Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-09
10 – Ön szerint már az alapfogalmak értelmezése akadály. Szomszéd népek között miért e nagy felfog ásbeli különbség? – A két etnikum az utóbbi két évszázadban egymással párhuzamosan, sőt egym ás ellenében vált modern nemzetté. Nyelvük gyökeresen különbözik, de vele ugyanannak az országnak a viszonyait, ugyanazt a politikaitársadalmi valóságot és ugyana zt a kilencszáz éves múltat kell kifejezniük. Ma már egyértelmű, hogy a két nép konkrét eseményeket, folyamatokat másként nevez, és ennek megfelelően eltérően értékel. A két történeti tudat koordinátarendszere, az alapfogalmak maguk is annyira eltérők, hog y inkább akadályai a mélyebb párbeszédnek. – Mindkét félre jellemző a prekoncepció? – Visz onyunk mindenképpen aszimmetrikus. A szlovákok, főleg az iskolázottabb rétegek, viszonylag sokat tudnak rólunk, de nagyrészt tendenciózusan és elferdítve használjá k ismereteiket, sajnos sok esetben a magyarság ellen. Mi magyarok viszont szégyenletesen keveset tudunk a szlovákokról. – A nekünk oly sokszor etalonként megjelenő nyugateurópai népeknél sincs minden rendben, a történelem esetükben is relativizálható? – Mindenhol relativizálható a történelem, és ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre inkább. – Vagyis ha másmás korokat veszünk górcső alá, akkor a stabilnak hitt államhatárok létezése bármikor kétségbe vonható? – Igen. Gondoljuk meg, mióta beszélhe tünk holland népről vagy belgáról, olaszról vagy németről? Fontos lenne, hogy a magunk nemzeti töredezettségét és hányatott államiságát ne tekintsük kivételnek, mert sorsunk beleillik az általános európai folyamatba. A különbség azonban nagy, a nyugati tör ténetírásokat ugyanis kevésbé vagy alig használják fel a mai országhatárok megkérdőjelezésére, a szomszédokkal szembeni gyűlöletkeltésre. Ártó szándék vagy tudatlanság – Egy készülő magyar – szlovák történelemkönyv egyik legfontosabb fejezetében ön m egál lapítja, hogy a szlovákok számára a Magyar Királyság sohasem létezett. Ha valami, az ezeréves állam létezésének tagadása biztosan nem vezet a megbékélés irányába. – A magyar – szlovák meg nem értésnek nem mélyek a gyökerei, még ha a szlovákok ezeréves m agya r elnyomásról beszélnek is. A süketek párbeszéde valójában százötven, legfeljebb kétszáz éve tart. Ez, összevetve ezeréves közös történelmünkkel, nem jelentős időintervallum, de sajnos a nemzetfejlődés szempontjából meghatározó, és napjainkban is tart. Enn ek a meg nem értésnek több szintjét különböztethetjük meg, az egyik konkrét események eltérő értelmezése, ártó szándékkal vagy csupán tudatlanságból. Az asszimiláció, a magyarosodás folyamata a 19. században, különösen a dualizmus idején a magyar történetí rásban például spontán, természetes folyamatként értelmeződik, míg a szlovák történetírás mindent az erőszakos magyarosítás nyakába varr. A konkrét történelmi események közül az 1938as első bécsi "döntés", közkeletű, bár nem éppen pontos kifejezéssel "a F elvidék visszatérése, visszacsatolása" a magyar szóhasználat szerint semleges cselekmény, míg a szlovák szóhasználat a nagyhatalmi nyomást, kényszert érezteti, így egyértelműen "DélSzlovákia elcsatolásaként" értelmezi. – Ha megnézzük a nyugateurópa i le véltárakban fellelhető okleveleket és a történetírást, azok leginkább a magyar felfogással egybevágón magyarázzák az ezeregyszáz éves magyar államiságot. Ezeket a dokumentumokat most semmisnek kellene tekintenünk, csak mert a szlovákok történelmi fogódzóka t keresnek? – Az egykori közös állam létezésének problematikája valóban bonyolult. Közös államot és nem Magyarországot említek, mindjárt kiderül, miért. A szlovák történetírás szerint Szent István annak idején megalapított egy jó kilencszáz évig fenná lló államalakulatot. Ezt az államot nemhogy a mai szlovák történészek és történelemkönyvek, de maga a szlovák nyelv sem nevezi "Magyarországnak". Sőt a szlovák mellett a cseh, a horvát és a szerb nyelv is másmás kifejezést használ az 1918 előtti soknemzetiség ű, multietnikus országunkra, mint az az utánira. Magyarország elnevezése tehát a szlovák nyelvben 1918ig a Hungariából származtatott Uhorsko (a régi szövegekben Uhry vagy Uhersko), mely etnikailag semleges kifejezés, a Trianon utáni országot azonban már M adarskónak nevezik. Nem tagadják a latin elnevezésű Regnum Hungaria létezését, viszont a 18. századig bezárólag, sőt lényegében a következő évszázad vonatkozásában sem tekintik a magyarok országának.
