Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
34 azonosak maradnak még e két említett esetben is, s ez egy szervesebb külpolitikai gondolkodásmódra és célren dszerre utal, mint amilyennel a magyar kül és geopolitikai gondolkodás rendelkezik. Lengyelország számára a d emokrácia terjesztésének prioritása emelhető ki példaként, mondjuk Fehéroroszország irányába, a Baltikum bev onásával. Románia számára ilyen permanens jellegű kérdés a Feketetenger stratégiai térséggé emelése és az ezzel kapcsolatos külpolitikai diskurzus életben t artása. Nem véletlen, hogy mindez pozitívan kötődik az Egyesült Áll amok céljaihoz, illetve a transzatlanti szövetségben vállalt közös érdekekhez. Mi, itt KözépEurópában, legfeljebb a Visegrádi Négyeket tudjuk fölmutatni hasonló kezdeményezésként; egy olya n politikai együttműködést, amelyik a tetszhalál, ha nem épp a klinikai halál állapotában van már jó ideje. Papp Gábor: Talán már születésétől kezdve... AraKovács Attila: Nem feltétlenül! A V4nek kezdetben megvolt a maga fontos szerepe, ami jelen pil lanatban már nem létezik. Füzes Oszkár: Nekem valamivel árnyaltabb a véleményem. A magyar külkapcsolati stratégia átgondolására azért volt szükség - voltaképpen tényleg mindegy, hogy írott vagy nem írott formában , mert szinte minden változott Magyarors zág körül. Megváltozott az ország helye az amerikai stratégiában, megváltozott az Európán belüli helye. Megváltoztak, romlottak a pozíciói a közvetlen szomszédságpolitikában. Beléptek a külkapcsolatokba igen jele ntős, nem állami szereplők. Nagyvállalatok, erősödő civilek, tehát gyakorlatilag minden megváltozott 1990hez képest. Ezeket a változásokat, sem politikailag, sem szellemileg nem követtük. Magyarországon nincs konszenzus a külkapcsolatok stratégiáját illetően. Ha ez a szöveg legalább a konszenzus ki alakításának igényét feltámasztja, akkor szerintem már megérte a beléfektetett munkát. És végül még egy dolog, én azt hiszem, hogy tényleg nem az a fontos, hogy ennek a stratégiának az egyes elemei mennyire jók, vagy mennyire nem jók, hanem az, hogy ki kel l alakítani egy olyan magyar külkapcsolati rendszert, ami az agytrösztöktől a végrehajtó diplomatákig átépíti magát a struktúrát, mert az sem jó. És ez világosan kiderült az elmúlt esztendők külpolitikai baklövései során. Tehát ha figyelembe vesszük, hogy minden megváltozott, konszenzuskényszer vagy konszenzusigény van, akkor új ren dszert kell kialakítani, s ehhez itt volt az ideje valamiféle stratégia elkezdésének legalább. Hogy mi lesz a vége, az egy más ügy. Papp Gábor: Nyilvánvalóan nem érdemes arról beszélni, hogy 2020ig megvalósulnake azok a gyakorlatok és azok az elvek, amelyek ebben a külpolitikai stratégiában megfogalmazódnak. A kérdés az, hogy a magyar külpol itikában leszneke olyan sarokpontok, amelyeket az egymást követő kormányok is követnek . Amikor a lex MOLon kívül egyetlen komoly kérdésben nem lehetett elérni konszenzust, amikor föltehetően egy időjárásjelentés kiad á- sában sem volna egyetértés a politikai elitben, akkor egy ilyen kardinális fontosságú kérdésben, mint a külpolitika, mire l ehet számítani? A mögöttünk levő 18 évben melyek voltak azok a pontok, amelyekben látjátok a stabilitás jeleit, s amelyekből valamilyen következetes, konzekvens külpolitikai irányvonal elindulhat? Dérer Miklós: Ez az alapkérdés. Az eddigi külpolitikai st ratégia nem igazán volt hivatalos dokumentumban lefe ktetve, de mindenki erről, az úgynevezett hármas prioritásról beszélt. Zseniálisan volt kitalálva, hiszen tulajdonké ppen nem külpolitikai prioritásokról, hanem külpolitikai cselekvési területekről volt sz ó. Tehát ezeket a területeket bármivel ki lehetett tölteni, és ezeknek a területeknek az egymás közötti viszonyával, esetenkénti hierarchiájával is lehetett játszani. Ezt csinálták eddig a magyar kormányok az elmúlt 18 évben. A jelenlegi stratégiának is az a le gnagyobb problémája, hogy mindenáron megpróbál egy új prioritásrendszert kialakítani, miközben tudatában van annak, hogy egy ilyet konszenzuálisan egyelőre nem tud kialakítani, ezért megpróbál egy olyanfajta, minden f ogyasztásra alkalmas menürendszert elénk tenni, amelyből bárki szemelgethet, amin nem lehet igazán összeveszni, amit mindenki el tud fogadni, amit mindenki magáénak tud vallani. Ugyanakkor éppen ezért egy kicsit jellegtelen, egy kicsit elsikkadnak benne a létező vagy a feltételezhető sarok pontok és nagyon nehéz az egészet elemezni. AraKovács Attila.: Ha már erről a 18 évről és a prioritásokról beszélünk, azt mondanám: e prioritások persze nagyon jelentős mértékben lefedték a kor realitásait, viszont egyik kormányunk sem volt képes ezekne k tökélet esen megfelelni. Azt is mondhatnám: gyakran visszaéltek az azokban lévő lehetőségek egyikévelmásikéval. Tudn iillik itt nemcsak három prioritásról volt szó, hanem arról is, hogy ezek között tényleges hierarchikus kapcsolat létezett, amelyet aktuál politikai szándékok gyakorta módosítottak, torzítva ezzel azt a stratégiát, amibe e priorit á- sok kezdetben szervesen beleillettek. Abban a pillanatban például, amikor a szomszédságpolitikát hirtelen megel ő- zi a határon túli magyarokkal fenntartott kapcsolato k kérdésköre, óriási probléma adódik. Konfliktusok merülnek
