Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-28
13 Eugen Nicolaescu: Az RMDSZ azért politizál, hogy megtartsa választóit Erdély.ma [ 2008. január 28., 07:34 ] A szombaton Sepsiszentgyörgyön tartózkodó Eugen Nicolăescut, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alelnökét a Székelyföld autonómiatörekvéseiről kérdezték az újságírók. „Nagyon egyszerű: ez a politika. Az RMDSZ azért politizál, hogy megtartsa választóit, hogy megtartson bizonyos politikai hagyományokat ebben a térségben, és valószínűleg úgy véli, ezzel nagyobb hatással bír a magyar választókra, akik az utóbbi időben másfele fordultak” – mondta, hozzátéve: Traian Băsescu is segíti ebben a magyar választótábort azzal, hogy az MPSZt támogatja. Az NLPnek nagy on világos és európai álláspontja van: „Etnikai hovatartozástól függetlenül Románia állampolgárai románok, most már európai állampolgárok, és a kérdést európai szellemben kell megoldani. A többi csak politika” – mondta Nicolăescu. Hozzátette: az NLP nem ér thet egyet a Székelyföld területi autonómiájának célkitűzésével, mivel ez nem egyezik meg az európai szellemiséggel. vissza Nyugati Jelen Gondolatok egy lebomlástörténetről Erdély.ma [ 2008. január 28., 00:37 ] Bakk Mi klós A november 25i európai parlamenti választások nyomán, amely közel 60 – 40 százalékos szavazatmegoszlást eredményezett az RMDSZ – Tőkés László választási párharcban, meglehetősen egyértelművé vált, hogy véget ért egy korszak az erdélyi magyarság politika történetében. E korszakot az RMDSZ sikeres integrációs, majd hegemóniaépítő politikája jellemezte, és fogalmilag az egységparadigma korszakaként ragadhatjuk meg. Az egységparadigma lebomlása súlyos dilemmák elé állította az erdélyi magyar politikai elitet: mostani döntéseik – meglehet – akár egy évtizedre is meghatározhatják a politizálás irányát, medret szabhatnak a folyamatoknak. Hogy melyek e döntési lehetőségek, milyen válaszutak előtt állnak a politikusok, az viszont nem rajzolható ki anélkül, hogy ne próbálnánk meg visszatekintve értelmezni azt, ami az elmúlt jó egy évtizedben történt. Az alábbiakban e vissza- és előretekintéshez adunk néhány támpontot, értelmezést. A párt arcai Bár az ideologikus vita arról, hogy „párte az RMDSZ, avagy érdekvédelmi szövetség” még nem csitult el teljesen, ma már világos: fogalmilag célszerűbb az RMDSZt olyan pártnak tekinteni, amelyet mind szavazói, mind pedig a román pártrendszerbe való beilleszkedése tekintetében sajátos helyzet jellemez. Ez a sajátosság abban rag adható meg, hogy az „egységőrző” RMDSZ – karaktervonásai összetettsége folytán – tipológiailag többféle pártként is leírható, sőt az egyes típusvonások előtérbe kerülése, illetve eltünedezése magát azt az átalakulást is nagyon jól leírja, amely a szervezet en belül, illetve környezetében végbement (a kérdést szakszerűen Szász Alpár Zoltán tekintette át a Romániai Magyar Évkönyv 2006os kötetében). Így az utóbbi évek RMDSZének belső feszültségeiről talán a szubkulturális párt – kartellpárt kettősség mond a legtöbbet. Az RMDSZ megalakulását követően elsősorban szubkulturális pártként építkezett. Szinte természetes, „magától adódó” módon törekedett arra, hogy az erdélyi magyarság nyelvinemzeti közösségét politikai szubkultúraként, illetve annak intézményesült formájaként, „oszlopként” integrálja a román társadalomba. Ebben a történelmileg kialakult mentalitás, a magyar és román nemzetépítés ellentéte, de a rendszerváltás ama kontextusa is segítségére volt, amelyben – az új politikai rendszer kialakításának kez detén, 1990 elején – a román politikai szereplők a nemzeti kisebbségi szervezeteknek biztosított „korporatív” képviseleti joggal, majd a választásokon való részvételük kedvezményes biztosításával tulajdonképpen e kisebbségi csoportok választói bázisát „áte ngedték” e szervezeteknek. Mindez az „oszloposodás projektje” felé terelte az RMDSZt, olyan társadalomépítési lehetőséget rajzolt ki a számára, amelynek nyugati mintáit, Belgium, Hollandia vagy Ausztria szubkulturális (vallási és/vagy ideológiai) alapon s zerveződő társadalmi szegmensei, azok létrejötte, „oszloposodásuk” folyamatai adják. A szavazóbázis intézményes és kulturális integrációja, az oktatási intézmények, kulturális és civil szervezetek, lapok, érdekvédelmi szervezetek egyetlen „oszlopba” szerve zése – melynek csúcsán a szubkulturális párt áll – adott körülmények között a modernizáció egyik korszakának felelt meg, és sikere többek között azon múlott, hogy a
