Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-31
15 befolyásolja lakóhelyük földrajzi elhelyezkedése, etnikai arányai, kulturális hagyomán yai, a romák és nem romák együttélésének története, konfliktusai. A szerencsésebb gazdasági helyzet ben lévő és/vagy a hagyományosan együttműködő települési közösségek jobb helyzetben vannak, mint a válságövezetben élő és/vagy sok kezeletlen konfliktust (holokauszt, erőszakos telepdózerolás, kollektív megtorlások, nyílt faji megkülönböztetés, maffiás bűn özés stb.) magukkal hurcoló közösségek. Az etnikai arányok és ezek változásainak sebessége az alkalmazkodóképesség szempontjából jelenthetnek különbségeket. Szinte mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet példákat mutatni, akár 1015 kilométeren bel ül. A települések legnagyobb részében a konfliktusok mindenesetre kezelhetők. Egyelőre. A helyi szintű konfliktusok távlatos kezelése csak esélykiegyenlítő, központi gazdaság- és településpolitikával, az etnikailag semleges jogállam intézményeinek és tek intélyének erősítésével, a szociálisan ellehetetlenültek segélyezésével és egyben (!) felzárkózási esélyek, munkaalkalmak, színvonalas képzés biztosításával, a helyi konfliktusok partneri, együttműködő rendezésével és az előítéletek oldásával lehetséges. A gyűlölködés, a megfélemlítés, a bűnbakkeresés, az erőszak, a semmittevés, a problémák szőnyeg alá seprése, a bezárkózás nem megoldás. Debreczeni kifejezetten a cigányokról írja, hogy a rettenetes nyomorban két megélhetési forrás mutatkozik számukra: a s egély és a lopás. De mitől mutatkoznának más lehetőségek egy nem cigány számára? Nem a nemzetiségi hovatartozástól, hanem a helyzettől függ, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak. Bizony a szélső szegénységben élő, leszakadt társadalmi csoportok gondja volt régebben is, az ma is a lehetőségek ilyen szűkössége. Persze nem csak a szegények lopnak, legfeljebb ők gyakrabban és egyszerre sokkal kevesebbet. Más, sokkal jövedelmezőbb bűnökből viszont a gazdagabbak veszik ki jobban a részüket (pl. az adócsalásból). Debreczeni szerint a cigányoknak sajátos munkakultúrájuk, tulajdonfölfogásuk lenne, és speciálisan az ő gyerekeik lennének, akik "rendszerességre, fegyelemre, folyamatos teljesítményre, együttműködésre, normatiszteletre a legminimálisabb mértékben sem szo cializálódtak". Nos, a magyarság és a cigányság 600 éve él együtt. Kultúrájuk döntő része közös, soksok azonossággal, hasonlósággal. Nem beszélhetünk a cigány kohász, bányász, orvos "eltérő munkakultúrájáról", de a segédmunkáséról vagy a munkanélküliérő l sem úgy általában. A tulajdonhoz való viszony sem nemzetiségi sajátosság. Van, aki lop, és van, aki nem, a cigányok és a gádzsók között egyaránt. A szegények között persze arányaiban több cigány van. A gyermekek szocializálását a család, a környezet és a nevelés intézményei, az óvoda és az iskola együttesen végzi. Sok helyen harmonikus folyamatként, sok helyen konfliktusokkal. A magyar iskolarendszer követelményei mára erősen középosztálycentrikusakká váltak, így nagy a konfliktus a szegény gyermekek okt atása körül. Ezt a konfliktust sem helyes etnicizálni, de sok helyen ez történik. Közben pedig tudható, hogy rengeteg cigány család kiválóan látja el szocializációs funkcióit, és sok iskola jó partnerként, eredményesen segíti ezt. Tudnunk kell, hogy az utó bbi húsz évben megszázszorozódott a felsőoktatásban tanuló cigányok száma (habár még mindig igen kicsi ez a szám). A békés cigánymagyar együttélésnek nincs tisztességes alternatívája. Közös a múltunk, a jelenünk, és a jövőnk is összekötődik. Közös a fel elősségünk hazánk s a következő generációk boldogulásáért, békéjéért, országunk versenyképességéért, modernizációjáért, emberséges közállapotaiért. Nem nyugodhatunk bele, hogy egyes területeken tömeges a nyomor és a kilátástalanság. Abba sem, hogy cigány polgártársainkat arányaiban ez sokkal nagyobb mértékben sújtja. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy oktatási rendszerünk nem eléggé alkalmas a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére. Az integrált oktatás feladataihoz kevés a pénz, a felkészültség és a z elszántság. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy jogállamunk gyenge, sokszor rosszul funkcionál, terjed az önbíráskodás, jelentős a bűnözés. A nyomor ellen esélyteremtéssel kell küzdeni elsősorban, nem csak "okosabb" segélyezési politikával, mert abból okos nemigen létezik. Meg kell teremtenünk polgáraink számára a létbiztonság, a munkához jutás és a lakhatási biztonság minimális, elérhető feltételeit. Az integrált oktatáshoz pénzt, (tovább)képzést, hatékony ellenőrző, mérőrendszert kell biztosítani, és világos felelősségi viszonyokat kell teremteni. Az iskola és a szülői ház közötti kapcsolatokat meg kellene erősíteni. Nemkülönben az élet, a vagyon és az emberi méltóság védelmét.
