Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-06
25 „A kormány és az RMDSZ környezet védelmi minisztere előreszaladt” – jelentette ki a regisztrációs adóval kapcsolatban az elnök, kifejtve, hogy a liberálisok nem konzultáltak az RMDSZszel, mielőtt meghozták volna a döntést. „Mi nem azt mondjuk hogy regisztrációs adó nem kell, hanem azt, h ogy a regisztrációs adó túl nagy” – hangsúlyozta. Ami az MPPbejegyzést illeti, Markó arra emlékeztetett, nem ez az első eset, amikor az RMDSZ ellen más párt indul: például 1990ben három – egymással együttműködő – párt versengett az RMDSZszel a magy ar szavazatokért. „Nem mondom hogy ez analógia, de nem szeretnék úgy tenni, mintha ezekkel a helyzetekkel nem szembesültünk volna” – mondta Markó, hozzátéve: sokan úgy értelmezik ezt, mint az erdélyi magyar politikai élet reformját. Az elnök szerint visz ont ez a helyzet épp az RMDSZen belüli reformot és fiatalítást állíthatja le: a frissen megalakult MPPvel való versengés a régiek közti versengés. "Tőkés András, de Tőkés László sem a fiatalítás jelképe, az általuk fémjelzett reform nem tudom mennyit fog segíteni az erdélyi magyar társadalmon" – sommázott Markó. Az ülésen jelenlévő két EPképviselő, Sógor Csaba és Winkler Gyula beszámoltak eddigi munkájukról: Sógor azt mondta, az eddigiekből nyilvánvalóan látszik hogy az EPben úgy gondolják, jóval font osabb kérdéseket kell megoldani az erdélyi magyarok problémáinál. A kisebbségi problematikát csatolt áruként kell felvetni – mondta Sógor – például a romakérdés megoldása lehet az útja a nemzeti kisebbségi kérdés megoldásának. Winkler Gyula arról beszélt , hogyan próbálja a hazai kis- és középvállalkozók felé megkönnyíteni az információáramlást az uniós lehetőségekről. Ágoston Vilmos író, publicista − Nem tartoztam egyik táborhoz sem Erdélyi Riport 2008.02.07. A Bihar megyei könyvtár és a Várad foly óirat Törzsasztalának vendégeként az írót K ő rössi P. József faggatta A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert m ű veiben cím ű könyvér ő l. Szerz ő nk az Erdélyi Riport szerkeszt ő ségébe is ellátogatott, ahol Szilágyi Aladár készített v ele interjút. n Tudom, hogy a hetvenes években a Securitate megkülönböztetett figyelemmel fordult nemzedéked, a Brettertanítványokként emlegetett esszéírók felé. Nemde, téged közöttük is „kiemelten” kezeltek? El ő ször egy diáktársam figyelmeztetett els ő é ves koromban arra, hogy „érdekl ő dnek” irántam. Persze tudtuk, hogy megfigyelés alatt állunk, akár a Gaál Gábor Irodalmi Körben, akár a Korunknál szervezett közm ű vel ő dési körünkben forgolódtunk, de a mélységét, a veszélyét nem tudtuk felmérni a dolgoknak. P ersze, sok minden felgy ű lt a rovásomon. Gyakran beszélgettem egy amerikai ismer ő sömmel, aki Kolozsvárott doktorált, fordítottam neki, s mivel a felesége egy szót sem tudott magyarul, örültem, hogy gyakorolhatom az angol társalgást. Biztos voltam abban, hog y figyelik, hiszen egyik lakásból a másikba költöztették ő ket, mint kiderült, azért, mert elvágták a lehallgatóhálózat vezetékeit. Kés ő bb, már otthonról értesítettek arról, hogy gyermekük született. Én azt a levelet nem kaptam meg, évek múlva, a kihallgatá som során mutatták fel mint bizonyítékot arra, hogy én rendszeres kapcsolatot tartok az amerikaiakkal, tehát kémszolgálatot teljesítek számukra… Különben vigyáztam arra, hogy ne mondjak, ne tegyek olyat, amiért elvihetnek. Amikor néhány kollégám aláírást g y ű jtött egy bizonyos magyar kar létrejötte érdekében, figyelmeztettem ő ket, hogy annak idején Páskándi Gézáékat is ilyesmiért börtönözték be. Az viszont Molnár Gusztáv és az én „érdemem” volt, hogy – mivel az illetékesek egy könnyelm ű pillanatukban engedél yezték – szerettünk volna magyar nyelv ű diáklapot indítani. Viszont aztán gyorsan elfelejtették az engedélyeztetést, s a román nyelv ű Echinox egykét oldalával kellett beérnünk. Másfél évig zajlott ellenem vizsgálat szabadlábon, ami gyakran azt jelentette, hogy legfeljebb éjszaka engedtek haza néhány órára. Minden szerepelt a szekus étlapon: nacionalizmus, revizionizmus, irredentizmus, horthyzmus, bár kissé zavarba ejtette ő ket, amikor kiderült: engem anyai, székely nagyszüleim neveltek, de családom apai ág án Auschwitzban pusztultak el a nagyszül ő k. A kihallgatásokat végül abbahagyták, de amikor már azt hittem, minden lecsillapodik,
