Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-28
15 R MDSZ „még” nem baloldali párt, döntő e tekintetben az újraszerveződő RMDSZ és a bejegyzés előtt álló MPP programjainak versenye, valamint az RMDSZ és az Európai Néppárt (EPP) viszonyának alakulása lesz. Az RMDSZ átalakulásának területi konzekvenciái azokb an az eredményekben vetülnek előre, amelyeket Tőkés László ért el Székelyföldön a szövetséggel szemben. Ez ismét aláhúzta, hogy az RMDSZ számára létezik egy „Székelyföldprobléma”, amely abból adódik, hogy politikai logikája az interetnikus környezet kérdé seiből fakad, és hogy e logikát ebben a környezetben „szocializálódott politikai elit hozta létre olyan problémák megoldására, amit elsősorban a román – magyar együttélés okoz” (Székely István, Transindexfórum, 2007.12.04). Az „interetnikus környezet” fogal ma természetesen etnodemográfiai értelemben nagyon változatos körülményekre vonatkozik, olyan helyzetekre, amelyekben a román – magyar együttélés többféle intézményi és informális kontaktusforma mindennapi együttesét jelenti. Interetnikus környezetben „magya rnak lenni” tehát valamiféleképpen rutinszerű „napi tevékenységet” jelent – nem föltétlenül konfliktusosat – , és az RMDSZ politikai logikája erre a napi tapasztalatra próbált ráépülni azzal a problémaátfogalmazó kreativitással, amely minden sikeres politi kai aktor tevékenységét jellemzi. Vagyis az RMDSZnek sikerült ebben a környezetben minden politikai lépése megindoklását ebből a tapasztalatvilágból levezetnie, illetve erre visszavezetnie, mégpedig oly módon, ahogy az a fennebb említett „oszloposodott” társadalmakban történik. A szubkulturális pártként működő RMDSZ sok kérdést helyi román – magyar kérdésként, „feszültségként” exponált, ezzel egyben tartotta, integrálta a magyar kisebbségi társadalom helyi szerveződéseit, azaz szavazóbázisát, ugyanakkor old otta is a feszültséget azzal, hogy sikerült e szerveződések kijáró képviselőjévé válnia a helyi hatalmaknál, illetve kormányszerveknél. Ez a modell folytathatónak tűnik, hiszen az RMDSZ egyszerre lehet a „magyar közösség” kerete, leválasztója a társadalom egészéről, de ugyanakkor problémamegoldó „beépülése” is a politikaiközigazgatási rendszerbe. Székelyföldön viszont ugyanez már nem volt megvalósítható. Míg az „interetnikus környezet” magyarjai számára az állami intézményekkel való napi kapcsolat minden problematikussága áthelyezhető volt románmagyar dimenzióba, és az RMDSZ ennek a problematikusságnak a menedzsereként tudott megjelenni, itt az RMDSZ kartellpárti vonása került az előtérbe: az RMDSZ maga volt az adminisztratív hatalom, úgy ahogy másutt a t öbbi „román párt” belemosódott a hatalomba, hiszen használta az állam, a kormányzat közszolgálati erőforrásait (még ha azon osztoznia is kell a kartell többi pártjával), pénzügyi hátteret teremtve belőle magának, sőt, kismértékben még konfigurálta is az ál lam intézményi adottságait. Az érdekeknek ez a kartellszerű egyesítése és az állami erőforrások közös kihasználása egyébként az a közös kép a politikai elitről, amit Traian Băsescu olyan jól kiaknázott, és a székelyföldi politikában az RMDSZnek ez az olda la vált meghatározóvá a közfelfogásban. Itt a székelyföldi civil társadalom ezzel az állami és önkormányzati struktúrákba beszippantott párttal szemben jelent meg. Verseny és identitás Az egységparadigma lebomlásának lehetséges forgatókönyveihez két font os fejlemény tartandó szem előtt: 1. Egyrészt meghatározó körülmény az, hogy megváltozike a román pártok álláspontja a magyar szavazókkal (tehát nem közvetlenül a „magyar kérdéssel”) szemben, azaz: felmondjáke azt az 1990es rendszeralapozó (a mából vis szatekintve: kartellalapozó) hallgatólagos egyezséget, amely szerint a magyar szavazók az RMDSZre „tartoznak”, nem érdemes e szavazatokért versenyezni, inkább a magyar képviselet „integrálását” kell elérni. Hogy e fordulat egy cseppet sem kizárt, az kiolv asható például Traian Băsescu államfő kezdeményezéseiből: terve, hogy felszámolja az RMDSZt mint a magyarság parlamenti képviseletét, sikere esetén a versenypályát szélesíti a román pártok számára, megnyitja az utat olyan – egymással versenyző – tematizác iók előtt, amelyekkel e pártok a magyar szavazatok egy részét is megszerezhetik. 2. Másrészt fontos, determináló erejű körülmény lesz a Székelyföld – „interetnikus környezet” közötti, a fentebbiekben vázolt különbség markánsabbá válása. Azaz, az alternatívá kat most már az határozza meg, hogy a pártverseny két dimenziója, a versenydimenzió és az identitásdimenzió milyen viszonyba kerül a két, mostantól kezdve politikai karakterében egyértelműbben elkülönülő övezetben. Az szinte magától értetődő, hogy a versen ydimenzió erőteljesebb lesz a Székelyföldön, míg „interetnikus környezetben” az identitásdimenzió, vagyis a már megszerzett szavazók megtartása lesz a meghatározóbb az RMDSZ nézőpontjából. Leegyszerűsítve, ez
