Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-04
26 7. A vicsapapáti leletekről Ezeket a leleteket Ratkos úgy állítja be, mintha azok egyértelmű bizonyítékai lennének a szlávok avarokat megelőző ittlétének. Vele szemben a tárgyilagos szlovák régész szakember, a már többször idézett Anton Tocik az 1971. évi szlovák történelmi szintézisben e zt írja a vicsapapáti leletekről: “a dunamenti kerámiatípus eredetének kérdését a kutatás mai szintjén nem lehet megoldani, de úgy látszik, hogy ez a Kárpátmedencei kerámia a keletszlovákai eperjesi típus lelőhelyeiről származik a 4. és 5. századból.”98 Ezek a leletek tehát nem azt bizonyítják, amit vitapartnerem szeretne. 8. A friauli (nála furlandi) tartományt Kegyes Lajos frank császár (814840) 828ban feloszlatta.99 Feltehetően csak Berengár őrgróf alatt (888924) egyesült ismét. Következésképpe n 865ben nem lehetett e néven osztozkodás tárgya. 9. Az állítólagos “Starduna” (értsd Öreg Duna) sziget fekvése – Püspökitől északra vagy délre – nem döntő érv a Duna fő medre helyzetének és a Csallóköz Duna alatti, vagy feletti fekvésének kérdésében, mert a kérdéses oklevélben nem Star- vagy Star(a) Duna, hanem Scar Duna, azaz SzárDuna (értsd kopasz, mint Szár László) szerepel.100 10. Peter Ratkos következetlenséggel vádol. Azt állítja, hogy én magam is írom, hogy Pribinát Mojmír helyezte Nyitrára. A kérdéses hely “Az ősi Nyitra…” 130. lapja. – Sajnos, mint sokszor – bírálómnak elkerülte a figyelmét a következő lényegbe vágó mondatom: “A hagyományos magyarázatok Pribinát a szlovákiai Nyitrával hozzák kapcsolatba”. Néhány sorral alább pedig felteszem a kérdést: “Tudjuke biztosan, hogy ez volt az a Morvaország, amelyhez Pribina Nyitrája tartozott?” 11. László Gyula, a budapesti régészprofesszor eléggé érthetően közölte “A kettős honfoglalásról” írt alapvető tanulmányában,101 hogy felismeréseit régé szeti anyagra építi. Tehát nem Kézai Simon Krónikájára, amint Peter Ratkos állítja. 12. A néhai Szklenár Györgyöt 1784ben, Boba Imre professzort 1971ben, jómagamat pedig 1976ban nem csak a Bajor Geográfus győzött meg Nagymorávia szirmiumvidéki fekvés éről, mint azt Peter Ratkos állítani szeretné, hanem az egykorú adatok hosszú sora is a bennük rejlő egyértelmű földrajzi kép. Ezekből a forrásokból mintegy 23at bemutattam ugyan az 1977. március 25.i intézeti vitán, melyen vitapartnerem jelen volt, de r óluk nyilván nem akar tudni. (Közben a vitán bemutatott bizonyítéksorozat tanulmány formájában “Nagymorávia fekvése” címen több kiadásban meg is jelent. Lásd a tartalmi áttekintés VI. tételét.) 13. A kereszteletlen Nagymorávia azonos Szvatopluk és Raszt iszlav országával. Hiszen azért hívta Rasztiszlav a hittérítőket, hogy népét kereszteljék meg. 14. Az Orosiusféle puszta ország nem annyira a DunaTisza közében, mint inkább a DrávaSzáva közében volt, mert Orosius ennek helyét Karintia és Bolgárország közt jelölte ki. 15. Nyitra esetében nemcsak a nagymorvakortól, hanem a keltáktól kezdve kell kontinuitásról beszélnünk. 16. Szent Szórád (Zoerardus) szerzetesi nevén András volt. Nyitra ilyen rövid története szempontjából lényegtelen, hogy hogyan ejtették ki a nevét a XI. században.
