Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-29
15 Az ugyancsak ellenzéki Charta 77 mozgalommal történt 1979. májusi kapcsolat felvétel miatt Duray Miklós és elvbarátai ellen 1979 nyarán akcióba kezdett a titkosrendőrség. 1982. június 3án Duray lakásában házkutatást tartottak, majd államellenes bűntény elkövetésével vádolták. 1982. november 10én letartóztatták és vizsgálati fogs ágba helyezték, s 1983. január 31re és február 1jére meghirdették Duray perét. Szarka László szerint "Duray Miklós a klasszikus koncepciós tárgyalásokat idéző bíróiügyészi kérdésekre a nemzetiségi politika kíméletlen kritikájával válaszolt. A két és fél hónapos előzetes fogva tartás börtönélményein felülemelkedve tárgyilagosan, világos, egyértelmű érvekkel bizonyította a maga igazát. (…) Az első nap délutánján a Duray Miklósról készült elmekórtani szakvéleményt is ismertették. A per mindössze másfél napi g tartott. A pozsonyi bíróság előbb február 11re, majd bizonytalan időre elnapolta a tárgyalást. 1983. február 22én 105 napi fogva tartás után Duray Miklóst szabadlábra helyezték, de 1984. május 10én a magyar iskolákért folytatott fellépései, a Jogvédő Bizottság memorandumai miatt ismét letartóztatták. Első és második vizsgálati fogsága idején – ítélet nélkül – összesen 470 napon át tartották őt börtönben. Fogva tartása ellen amerikai szenátorok, a PEN Club, valamint magyar és amerikai írók, csehszlováki ai és magyarországi értelmiségi csoportok, emberjogi aktivisták tiltakoztak". 1985 elején szlovákiai származású magyarországi értelmiségiek levélben kérték Szűrös Mátyást és az MSZMP központi bizottságát (KB), hogy segítse elő Duray szabadulását. Az aláí róknak Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője nyomatékosan kijelentette, hogy a párt "nem állhat ki egy antimarxista személyért". vissza Kristály Lehel Kié lesz a szer b kártya? Vg 20080129 Az EU – orosz játszmában Szerbia és persze Koszovó jövője mára központi kérdéssé vált. A Gazprom múlt heti szerbiai szerződése egyelőre az orosz félnél mutatott előnyt, főként, hogy az uniós egység továbbra sem teljes. A szerb kár tya nem annyira azért értékelődött fel, mert az „ortodox szláv testvériség” jegyében ott erőteljesebb lehet az orosz elkötelezettség, hanem mert számos elemében érinti is a felek stratégiai vagy gazdasági érdekeit. Az előbbi kapcsán Moszkvának jól ismert m ódon elemi érdeke kivédeni minden olyan precedenst, amely a nemzeti önrendelkezési elv alapján egyoldalú elszakadásra biztathat például Oroszországhoz tartozó tartományokat. Szintén stratégiai kérdés, hogy a mai orosz vezetés úgy véli: alapvetően hátrányá ra vált a nyugati gazdaságikatonai érdekszféra radikális bővülése (az EU és a NATO révén). Nemcsak abban, hogy korábbi „szovjetvazallus” területek „átállásáról” van szó, hanem azért is, mert közülük sokan immár a nyugati szövetségen belülre vitték és az E Uszintű politikában éreztetik történelmileg meggyökeresedett bizalmatlanságukat, ha ugyan nem nyílt ellenérzésüket Oroszországgal szemben. A szerb kérdés (legyene „európai orientáltsága”) és persze még inkább a koszovói válság befolyásolása egyfajta viss zavágásra is módot ad, amennyiben megítélésében mélyítheti az EUtagok közötti megosztottságot. Tovább tágítva a stratégiai optikát: amikor Moszkva minden vonatkozásban a Putyinék szerint Jelcin idején bűnös módon elherdált nemzetközi stratégiai súly viss zaszerzésére törekszik, logikus módon adja magát a szembenállás a koszovói függetlenséget szorgalmazó amerikai politikával. De a legfontosabb talán a gazdasági megfontolás: a Gazprom többségi részesedése a szerb állami olajmonopóliumban ugyanis egyszerre jelenti az európai energiapiacon az orosz térnyerés erősödését, illetve a tervbe vett nagy déli gázvezeték nyomvonalának újabb állomással való bebiztosítását. (Ez különösen annak fényében lényeges, hogy a napokban Moszkva megszerezte Bulgária egyetértését is a „déli vonalhoz” való csatlakozásra. Miközben az EUalternatíva, a majdani Nabucco továbbra is problémák sorával küzd.) A szerb kártya tehát átmenetileg központi lappá vált, de persze ezzel nem merül ki a pakli, és a játszma sem ér véget. Moszkva lát hatóan sokkal tágabb horizontot vizsgál. Putyin, miután hite szerint sikeresen kikúrálta országát a megörökölt politikai és gazdasági káoszból, valamint a Kreml által vélelmezett nemzetközi megaláztatásból, immár messzebbre tekint. Fontos persze, hogy a ka tonapolitikában is konszolidálják a hajdani szovjet – orosz stratégiai tekintélyt (Putyin dacolása Washingtonnal például korábbi katonai egyezmények felmondásával jól látható jeleit adja ennek). De Moszkvában nem kevéssé fontosnak vélik a felkészülést arra, hogy a következő néhány évtized világszerte a szűkülő energiaforrások fölötti marakodás, valamint a robusztus „új gazdaságokkal” való piaci megütközés jegyében telik majd. Moszkva éppen ezért igyekszik gondosan kiválasztott pozíciókat
