Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-28
16 körülbelül azt jelenti, hogy „interetnikus körn yezetben” az RMDSZ továbbra is az identitásra (annak veszélyeztetettségére) hivatkozva próbálja meg kivédeni esetleges kihívói szavazatszerző támadásait, míg Székelyföldön új témákkal próbál csatába szállni, hogy visszaszerezze elvesztett szavazóit. Az RMD SZre vonatkozó konszenzus megbomlásának bevezető lépése – a magyarság parlamenti képviseletének felszámolása – egyébként nem újdonság a román pártrendszer tematizációs palettáján. Mindig volt egykét román párt, amely megfogalmazta ezt; az elmúlt tíz év s orán a NagyRománia Párt (PRM) volt e cél következetes megjelenítője. Csakhogy a NagyRománia Párt „rendszeren kívüli” párt volt a Románia csatlakozását előkészítő szakaszban, nem fogadta el azt hallgatólagosan, hogy az RMDSZre „szükség van” a csatlakozás hoz. Most viszont többpárti konszenzus körvonalazódik e hallgatólagos rendszerkonstituáló egyezség felmondására nézve, és felteendő a kérdés: mit tesznek e pártok, ha a román parlamentben nem lesz a magyarságnak „alanyi jogú” képviselője, illetve ha marad is „magyar képviselet”, de az nem rendelkezik a teljes magyar szavazótábor támogatásával. Erre a helyzetre a „román” pártok válasza nyilván egy tanulási folyamat eredménye lesz majd. Számos válasz születik a „próbák és hibák” módszerével, és ezek a válasz ok elvileg egy meglehetősen széles palettát alkothatnak, kezdve egyes, RMDSZből kiszorult politikusok megnyerésével el egészen a „kisebbségi tagozatok” belső szervezeti létrehozásával. Kérdés, hogy e folyamat erdélyi vonatkozásban összekapcsolódike vala milyen regionális párt létrehozásának kísérletével. A lehetséges forgatókönyvek egyik csoportja ugyanis a pártkartell oly mérvű összeomlásához kapcsolódik, amelynek nyomán megszűnik az a – rendkívül korlátozó tartalmú – egyetértés is, amely a pártok bejegy zésének megnehezítésére vonatkozott. Ha ez lehetségessé válik, akkor – regionális dimenzióban – újabb változatokkal is bővülhet a „közös”, románmagyar pártokba felszippantott magyar képviselet kérdése, és itt ismét aktualitássá válnak a Provinciakör és lap által 2000 és 2002 között feszegetett kérdések. A Székelyföld – “interetnikus környezet” kettősségben újrafogalmazódó magyar pluralizmus tekintetében is több változattal lehet számolni. A lehetőségek palettája itt a „megtűrt pluralizmustól” – amely az R MDSZhegemónia fennmaradását jelenti egykét kisebb szatellitpárt megjelenése mellett – egy kétpólusú új politikai szerkezet kialakulásáig terjed. Ha ez az utóbbi valósul meg, és olyan önkorlátozó „magyar kétpártrendszer” alakul ki, amely egyben válasz is az előbbiekben elemzett kettősségekre, akkor hosszabb távra is érvényes politikai szerkezet alakulhat ki, sőt azt lehetne mondani: ez váltja fel az RMDSZ jó másfél évtizedes egységparadigmáját. Ehhez azonban a most körvonalazódó két pólusnak jelentős mér tékben át kell alakulnia. Egyrészt az RMDSZnek olyan újfajta pártszervezeti struktúrát kell kialakítania, amely megfelel kettős helyzetének, annak, hogy „interetnikus környezetben” – egyfelől – továbbra is meg tudjon maradni a civil társadalmat fürtszerűe n összefogó, számára forrásközvetítő, „oszlopszervező” szerepben, másfelől pedig hogy Székelyföldön, ahol már nem rendelkezik egyeduralommal, kiépítse a régió önkormányzati feladataihoz illeszkedő tematikában mozgó versenypártot. Különös nehézsége e felada tnak, hogy e két feladatkör nagyon eltérő karakterű, ezért összekapcsolásuk egyetlen párt döntéshozatali struktúrájába nagyfokú politikai kreativitást igényel. Másrészt a Tőkés László eredményei nyomán körvonalazódó másik pólusnak szintén ugyanilyen polit ikai kreativitásról kell tanúbizonyságot tennie. Az intézményesítés kérdése itt még összetettebb: egyrészt sikerülnie kell a Magyar Polgári Párt bejegyzésének, amely egyértelműen Székelyföldcentrikus marad, másrészt meg kell találni azt az integrálóterje szkedő megoldást, amellyel e párt ki is tud lépni Székelyföldről. Nem utolsósorban: meg kell oldani azt a kérdést, amely Tőkés nem székelyföldi szerepéből és sajátosan antipolitikus habitusából következik, miközben az európai parlamenti választások eredmén yei mégis az ő kezébe tették le a jobboldali pólus kialakításának az esélyeit (és ezzel a „kétpártrendszer”forgatókönyv esélyeit is). Hogy a belső integrációs dilemmákat meg tudjae oldani, és hogyan oldja meg e pólus, abban döntő szerepe lehet a Fideszne k, amely forrásokat tud biztosítani ehhez az építkezéshez. (Bognár Zoltán a Transindex által szervezett szakértői vitán még azt is felvetette, hogy Traian Băsescu szerepe hasonlóképpen fontos, mert „védőhatalmi státust” tölthet be az MPP mellett, az RMDSZszel szemben.)
