Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
36 irányelvekre, szükségünk van értékekre, csak hát tudjuk: a gyakorlati politizálásban az egzigenciák is benne va nnak. Papp Gábor: A ti megítélésétek szerint mennyiben számítanak a történelmi hagyományok, hiszen az unió ország ainak eltérőek voltak a korábbi nagyhatalmakkal való kapcsolatai, és sokuk ellenségképe is különböző volt. Egy fiktív példát hozva, az európai uniós Lengyelországnak és az európai uniós Bu lgáriának föltehetően hosszú ideig nem lesz azonos az Oroszországgal kapcsolatos politikája. Vagy függetlenül attól, hogy Lengyelországban éppen milyen kormány van, valószínűleg Lengyelország Németországgal kapcsolatos politikája is el fog térni, mondjuk, Magyarország német politikájától. Tehát mi a véleményetek arról, hogy a történelmi hagyományok az unión belüli politikában mennyire engednek elszakadni a múlttól? AraKovács Attila: Nos, nyilvánvalóan ezek meghatározó tényezők, ugyanakkor azt látom, hogy hatásuk csökken, és minél inkább kialakul egy normális európai közös lét, annál inkább valahogy kiegyenlítődnek a különbségek. Felhoztad a lengyel, illetve bolgár példát Oroszország vonatkozásában. Már ezen a téren is látszanak kiegyenlít ő- dések, mégpedig úgy, hogy a demokráciának radikálisan és látványosan hátat fordító orosz belpolitikai viszony okat mind a két országban aggodalommal figyelik. Bulgária már csak azért sem tapsolhat Putyin politikája láttán, mert az ő érdekük is az, hogy valamilyen európai m egoldás szülessen Oroszországban. Vagy Miklós részéről hangzott el egy összevetés Oroszország, illetve Kína vonatkozásában. Belátom, mindenféle külpolitikai és elméleti politikai megközelítés ilyen szempontból rendkívül nehéz. Oroszországban nyilvánvalóan létezik egyfajta demo krácia, többpártrendszer, míg a másik országban egypártrendszer van. Ugyanakkor mit látunk? Kína rendkívül m ó- don és szinte fénysebességgel közeledik egy olyan állapot felé, amelyben a diktatúra fölbomlása kész ténnyé vá lhat. Miközben O roszország förtelmes módon távolodik mindattól, ami köszönő viszonyban van a demokráciával. Mindez persze rendkívül zavaró, és belátom, eléggé nehézzé teszi a jövő megítélését. Mégis érzek egyfajta k iegyenlítődést még ezen a geopolitikai szinten is, ami ke dvezhet a liberális demokráciának mint eszmének és társ adalmi gyakorlatnak. Dérer Miklós: Teljesen egyetértek, és egy másik példát is szeretnék mondani. Például a magyar külpolitikára is nagyon erősen hatnak a történelmi tapasztalatok, illetőleg a történ elmi hagyományok. Vegyük csak a német polit ikánkat: ha nincs is benne ebben a dokumentumban, hogy Németország nekünk stratégiai szövetségesünk, de a magyar külpolitika egyértelműen egyfajta stratégiai viszonyt ápol Németországgal. Hasonlóképpen úgy érzem, hogy a Balkán irányában folytatandó vagy folytatott politikánk is kapcsolatban van a történelmi hagyományokkal - bár meg kell mondanom őszintén, hogy ebben én egy kicsit különvéleményt vallok, ugyanis a magyar külpolitika csak hangoztatja ezt az orientáció t, világos célokat, szakértelmet és forrásokat nemigen rendel a politika mögé. A nemzetközi élet és a nemzetközi közösség nem igazolja vissza a sokat hangoztatott különleges szakértelmünket és bizonyos esetekben túlsúlyossá válik bizonyos balkáni szemponto knak a figyelembevétele. Hasonlóképpen az orosz politikánkban is jelen van a történelem, hiszen a gáz és energiafüggőségünk történetileg alakult ki Oroszo rszággal. Ma már a történelem részének kell tekintenünk, hogy ezzel valamit kezdenünk kell, hogy ezzel politizá lnunk kell, és hát nem feltétlenül sikerül mindig az optimális megoldásokat megtalálni. AraKovács Attila: Ezzel valóban valamit kezdenünk kell. Jellemző, hogy idejekorán nem kezdtünk semmit a Nabuccóval, miközben politikailag kezelhető lett vol na a kérdés; hogy nem kezdünk semmit Koszovóval, mikö zben komolyan érint bennünket az ottani válság, s főként annak megoldása. Külpolitikai alulképzettségünk és kish itűségünk legfontosabb jelei ezek, ami már közvetlenül érinti biztonságunkat - és nem csak szövetségesi viszony ainkat. És jól mutatja az összkormányzati stratégiák gyöngeségét, és az ehhez társuló kormányzati felelőtlenséget is. Papp Gábor: Igen, de a történelem nemcsak ballasztokat rak ránk, hanem hoz kapcsolati előnyöket is. Viszont nem arró l vane szó, hogy a kis országok külön ballasztot is cipelnek magukkal azáltal, hogy bátortalanabbak a külpol itikai útkeresésben? Oroszország vonatkozásában említettétek, hogy energiapolitikai érdekeink érvényesítését ko rlátozza az az értékrendbeli különbs ég, amely a putyini rendszer és a mi demokráciafelfogásunk között feszül. Nos, az Egyesült Államok nem csak a 19. században vallotta azt, hogy ami jó a General Motorsnak, az jó az Egyesült Államoknak. Az amerikai külpolitika soha véka alá nem rejtett célja , az amerikai nagyköveteknek, a diplomáciai misszióknak kutya kötelessége az amerikai gazdasági érdekek érvényesülésének elősegítése. Tehát nem arról vane szó, hogy egy kis országnak sokkal jobban kell a demokratikus elvekre, az értékalapú külkapcsolatokr a vigyáznia, mint a nagyoknak?
