Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
24 nek napján az Erdély FM szerkesztője telefonon szegezte nekem a kérdést, hogy mit szólok hozzá, én pedig a rám jellemző naivsággal m egismételtem egy fél évvel korábban megfogalmazott javaslatomat. Valójában arról beszé ltem négyöt tőmondatban, hogy hogyan tovább. Így utólag egy kicsit restellem is magam, hogy belekavarodtam ebbe a históriába. Nagy felháborodást váltott ki az a javasl ata, hogy egyesíteni kellene Hargita és Kovászna megyét? Felháborodásról nincs tudomásom. A javaslat csak azokat leptelephette meg, akik soha sem próbáltak Székel yföldben gondolkodni. Azokat, akik a priori elutasítottak mindent, ami székely, esetleg let agadták székely gyökere iket is. A javaslat egyébként nem most, hanem fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg. A Tusványosi Nyári Egyetem nulladik napján az Ergosátorban Antal Árpád háromszéki parlamenti képviselővel és Szász Jenő székelyudvarhe- lyi polgármeste rrel az volt a feladatunk, hogy a Székelyföldről, a térségben húzóerőt képező váro s okról beszéljünk. A hogyan továbbnál merült fel ez az ötlet. Akkor is, most is azt mondom, nem az számít, hogy ki mondta ki elő- ször, hanem az, hogy közösen megvalósítsuk. A területi autonómia útján az egyik nagy akadály é p pen az a köz- igazgatási felosztás, melyet 1968ban a Ceausescuféle Nagy Nemzetgyűlés szabályozott. Meg kell kezdenünk a leépítését. A két megye egyesítése lehetne az első lépés, ehhez csatlakozhatnának utóla g a mai Maros megye terü- letén levő székely városok és községek. Egy közel milliós lakosságú térség lenne az így kialakuló Sz é kelyföld… Megkérdezték már öntől, hogy Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, esetleg Székelyudvarhely lennee a megyeszé khely? Ez Tusv ányoson is felmerült. Lényeges kérdés, de részletkérdés. Bár tudjuk, hogy az ördög mindig a részletekben rejlik. A háromszékiek bizonyára Sepsiszentgyörgyöt szeretnék, az udvarhelyszékiek Székelyudvarhelyt akarják, mi Csík vármegyeiek pedig természetesen C síkszeredát. Érzelmi síkon ez így is van rendben. Ha azonban az utó bbi évek pályáját figyelembe véve kellene döntenünk, akkor Csíkszereda a favorit: gyors ütemű infrastrukturális fejlődésünk, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kilenc nappali tagoza tos kara, kulturális kínálatunk mindmind mellettünk szól. Költségvetésünk nagyobb, mint Sepsiszentgyörgyé, bár nekünk mintegy negyvenké tezer lakosunk van, a háromszéki megyeszékhelyen pedig hozzávetőleg hatvanhétezren élnek. Ha a földrajzi fe kvést vizsgál juk, akkor azt tapasztaljuk, hogy csak Csíkszereda érhető el egy óra alatt Sepsiszentgyörgyről, Szé- kelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről és Gyergyószentmiklósról egyaránt. Vannak, lenniük kell más szempon t oknak is, de ezt a vitát a lehető legrövidebb időn be lül le kell folytatni és pontot kell tenni a végére. Komolyra fordítva a szót, az uniós források lehívásához valóban térségbeli megyék, települések összefogására lenne szükség. Nem beszélve a regionális programokról, amelyek által közös pályázatokkal leh et pénzt szerezni a fejlesztésre. Véleménye szerint miért nem sikerül ez a Székelyföldön? A „Hol legyen a Székelyföld közepe?” típusú kérdések eddigi kezelése vagy nem kezelése, a humoron túl, mag á- ban hordozza térségünk tragikumát. A túlfűtött helyi ambí ciók néha ártanak a közös fellépésnek. Erre jó néhány megfeneklett regionális együttműködés is jó példával szolgál. A SAMTID – közös egyezség hiánya miatt – Harg ita megyében megbukott, a regionális szemétlerakó kérdésével is egy helyben toporgunk, nem hala d kellő ütemben sem a „borvizek útja”, sem a regionális vízszolgáltató megalakítása. Azonban hiba lenne mindezt a lokálpatrioti zmussal magyarázni. Tény, hogy a városvezetéseknek annyi a dolguk a mindennapos ügyintézéssel, hogy „nem látnak ki a fejükből”. A teljesítménykényszert csak fokozza a folyamatos versenyhelyzet, „menni kell előre, ha beleszakadunk, akkor is” alapon. A húzóerőnek számító nagyobb városok esetében nem marad kellő idő és energia a térségi együttgondolkodásra. Sajnos, ezt az űrt a megyei önkormányzatok képtelek voltak betölteni. A gondokat mi okozza: az immár elavult széki berendezkedés vagy a bezárkózás? Egyik sem. A földrajzilag is jól körülhatárolt széki berendezkedés szervesen összefonódott elődeink életével, és fontos eleme a most ani lelkivilágunknak is. Az egykori székek kiválóak kistérségek kialakítására. Sajnos a néhány évvel ezelőtt Hargita megyében kialakított kistérségi berendezkedés tovább darabolta mindezt. Csíkország életk é- pes, Alcsík és Felcsík külön aligha. Csíkszereda a térség húzóereje. Csak hozzákapcsolódva, vele együtt fejlődhet tovább a térség. A túlzott felaprózás kétségkívül hátrányosan befolyásolja a folyamatokat. Ön szerint mi az oka a térség elmaradottságának?
