Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-31
14 munkacsereszimbiózist alakítottak ki közöttük. Mindeze k alapján a paraszti hagyomány részévé vált a romákkal szembeni felsőbbrendűségtudat és az ezt támogató előítéletrendszer. Az iparosodás fölbontotta ezeket a rendi viszonyokat. A szocializmus idején a volt parasztok és cigányok egy sorba kerültek segéd munkásként a városi építkezésekre, gyárakba vagy a szövetkezetekbe. A jogegyenlőség propagandája és a viszonylagosan egyenlő proletárhelyzet a romák tudatában is megérlelte az emancipáció, a jogegyenlőség igényét. A rendszerváltást kísérő gazdasági válsá g és a szerkezetátalakítás viszont hazaküldte a városokból a roma és nem roma segédmunkások tömegeit, akik versenyképtelen helyzetbe kerültek. A romák kimaradtak annak idején a földosztásból, így most a kárpótlásból is. Kimaradtak egykor a "nép fiait" fölk aroló mobilizációs akciókból, pl. a népi kollégiumokból is. A rendszerváltás után eltérő történelmi útjuk következtében nem jutottak termelőeszközhöz, általában nem rendelkeztek pénztőkével, képzettségi tőkével, információs tőkével, kapcsolati tőkével. A rendszerváltás viszont propagandájában, kommunikációjában megerősítette az emberi méltóság, az emberi jogok képviseletét, amelyek szemben állnak a rendi típusú alávetettséggel. Tehát a falusi romák nagy tömegeinek életviszonyaira újból a kiszolgáltatottsá g és a létbizonytalanság lett jellemző, de a rendi típusú alávetett helyzetet már természetellenesnek tartották, miközben környezetük tudatában ez az igény megerősödött újbóli lecsúszott helyzetük láttán. A kérdés az, hogy visszaépülneke a múlt század e lejére még jellemző rendi aláfölérendeltségi viszonyok (tűzzel, vassal és könnyel), avagy bekövetkezik, folytatódik a falusi cigányság emancipációja, a cigányság behozza történelmileg kialakult hátrányait, versenyképes tudást szerez, tőkéhez jut, megerősö dik a középosztálya, leszakadottjai kapaszkodókat találnak a munka, a vállalkozás és a versenyképesség felé. Az optimista válasz is csak az lehet, hogy mindkét útra jelentős tömegek léphetnek, nem lesz kizárólag fekete vagy fehér az eredmény. Munkamegosz tási szempontból mindkét utat integrációnak lehet nevezni, az egyiket egy feudalisztikus viszonyba, a másikat a modern kapitalizmusba. Kérdés, ki akar újból rendi típusú Magyarországot. A magyar fasizmus, a nyilasmozgalom volt az, amely a magyar nemzet f ogalmát nem nemzetiközösségi, hanem faji, egyben felsőbbrendűségi alapon határozta meg, fajvédelmi háborút hirdetve az alsóbbrendűnek, élősködőnek, kártékonynak hirdetett zsidók, cigányok, nemzetiségiek ellen. Az újnyilasok Magyar Gárdája épp így felsőbbr endűségi tudattal igyekszik megfélemlíteni, idegenné, kártékonnyá minősíteni roma honfitársainkat. Nem általában a - minden embert joggal irritáló - bűnözés, hanem külön a "cigánybűnözés" ellen vonulnak harcba - bűnözőkkel soraikban. A bűnözés a kriminol ógia tudománya szerint társadalmi tömegjelenség, az emberiség kultúrájának sajnálatos velejárója. Kiváltó okai között individuális tulajdonságok és társadalmi konfliktusok egyaránt találhatók. A bűn elkövetése személyes döntések láncolatának az eredménye. Így a bűnelkövetés személyes felelősség. Nem köthető népekhez, nemzetekhez, bőrszínhez. Konkrét egyének konkrét bűnéért nem állapítható meg kollektív felelősség. A polgári társadalom és jogrend egyaránt elutasítja az ilyen nézeteket. (Ezért ítéljük el pl. a magyar- és németellenes benesi dekrétumokat.) Nincsenek bűnös népek, nemzetek, csak konkrét bűnelkövetők (és értük felelős konkrét emberek, cinkosok) vannak. Az újnyilasok tehát a polgári jogrendet és társadalmat tagadják a kollektív bűnösség és felelőss ég tételezésével, és a jogrend helyett a megfélemlítést, a terrort (a vétlenekkel szembeni, felelősség nélküli, "elrettentő" erőszakot) képviselik. Nem értek egyet Debreczenivel abban, hogy a gárda elleni fellépés esetén elszabadulna a pokol. A jogállam keretei között minden demokratának és jó érzésű embernek fel kell lépnie a társadalom békéje védelmében. Úgy, ahogy Debreczeni is tette korábbi cikkeiben. Az ország több mint háromezer települése közül kb. kétezerben élnek cigányok. A roma lakosság néhol közösségeket alkot, néhol szórványszerűen, szűkebb családi körökben él. A települések legnagyobb részében a romák általában szociálisan erősen rétegzettek. Vannak gazdagabbak, gazdaságilag jól integrálódott középosztálybeliek, vannak tisztes szegénységben élők, és vannak nagyon szegény, munka nélküli leszakadottak. Ez utóbbi csoportban a romák erősen fölülreprezentáltak. A települések roma lakóinak sorsát (is) jelentősen
