Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
25 A Székelyföld soha sem volt gazdaságilag átlagon felül fejlett régió. Elegendő, ha átolvassuk az 1902es tusnádi Székely Kongresszus anyagát. Eleinket száz esztendővel ezelőtt is az foglalkoztatta, miképpen lehetne kitörni az elmaradottság állapotából. Száz év telt el azóta és sok minden megváltozott, d e a térség új pályára helyezésének szükségessége továbbra is elvitathatatlan. Hátrányban voltunk száz esztendővel ezelőtt, és azóta ez a hátrány csak tovább fokozódott. De ez a hátrány a mai modern, szolgáltatásokon alapuló világban egyre inkább előny is. A 21. század végre elhozhatja a várva várt áttörést. A globális felmelegedés közepette egyre értékesebbek lesznek á sványvízforrásaink. Néhány évtized múlva a világon a stratégiai mozgások nem a kőolaj- és földgázmezőkre, h anem az ásványvíztartalékra összpo ntosítanak. Azáltal, hogy nincs nagyiparunk, hogy a mezőgazdasági termelés vagy az erdőgazdálkodás sem kecsegtet jelentős előrelépéssel, teljes energiánkkal a szolgáltatási szféra megerős í- tésére koncentrálhatunk. A harmadik évezred pedig a tercier szféra é vezrede lesz. Nyilvánvaló, hogy az értelmiség és a politikai elit kellene, hogy fellépjen – jobb szó híján – a modernizáció elind í- tásáért. Lehetséges ez, amikor egyik is, másik is minimum két szekértáborba csoportosul? Muszáj. A helyhatóságokban dolgoz ó társaim nagy része teszi is a dolgát. Ritkán vagy egyáltalán nem lehet látnihallani őket a nagypolitikában. Kiki a maga helyén és szintjén végzi a munkáját. Vizet vezet, utat javít, csatorn ahálózatot épít. Akik a közösség érdekében vállalják a mindenna pos sziszifuszi munkát, azok nem érnek rá oko skodni, vitatkozni, egyszóval politizálni. Jó lenne a sok jövőképfelvázolót néhanéha megbízni egyegy feladattal, hiszen mi székelyek azt valljuk: aki nem tudja, hogyan kell fogni az ásót, az ne beszéljen erdő sítésről… Gondolja, hogy ha a három székely megye egy fejlesztési régiót alkotna, akkor az összefogás, a közös fejlesztési tervek lépnének a széthúzás, az egymásra licitálás helyébe? Nem. Nincs három székely megye. Sőt, egy sincs, csak három olyan megy e létezik, amely többékevésbé magában foglalja a „Székelyföld” területét, minden megyében egyegy megyei tanáccsal. A három megyei tanács – szánd é- kosan nem használtam az önkormányzat szót – háromfelé húzott és fog húzni. Sajnos ma is ők képezik a gyenge l áncszemet. Erre is jó megoldás lenne az egyesítés. Ebben a pillanatban a Székelyföldön csak az autonómia tűnik közös célnak. Végiggondolta valaki, hogy az állandó viták, a felülkerekedési kényszer közepette hogyan működne ez? Az autonómia varázsszóvá l ett. Valami olyasmi, mint Aladdinnak a „Szézám, tárulj!” Mindenki mondogatja útonútfélen. Ki suttogva, ki mindenkit túlkiabálva. Lassan a Ki mit tud? helyett a Ki a nagyobb autonómiapárti? veté lkedőt is kiírhatnánk. Tudomásul kell vennünk egyszer és minde nkorra, hogy az autonómia nem versenyfutás, a kkor kerül elérhető közelségbe, ha mindenki révbe ér, azaz a székelyek nagy többsége felsorakozik mellette. Jogos a kérdés, hogy mi mellett. Erről kell megegyezni majd a román többséggel. Parlamenti jóváhagyás n élkül ugyanis nem hozható létre. Gondolkodott valaki arról, hogy milyen lenne az autonóm térség gazdasági, infrastrukturális, személyi helyzete? Hogy mekkora csaták zajlanának azért, hogy melyik település legyen a „főváros”? Ezeket a „csatákat” nem leh et megkerülni. Ha nem tudjuk közösen megnyerni őket, akkor mindnyájan elvesztünk. Az autonómia lényege éppen az, hogy mi magunk döntsünk a bennünket érintő kérdésekben. Ha megmaradunk az eddig is tapasztalható cirkusz szintjén, akkor inkább azt kellene szo rgalmaznunk, hogy minden nagyobb városban építsünk Colosseumot. És akkor az ókori rómaiak útját járva már csak kenyeret kell adni a népnek. Az autonómia deklarálásán kívül, a térségnek milyen közös céljait tudná megfogalmazni? Megvalósíthatónak tar tjae ezeket az elkövetkező öttíz évben? Számos adottsággal ruházta fel a Székelyföldet a Fennvaló. Néhányról szóltam már. Ezek kiaknázása, hasznosítása lenne a cél. Az autonómia csak utópia szolid gazdasági háttér nélkül. Ilyennel egyelőre csak három nagyvár os (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely) meg néhány község rendelkezik. Ezek meg tudnak állni a saját lábukon. A következő tíz év kihívása éppen ez: együtt álljunk meg a saját lábunkon. Az utóbbi kéthárom év történései alapján bizakodással n ézhetünk a jövőbe.
