni akar, ha a cél a nagyKoszovó lesz? (Nem, nem a Nagy Albánia, ahogyan azt egyesek megjósolták). A Nyugatnak megvannak a maga eszközei ahhoz, hogy mindezt megakadályozza. Macedónia jelölt ugyan az Uniós tagságra, de nem kész arra, hogy megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Arra vár, hogy az áprilisi, bukaresti csúcson meghívást kapjon a NATO tagságra. Ez a Macedón határ ok biztosítását, a törékeny ország stabilitását garantálhatja. Vajdaság vagy Presevo bármely függetlenségi törekvését Európának és Amerikának el kellene utasítania, mint a szerb néppel szembeni ellenséges gesztust. A szerbek szomszédai, mondjuk a magyaro k, semmiképpen sem bátoríthatják saját kisebbségeiket. (Ezek a kisebbségek nyílván frusztrálva érzik magukat, Koszovó sokkal többet ért el mint ők). Ugyanígy: Szerbiának semmiképpen sem szabad a koszovói szerb lakta sérületek leválását bátorítania, legfenn ebb az autonómiájuk megerősítésében segétkezhet. Ha mégis új régiók jönnek létre (Mitrovicában például), akkor csakis békés folyamatok révén alakulhat mindez így, semmiképpen sincs itt az ideje a drámai változásoknak. Sokan huhognak most, de megalapozott okunk van azt hinni, hogy Koszovó kiválása az utolsó aktusa Jugoszlávia szétesésének.
