Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
35 fel, és ne felejtsük, az alapszerződések megkötésekor mindig ebből születtek a legnagyobb politikai viták. Nagyon fontos lett volna már akkor szélesíteni, stratégiává emelni ezeket a prioritásokat . Sőt éppen az euroatlanti csatlak ozás, a szomszédságpolitika és a határon túli politika hierarchizálása kellett volna, hogy a magyar külpolitika akkori stratégiáját jelentse, kiegészülve például néhány globális céllal. Ám gyakran a határon túli politika n acionalizmu s exportja jóval megelőzte a bilaterális szomszédságpolitikát és így tovább... Szerintem ez volt a legnagyobb pro b léma, és bizonyos értelemben a jelenlegi, leírt stratégiai tervezetben visszaköszön ez a hármas szerkezet, ugyana k kor még annyi konk rétum sincs benne, mint ami a korábbi, le nem írt stratégiai elképzelésekben szerepelt. Ez az egyik probléma. A másik az, hogy további lényeges szempontok is hiányoznak a stratégiából. Főként a geo- polit i kaiak. A 21. századot éppúgy a nagyhatalmak határozzá k majd meg, miként az előzőeket, mi pedig nem te- hetjük meg, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk mindössze azon az alapon, hogy kis ország vagyunk, ne vegyünk tehát róla tudomást. Ez már csak azért is öncsalás, illetve lehetőségeink leértékelése, mert hát nem csak részei va- gyunk egy nagyhatalomnak (EU), illetve egy globális hatalmi szövetségnek (EUUSA), de soha nem voltunk még ennyire szuverén és demokratikus módon részei egy ilyen globális vállalkozásnak. Dérer Miklós: Nagyon fontos dolgot mondtál azzal, ho gy ebben a jelenlegi stratégiában is benne van az a hármas prioritás, nevezetesen az euroatlanti régió, a szomszédságpolitika és ez az úgynevezett nemzetpolitika, amiről b eszéltünk. Számomra ez azt bizonyítja, hogy igazából - teljesen egyetértve Oszkárral abban, hogy természetesen megváltozott a környezetünk és megváltoztak a problémák - az alapirányultságok, a magyar külpolitika alapvető területei megmaradtak. A mai napig is elsősorban az euroatlanti térséggel kapcsolatos politikánkat kellene kibo ntani, it t bizonyos stratégiai súlypontokat képezni, a közvetlen szomszédságunkban kellene egy határozottabb, k arakteresebb arcélt kialakítani, és valamit kellene kezdeni az úgynevezett nemzetpolitikával. Vagy a külpolitika részévé tenni, vagy átalakítani valami má ssá. Végső soron föl lehetne építeni egy releváns, érvényes magyar kü lpolitikai stratégiát a hagyományos hármasságra is, egy korszerűsített, átalakított hármasságra. Füzes Oszkár: Hát rendben, akkor kezdjünk el játszani. Döntsük el, hogy miben és mennyib en támogatjuk Amer ikát. Milyen kérésnek teszünk eleget, és milyennek nem. Döntsük el, hogy az Európai Unióban a németek vagy a franciák, esetleg a britek mellé állunk. Több opciót nem is adnék. Végül, de nem utolsósorban a szomszédságpol itikában, hogyan ke zeljük a szlovák problémakört, összeállunke a románokkal, ha lehet, vagy mit csinálunk? Papp Gábor: Uraim, ha már thinktank vagyunk, és mi négyen döntünk, akkor hadd térjek vissza egy már fölvetett kérdésre. Itt és most, KözépKeletEurópában, ahol - C lausewitzet parafrazálva - a belpolitika a külpolitika folyt atása más eszközökkel, ahol az Európai Unióban a külkapcsolatok a leginkább ki vannak téve a pártpolitikai ha rcoknak, lehetségese egyáltalán fölépíteni egy olyan stratégiát, amelyik átível a korm ányok fölött? AraKovács Attila: Véleményem szerint lehetséges, de ez nem az a stratégia. Nyilvánvalóan akkor is meg lehet - adott esetben meg kell - egy stratégiát fogalmazni, ha nincs esélye, hogy túléljen egy választási ciklust. Persze egy következő k ormány, ha józanésszel gondolkozik, akkor ebből átvesz mindent, ami számára átvehető. Ezért nem feltétlenül abszurd, hogy e stratégia megszülessék. Más kérdés persze, hogy el lehete várni egy ilyen stratégiától, hogy működőképes legyen, sőt tartalmas üzen etet tudjon hordozni, ha mindenkinek meg akar felelni? Ez a strat é- gia abszolút mindenkinek meg akar felelni, a múltban, a jelenben és a jövőre vonatkozóan is. Ez pedig így nem megy. Valamilyen arcot kellene adni ennek a stratégiának, ami ennek a kormánynak az arca kellene legyen, nem feltétlenül törődve azzal, hogy egy következő kormány mit fog gondolni róla. Azt hiszem, ott követték el ennek a stratégiának a megalkotói az első hibát, és ez eredendő bűn, hogy igazából minden vélt vagy valós vitás témát elev e kiiktattak. Dérer Miklós: Csak egy mondat arról, amit említettél Oszkár, hogy bizonyos konkrét kérdésekben foglaljon egy stratégia állást. Én azt hiszem, hogy egy stratégiának nem ez a feladata, hogy ilyen konkrét kérdésekben, hogy német vagy francia o rientációt preferáljone, hogy konkrétan az Egyesült Államok kormányának mostani, egyes regionális kérdésekben tanúsított politikájával kapcsolatban állást foglaljon. Egy stratégiának az lehet a feladata, hogy olyan értékrendet és olyan irányultságot építs en föl és sugározzon, amelyre a konkrét kérdésekben történő mindenkori állásfoglalásunkat többékevésbé alapozhatjuk. Mert én el tudom azt képzelni, hogy egyes kérdése kben az álláspontunk nem mindig követi a stratégiát. Hadd mondjak erre egy példát: Kína k érdésében hiába valljuk azt, hogy mi a demokratikus értékrend mellett vagyunk és csak a határozottan demokratikus országokkal alakítunk ki bensőséges viszonyt. Kína egy más dimenzió, Kínával kapcsolatban egyéb érdekeink esetenként felülírhatják - időlegese n! - az elveket. Oroszországgal valahol ugyanez a helyzet. Ennek ellenére szükségünk van bizonyos
