Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
23 Tóth Viktor Középhullámverés Krónika • 20080125 Várható volt, hogy a felvidéki magyarságot ér ő folyamatos támadások el ő bbutóbb elérik a magyar ny elv ű sajtót is. A Pátria Rádió igazgatójának elbocsátása ügyében bizonyára többféle forgatókönyv is létezhet. Ezek közül viszont kétségtelenül az a legvalószín ű bb, amely a nemzetiségi diszkriminációról szól – már az elbocsátás indokl á- sa is ezt támasztja al á („rémhíreket keltett” stb.). A kulturális hatóságok stratégiája a magyar nyelv ű m ű sorokat is sugárzó adó ellehetetlenítésére – a legutóbbi rad ikális lépést leszámítva – meglehet ő sen alattomos: a frontális támadás helyett a formailag védhet ő , ám követke zményeit tekintve ugyanolyan veszélyes harcmodor került el ő térbe a korábbi, nyíltan soviniszta h ő börgések helyett (azok megmaradnak a Hedvig nev ű bábukra lövöldöz ő rend ő rruhás idiótáknak). Magyarán: a pátriások kénytel enek középhullámon sugározni, amely jó val költségesebb – aztán meg költséghatékonysági szempontokra hivatko zva hozzák a rádiót kellemetlen helyzetbe. A szlovákiai magyarellenes stratégia látszólagos „finomodása" – a sors fintora révén – egybeesni látszik a román iai nacionalizmus újbóli er ő söd ésével. Romániában az utóbbi években a hagyományos, keményked ő nacionalizmus egyre er ő tlenebbé vált, az azt megtestesít ő , legitimációját a nyílt magyarellenességb ő l nyer ő politikai er ő k alól fokozatosan „elfogyott" a bázis – ennek legutóbbi jele a NagyRom ánia Párt EPválasztáson elszenvedett csúfos kudarca. A „törzsi" jelleg ű gy ű löletet sikerrel csatornázta be egyfajta liberális, eurokonformnak látszó diskurzus – amely a maga során veszélyesebb lehet az oktalan és ostoba (ezért könnyebben kiismerhet ő ) agre sszivitásnál. A régi vágású nacionalizmus „feltámadását" olyan jelenségek mutatják, mint Dan Voiculescuék törvényjavaslata a román nyelv kötelez ő ismeretér ő l. Aminek a képtelenségén lehet nevetni ugyan, de a hasábjainkon már oly sokszor megénekelt szlovák példa azt üzeni: minden lehetséges. vissza Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere − Made in Székelyföld Erdélyi Riport • 2008.01.24. Vitairatot tett közzé Csutak István volt integrációs államtitkár, a Székelyföld moderni zációját sürgetve. Rámutat, hogy a térség városai egymásra licitálnak, s nem a régió fejlesztését tartják szem előtt, hanem lokális érdekeiket. Azt is kifejti, hogy a székekre való lebontás az egyik akadálya a térség fejlődésének. A vitairatra számos válas z látott napvilágot. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere többek között azt fogalmazta meg, hogy Hargita és Kovászna megye egyesítése megoldást jelentene a jelenlegi gondokra, így létrejöhetne az egységes Székelyföldstratégia. Simon Judit interjúja. Csutak István a vitairatával felkavarta az állóvizeket. A tényekkel szembesítette vagy csak megbotránkoztatta a székelyföldi értelmiséget és politikai elitet? Nem nevezném vitairatnak. Elsősorban azért nem, mert az írás felületes, és csak néhány rég ism ert tünetre épít. Másodsorban azért nem, mert tévesek a kiindulópontként szolgáló premisszák, így aztán helytelenek a következt etések is. Harmadsorban Csutak István nem ismeri kellőképpen sem a Székelyföldet, sem a székelységet. Ugyanígy írhatott volna a m aorikról vagy Ausztrália őslakosságáról is. Negyedsorban pedig az írás annak az európai integr á- ciós államtitkárnak a tollából született, aki képtelen volt a térségi és helyi döntéshozókat összefogni egy működő rendszerbe, aki soha egyetlen integrációt érin tő kérdésben sem szervezett intézményes konzultációt a Székelyfö ldön. Nem állítom, hogy csak az ő hibájából, de kétségkívül az ő hibájából is. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elmúlt években több komoly szakmai vitairat is született a Székelyföldről. Ezek közül néhány a Magyar Kisebbség hasábjain látott napvilágot. Úgyhogy ezúttal szó sem lehet felkavarásról. Az írás rendkívül jó időzítését ellenben nem lehet elvitatni. A szerző sorait a politikai uborkaszezon elején tette közzé, akkor, amikor a parlament téli szünidejét tölti, az emberek töb bsége pedig az év végi ünnepek fáradalmait piheni ki. Ez jó példa arra, hogy hogyan kell időzíteni, de arra is, hogy miként nem szabad gondolkodni a Székelyföldről. Az éppen pihenőheteiket töltő elöljárók vették is a la pot, és úgy tettek, mintha komolyan vennék az írást. Jó alkalom az uborkaszezon alatt a médiajelenlétre. Az írás megjelenés é-
