Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-09
7 Ez az üzenet baljós; nekünk is, de másoknak éppen ennyire. Mivelhogy a képlet egyszerű. Másfél éve az európai szocialisták az ért függesztették fel a Smer ideiglenes tagságát, mert Fico koalícóra lépett a rasszista és magyarellenes Ján Slota pártjával. Márpedig a szervezet alapokmánya még azt is tiltja, hogy tagjai akár helyi szinten együttműködjenek szélsőséges csoportokkal. Tör ténte azóta bármi olyasmi Pozsonyban, ami megváltoztatta Slota auráját? Nem történt. Az európai baloldal bizonyos politikusai sem gondolhatják komolyan ennek az ellenkezőjét. Még akkor sem, ha a rehabilitáció legharcosabb hívei - a cseh, az osztrák vagy a román párt vezetői - többnyire kisebbségi perpatvarok gerjesztette magyarszlovák vetélkedésként érzékelték a Smerügyet. S eddig nemigen érdekelte őket, hogy a pozsonyi magyarellenes politika csupán egyik összetevője a gondnak - talán nem is a legszembeö tlőbb. Emellett azért a Ficokabinetnek némi demokratikus deficitet is sikerült összehoznia - amit mutat az új szlovák sajtótörvény, EBESZ által bírált, tervezete, vagy a civil szervezetek megregulázására tett kormányzati kísérlet. Igaz, a mérleg másik ser penyőjében is akadnak olyan tetszetős tételek, mint a szlovák gazdaság lendülete, vagy az euró közelgő bevezetése. Ezért sokan gondolhatják úgy, hogy jól mutat majd a szervezet családi fotóin, ha az eddiginél eggyel több gazdaságilag előrehaladó ország els ő embere sorakozik majd fel. De tényleg olyan jól festene Robert Fico ezeken a képeken? Nekünk persze kínos lesz az is, hogy e fotókon a szlovák politikus óhatatlanul Gyurcsány társaságában feszít majd. Csakhogy ez nem a magyar miniszterelnököt minősíti el sősorban. Legfeljebb annyiban, hogy az MSZP pártdiplomácia igencsak lagymatagnak bizonyult Smerügyekben, a kormányfőnek pedig a jelek szerint nem sikerült megértetnie európai kollégáival a magyar aggályokat - amelyek adott esetben a bevett európai értékre ndtől egyáltalán nem állnak távol. Ettől még a békát le kell nyelni - és ez minden bizonnyal igen kellemetlen lesz nálunk. Ám azt azért semmi nem tiltja, hogy Gyurcsányék a jövő heti szavazáson egyértelműen és nyíltan jelezzék: nem értenek egyet azzal, h ogy a Smerper végül is Slota felmentésével zárul. Ennyi akár széllel szemben is megtehető. vissza Búcsú a nemzeti egység mítoszától Népszabadság • Deák István • 2008. február 9. Napjainkban sokan értetlenkednek Magyaror szágon és a határon túl, hogy miért olyan megosztott a nemzet, és miért nem talál el valamiféle nemzeti egységhez. Mindez olyannyira természetes kívánalommá vált, hogy egyes politikai irányzatok nem kevesebbet, mint a nemzeti egység megvalósítását tűzik cé lul, és politikai ellenfeleiket mint a nemzeti egység akadályát kárhoztatják. A nemzeti egységgel kapcsolatos közhiedelem olyan messzire megy és ragad magával egyébként kiváló intellektueleket is, hogy ma már szentségtörésnek számít leírni azokat a koráb ban evidens mondatokat, hogy 1956. november 4. után például sokan felszabadultan fellélegeztek, s hogy 1957. május 1jén a vörös zászlók alatt felvonuló száz- és százezrek közül nem mindenki volt kényszerből jelen. Érdemes a nemzeti egységnek a manapság di vatos és hamis definíciója helyett szembenézni a tényekkel. A teljes nemzeti egység feltételezése, bárhol és bármelyik korszakban, nemcsak történelmietlen, hanem káros is, mert a közvéleményt vágyálmokba ringatja. Ez a legkevésbé sem eredeti megállapítás om természetesen nemcsak Magyarországra, hanem minden más nemzet történetére vonatkozik. Gondoljuk meg például, mennyire nem igaz a francia patrióták által évszázadokon át hirdetett mítosz, hogy Jeanne d'Arc, vagyis Szent Johanna angolellenes felkelése sor án teljes volt francia földön a nemzeti egység. Valójában Johannát francia bíróság ítélte halálra, és amikor sor került a szent kislány elégetésére, addigra őt mind királya - akit Johanna segített volt trónra , mind hívei régen cserbenhagyták. A szerb nép történelmi tragédiája, hogy vezetői, valamint népi költői mind azt állították: az 1389. évi rigómezei csata során csupa hős szerb ütközött meg a pogány törökökkel, s a szerbek csak árulás miatt vesztették el a rájuk nézve végzetes történelmi csatát. Az ig azság azonban az, hogy legalább annyi szerb és más balkáni keresztény szolgált Murad szultán, mint Lázár Vajda seregében. Ennek ellenére a legújabb balkáni háború során szerb milicisták ártatlan bosnyákok ezreit mészárolták le azzal a felkiáltással, hogy u tóbbiak a rigómezei török hódítóknak vagy elfajzott szerb árulóknak a leszármazottai. Természetes, hogy a sok sikert és sok tragédiát látott magyar történelem nagy válságai idején szintén megoszlott a közvélemény, s különösen a politikai és társadalmi ve zető rétegben gyakori volt az átállás, a pártváltoztatás. A mohácsi csata idején a későbbi Szapolyai János király tétlenül várt a távolban, miközben a janicsárok szétverték II. Lajos részben cseh és német zsoldosokból álló magyar seregét. Ahhoz pedig elég Gárdonyi Géza felejthetetlen Egri csillagokját olvasnunk, hogy tudjuk: török időkben a nagyurak, köztük a dicsőséges Török Bálint, úgy
