Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
38 AraKovács Attila: Elnézést, csak azért lepődöm ezen meg, mert a stratégiában működő módon kellene ennek jelen lennie, de ilyet nem látok. Lózungokat megfogalmazni viszont nem elégséges. Hogy az ilyen megfogalmazás mire elég - s főként, hogy mire nem , arra álljon itt a nagyszebeni példa. 2007ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa volt, ahol a világ legnagyszerűbb szellemi seregszemléjével emlékeztek meg erről. Fantasztikus produ kciók Párizsból, Barcelonából, Londonból stb. A mi fel elős magyar nemzetpolitikánk pedig gebinbe kiadta a m agyar részvétel megszervezését egy erdélyi vállalkozónak, aki megrendezte természetesen a showt... az erdélyi magyaroknak. Pontosabban olyan produkciókat verbuvált, melyek visszaigazolták az erdélyi hag yományos nemz eti középosztály önképét. Tehát még csak nem is a magyar kultúráról szólt a dolog, s végképp nem a világnak, h anem az erdélyi magyar polgárnak. Az egész *István a király*os, gatyás handabanda csak azért nem fulladt bo trányba, mert a jelenlevők képesek voltak nevetni a tökéletes bukáson. Hát ennyi arról, ha egy stratégiában lózu ngok vannak, nem pedig új szellem és kultúra. Dérer Miklós: Én is úgy látom Attila, hogy ebben van egy nagyon határozott elmozdulás. Ebben a stratégiában benne van egy korszerűbb nemzetpolitika kialakítására való törekvés. Én egy kicsit más, de ezzel kapcsolatos do lgot szeretnék mondani. A nemzetpolitikával kapcsolatos külpolitikának is vannak bizonyos olyan lózungjai, olyan mítoszai, amiket el kéne már felejteni. Példáu l „a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése". Végiggondolta valaki, hogy például, hogy hangzik ez angolul? Végiggondoltae valaki, hogy egy ilyen mondat Koszovót, a délszláv nemzeti és etnikai problémákat idézi fel az olvasóban? Hogy mit okoz egy szlováknak, vagy egy román mit tud ezzel kezdeni...? Ez ellen szerintem a szomszédos többségi nációk csak védekező álláspontot, nem pedig bef ogadó álláspontot és konszenzusos álláspontot tudnak kialakítani. Hasonló a helyzet, amikor mi arról beszélünk - mo st is magas állású magyar koalíciós politikus szólt így , hogy nekünk centrális vezető szerepünk van a régióban. Ezt egyébként sem mondani kell, hanem csinálni. Vagy például a „megtartani a szülőhelyen és a lakóhelyen a kisebbséget" jelszó. Hát röghöz aka runk mi kötni? Pont a mobilitás hiánya a magyarság egyik alapproblémája. Tehát én úgy érzem, hogy talán nem teljesen egyértelműen és nem teljes mellszélességgel, de ezért ezeken a mít oszokon a stratégia igyekszik túllépni, és egy jelentős részét ezeknek a mitikus mondatoknak már kihagyja. Papp Gábor: Mi most minderről december 9én beszélünk. Két hét múlva a határok egy része, például a magyarszlovák megszűnik... AraKovács Attila: Egyetértek veletek, amikor azt mondjátok: a magyar szándékokban végre t ükröződik némi változtatási szándék. Szerintem az lesz az igazi előrelépés, ha nem a külkapcsolati stratégiának tesszük ezt részévé, hanem a civil szférába kerül be... Dérer Miklós: Elfogadom, hogy ez gyengéje a stratégiának. De hadd tegyem hozzá: a jele nleg olvasható stratégiát a kormányzat első olvasatban fogadta el, és az én információim szerint a Külügyminisztérium, amelyik a gazdája a stratégiának, hajlandó eléggé jelentősen átdolgozni, tehát ha úgy tetszik, a mi beszélgetésünk a sok száz feltehet ő- en beérkező megjegyzés között egyfajta adalék is lehet a jobbításához. Papp Gábor: Hadd emlékeztesselek benneteket egy már elhangzott kérdésre: az elkövetkező tíz évben a magyar külpolitikában ténylegesen számíthatunke olyan pontokra, amelyeknek az érvény esítése túléli az egyes korm á- nyokat? Láttoke reális esélyt arra, hogy a nemzetpolitika kikerüljön a külkapcsolati politikából? Láttoke esélyt arra, hogy a nemzetpolitika nem marade meg olyan kormányzati és pártpolitikai ütőkártyának, amelyet a politika nem fog átengedni a civil szférának? Füzes Oszkár: Úgy gondolom, hogy a nemzetpolitika egy része mindenképpen állami, kormányzati feladat marad, de azt el tudom képzelni, hogy jóval nagyobb része lesz idézőjelben vagy anélkül: civilesítve. Ezt azért tudo m elképzelni, mert valóban ez a jövő, ez a járható út. És tudnék még mondani néhány olyan dolgot, ami a kormánytól függetlenül a magyar külkapcsolatokat modernizálni fogja, egész egyszerűen modernizációs kényszer van. Ha más nem, akkor a nagyvállalatok ki fogják kényszeríteni a modernizációt. A magyar politikai elit teljesítménye, ez már közhely, gyenge. Az egyik emelkedési vagy javulási pont lehet a külkapcsolati stratégia körüli konszenzus kialak í- tása. Erre látok egy kicsiny esélyt. Úgy tűnik, hogy a Kínapolitikában, az orosz politikában, az európai uniós ko alíciók váltakozó geometriájában, az Amerikához fűződő stratégiai viszonyban és végül a Horvátországtól Mont enegróig terjedő sáv formálásában nagyon lényeges különbség a két magyar politikai tábor közö tt nincsen. Ha k ialakul egy értelmes szakmai és civil párbeszéd ezen a téren, akkor ezt a politika kénytelen lesz felhasználni, külö nben megint mindent elront.
