Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
37 Dérer Miklós: Igen, ebben sok igazság van, de a magyar külpolitika most kezd rájönni arra, hogy az egyik elsődl eges feladata a magyar tőke, a magyar gazdaság külpiaci terjeszkedésének az elősegítése. Ez látható az előbb eml í- tett, ám kellően nem alátámasztott balkáni irányultságban, ami nem utolsósorban abból a megfontolásból ered, hogy ami jó a MOLnak és az OTPnek, az jó a Magyar Köztársaságnak. Tehát ebből a szempontból, ha úgy te tszik, mi egy érett amerikai típusú ország ként viselkedünk. A problémám csak az, hogy ehhez még nincs meg a megfelelő ismeretanyag, nem alakult még ki a megfelelő háttér, ami remélhetőleg mihamarabb majd kialakul, ha marad ez az irányultság, mert nagy a verseny, sok az illúzió, és könnyen lemaradh atunk, vagy végleg kiszorulh atunk. AraKovács Attila: Azért én nem látom amerikai szempontból ennyire negatívnak a helyzetet. Ha megnézzük az amerikai külpolitikát az elmúlt harminc évben, akkor soksok olyan tévedést látunk, melyeknek forrása nem az ért ékelvűségből, hanem az érdekek drasztikus érvényesítéséből fakadt. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy micsoda belső önreflexióra képes ez az ország. Az értelmiség sokkal inkább ott van, ahol lennie kell, és sokkal inkább me gfogalmazza kompetens ellenvéleményét - vagy akár pártoló véleményét , mint mifelénk. Ezzel most visszatértünk oda, amivel indítottunk: egy kultúráról van szó. Ott létezik ez a kultúra, itt pedig nem létezik. Papp Gábor: És nemcsak megfogalmazza, hanem az amerikai értelmiség értékítéletei jelentősen befolyásolják is az amerikai politikát. Ellentétben a világ más régióival, ahol ironikusan szólva, az értelmiségi befektetéseknek kisebb a megtérülése a nagypolitikában. AraKovács Attila: Így van, egyébként ezt mutatta ennek a magyar külstrat égiának az értelmiségi vitája is, mely vitában ez az értelmiség hallatlanul passzívan viselkedett, sőt ignoránsan. Papp Gábor: Beszéljünk a nemzetpolitikáról, mert az nemcsak része a külpolitikai stratégiának, hanem az egész magyar külpolitikának is az e gyik legérzékenyebb és a három eleme közül talán a legnagyobb publicitást kapó eleme. AraKovács Attila: Legalább két okom lenne arra, hogy kétségbe vonjam a nemzetpolitika szerepeltetésének létj ogosultságát a külpolitikában... Füzes Oszkár: Elnézést, hogy közbeszólok, de folyamatosan külpolitikáról beszélünk, miközben a külkapcsolati stratégia készül, és abba már beleférhet a nemzetpolitika... AraKovács Attila: Minthogy az Európai Uniónak gyakorlatilag már minden olyan szomszédos ország a tagja, ame lyikben jelentős a magyar kisebbségek száma, ezért elismerem, ugyan még része lehet a külkapcsolati stratég iának, de egyre kevésbé legitim módon. Hadd mondjam el az ezzel kapcsolatos két érvemet. Először is: a nemze tpolitika mint olyan gyakorlatilag nem má s, mint a külpolitikaikülkapcsolati stratégiába bevont belpolitikai kon fliktusok legfontosabb forrása. Ennek az „importnak" a politikai keletje nem új, hisz a státustörvény is ekként került bele valaha. Ez is jól mutatja, hogy „nemzetpolitika" örvén párté rdekek különböző artikulációjáról van csak szó, hisz a státustörvény is azért vált részévé a külügyi stratégiának, hogy ne kelljen oda bevenni a kettős állampolgá rságot célként. A másik: nemzetpolitikán általában a nemzet újraegyesítését értik, azaz hogy k ulturálisan teremtsük meg újra azt, ami valaha elsősorban nem kulturális értelemben szétesett. Ez természetesen nagyon üdvös cél lehe tne, ha valóban közös célok mozgatnák. Ám efféle közös célok nem léteznek. Az anyaország és a határon túli m agyarság kapcso latának elmúlt tizennyolc éve az illúziók, a félreértések és a csalódások iőszaka, hangsúlyozom mindkét részről: odaátról mást vártak, mint amit Magyarország adni tudott, ráadásul olyasmit vártak el, amit M agyarországnak nem is lett volna szabad teljesíten ie. Az átutalt támogatások már eddig is java részt olyan kultúrbe- ruházásokba invesztálódtak, melyek az ottani, 19. századi magyar kultúra életben tartására alkalmas csak, s ezzel olyan helyzetet konzervál, mely a határon túli magyarság elmaradottságát tová bb növeli a többségi társad a lommal szemben. Ezzel tovább frusztrálódik szülőhelyén, s még kevésbé válik alkalmassá arra, hogy a megnyíló határok révén gazdaságilag, kulturálisan a magyar régiókhoz csatlakozzék. Van ezekről a veszélyekről szó ebben a kon- cep cióban? Úgy látom, Oszkár, hogy nem értesz egyet velem, parancsolj... Füzes Oszkár: Egyetértek veled, van erről szó. Sajnos nincs nálam a szöveg, de a modernizációs igény, a többségi nemzettel való európai értékrendre épülő kiegyezés tételesen szerepelne k a stratégiában.
