Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-08
29 wellness centrumokba jár, utazik – sehol sem látni arrafelé olyan igazi nagymamákat, akiknek az az életük, hogy összetartsák a családot, és kényeztessék az unokáikat. A végső lökést az elhatározáshoz az adta, hogy Olaszországban nyaraltunk, és az ottani házigazdánk, egy idős hölgy unszolt minket, hogy menjünk csak nyugodtan szórakozni kettesben a feleségemmel, ő majd foglalkozik a gyerekekkel. Ez nem volt benne a panzió árában, viszont láttuk, mennyire szereti a gye rekeket. Akkor érett meg bennünk az elhatározás, hogy nem fogjuk Németországban felnevelni a gyerekeinket, mert ott nem tanulják meg, milyen egy befogadó közösségben élni.” A hazatelepült család építkezési vállalat alapításával és lakóházak építésével szer etné megteremteni itthon az egzisztenciát. Egy Szatmár megyei faluba hazajött fiatal házaspár kocsmát nyitott. „Akkor települtem ki Magyarországra, amikor a Fideszkormány jelentősen megemelte a pedagógusok fizetését – magyarázza a neve elhallgatását kér ő harminc év körüli tanár. – Túlórázást vállaltam, és pedelluskodtam is egy bentlakásban. Így a többszörösét kerestem meg az itthoni fizetésnek.” Idő közben családot alapított, és a szintén erdélyi felesége is jobban keresett a nyíregyházai pékségben, mint előző, romániai munkahelyén. Tavaly viszont mégis úgy döntöttek, hogy viszszatelepülnek. „A tanügyben azóta nem voltak számottevő béremelések, a nősülés után abbahagytam az éjszakai pedelluskodást, így a fizetésemből egyre kevesebb és kevesebb dolgot enge dhettem meg magamnak. A feleségem hasonlóképpen járt, és az az igazság, nem tudtunk beilleszkedni az ottani társadalomba. Valahogy nem kerültek olyan jó barátaink, mint itthon” – sorolja az okokat. A végső döntést mégis az segítette leginkább elő, hogy örö költek egy házat Romániában. „Mindig is szerettünk volna vállalkozásba kezdeni, így hát kocsmát nyitottunk a házban” – jelenti ki a családfő, aki egyelőre csak reméli, hogy jól döntöttek. Gyermekként el, felnőttként haza A 25 éves Ráduly Emőke még kisgye rek volt, amikor szülei úgy döntöttek: a jobb sors reményében feladják marosvásárhelyi lakásukat, és egy Kecskeméthez közeli, alföldi faluba telepednek. Az élet viszont úgy hozta, hogy főiskolai gyakornokságát a turisztikai iparban diplomázó lány Szovátán töltse. Elég volt két nyári szünidő ahhoz, hogy megszeresse alkalmi munkahelyét és a fürdőtelepet. Az egyetem után Ráduly Emőke Szovátát választotta. „Élj külföldön, és megismered a haza fogalmát – válaszolja kérdésünkre a lány, aki döntésével sokakat sokk olt. – Az ok összetett. Vonzó volt szakmai téren a tanulás lehetősége, a helyiek segítőkészsége és közvetlensége. De az itthon maradt vásárhelyi nagymamám betegsége is irányt mutatott, vagy inkább megerősített abban, hogy itt a helyem”. A gyerekként elke rült, és a román nyelvet most újratanuló Emőkének sokan szögezik neki a kérdést: megbántae, hogy hazatért. „Amikor a megbánás apró szikrája megfordul a fejemben, csomagolok és megyek. Ennek talán a szüleim örülnének a legjobban” – jelenti ki mosolyogva. Kilencévesen, gyermekként hagyta el 1989ben szülőföldjét a gyergyószentmiklósi Barabás Orsolya is, aki Budapesten lelt új otthonra. „Sok kedves élmény és barát fűz Budapesthez, de soha nem éreztem otthon magam Magyarországon” – fejtegeti Barabás, és azt is elmondja, már 16 éves korában azt fontolgatta, hogy felnőttként úgyis visszatér Gyergyószentmiklósra. Erre 2000ben adódott lehetőség, amikor elvégezte a főiskolát, és szülővárosa egyik hetilapjánál az Új Keletnél állást ajánlottak neki. Pillanatig sem habozott, csomagolt és hazaköltözött a nagymamájához. „Sokan furcsállották lépésemet, sokan nem értik még mindig, miért tértem haza” – magyarázza Barabás Orsolya, aki azt sem titkolja, hogy meglehetősen bonyodalmas feladatnak bizonyult itthon a személyi igazolvány megszerzése. Noha soha nem mondott le a román állampolgárságáról, mégis egy évbe telt, míg sikerült elintéznie a személyit. „Már ismertek Csíkszeredában a lakossági nyilvántartó irodában” – meséli. A hosszúra nyúlt ügyintézést annak tulajdonítja , hogy előtte nem sok hasonló esettel találkoztak a hivatalban. Évente kéthárom alkalommal látogatja meg édesanyját Budapesten, de aztán siet is vissza, hiszen Gyergyószentmiklóson otthonra lelt.
