Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-26
22 – A jelenlegi elit megfelel ezeknek a kritériumoknak? – Nem felel meg. A legnagyobb hibát abban látom, hogy például a falvakban nincs enek óvodák. A falusi értelm iségiek nem tudják azt, hogy óvoda nélkül nincs fejlődés? Olyan gyermekintézményekre lenne szükség, ahol a gyerekek elsajátítanák az ukrán nyelvet, olyan egyszerű módon, hogy ukrán nevelőnőket alkalmaznának. Ilyen korban ragad a gyerekekre az ukrán nyelv. A z értelmiség feladata lenne, hogy teljes értékű állampolgárokká neve lje a magyar iskolásokat. Azt mondom, hogy a magyar gyereknek csak magyar iskolába kell járnia. Jó magyar isk olába, olyanba, ahol a nyelvtanulásra fokozott figyelmet fordítanak, és akkor m inden út nyitva áll előtte. De a vé gzősök előtt jelenleg milyen utak vannak? A beregszászi főiskola, és az Ungvári Nemzeti Egyetemen a magyar nyelv és irodalom, illetve a magyar történelem és európai integráció szak. Nem behatárolt ez? Az lenne az értelm is ég feladata, hogy kijelölje a feladatokat, és ezeknek a feladatoknak a megoldásában részt vállaljon. Az iskolának kellene tudatosítani az otthon elsajátított ösztönös nyelvhasználatot. Fokozott figyelmet kellene fordítania rá, de sajnos, ezt nem teszi. Itt is van mulasztása az értelmiségnek. Nagyon fontos lenne a feladatok tisztázása, hiszen az értelmiségi lét nemcsak annyit jelent, hogy elvégzem az egyetemet, és diplomám van. Ez még nem értelmiségi lét, s nem értelmiségi élet. Akinek nincs erős anyanyelvi bázisa, az nem tudja elsajátítani az ismereteket semmilyen más nyelven. Az anyanyelv fontossága tehát ebből a szempontból is mérvadó. Az identitás szempontjából pedig különösen az. Nagyon fontos, hogy az e mber tartozzon valahova, mert így érzi magát erősnek. Ha nincs erős köt ő- dése, mint ember, elveszett. Azaz az anyanyelvnek embermegtartó szerepe van. Az értelmiség szerepét abban is látom, hogy erősítse a családot, különösen az anya szerepét a társadalomban . Úgy vélem, az anyának van a legn agyobb szerepe, hiszen ő neveli a gyereket. És ha az jó nevelést kap, akkor megvan az identitása is, megvan az ereje is ahhoz, hogy az életben legyűrje a nehézségeket. A magyar iskoláknak jobbaknak kellene lenni a többségi isk oláknál. Aki magyar iskolába megy dolgozni, annak tudatosítani kell magában, hogy itt kemény munkára van szü kség. Hogy nem véletlenül irányította ide a sors. Hogy ha a család, az iskola erős bázis, akkor az ember bármilyen körülmények között megállja a helyét. – Tehát, amikor arról beszélünk, hogy milyen külső vagy belső veszély fenyegeti a kárpátaljai magyar közösséget, azon belül annak tanultabb rétegét, akkor az előtte lévő feladatok fel nem ismerése áll az első helyen? – Igen. A belső veszély na gyobb, mint a külső. Úgy kell itt magyarnak lenni, hogy az ember megőrizze a kultúr á- ját, magyar oktatásban részesüljön, de ne zárkózzon el a többségi nemzettől. Tanulja meg annak kultúráját, legyen igazi kettős kultúrájú, magyar dominanciával. Nagyon tetszik nekem ebből a szempontból egy dán szociolingvista mondása, miszerint az egynyelvű ember olyan, mint az egyszemű ember. Egy szemmel látja a világot. Jó lenne két szemmel látni azt. Akkor lennénk jobbak, többek, és kisebbségi létben, azt hiszem, ez a feladat. Nem utolérni, nem olyannak, hanem többnek lenni. És a többségi nemzet fel is né z azokra, akik többek, több nyelvet beszélnek, és az ő kultúrájukat is ismerik. – Ötven év múlva vajon lesze kárpátaljai magyar újságíró, aki egy kárpátaljai magyar közművelődési magazinban hasonló kérdéseket tud feltenni egy kárpátaljai magyar egyetemi tanárnak? – Biztos, hogy lesz. Én abszolút optimista vagyok. Az 1950es években is volt, amikor sokkal keményebb volt a helyzet. Soha nem felejtem el, 1959ben kerültem Nagyszőlősre a középiskolába. Az ottani pályaudvaron én, a kisfizetésű család gyerme ke meg tudtam vásárolni a Magyar Nemzetet, a Népszavát, a Népszabadságot, az OrszágVilágot, a Nők Lapját, a Magyar Ifjúságot. Sőt, a legutóbbit elő is fizettem. A nagyszőlősi könyvesboltban magyar könyveket vásároltam. Az ötvenes évekhez képest ma e téren színvonalcsökkenés van, mert nem tudok hozzájutni a magyar kiadványokhoz. Pedig akkor nem kaptunk Magyarországról támogatást, mégis mindenkinek járt a m agyar újság haza. Akkor én a kortárs magyar irodalomban benne éltem, ma nem élek benne. A pedagógusok n em jutnak hozzá a kortárs magyar irodalom kiadványaihoz. Nekem nem az kell, hogy alamizsnát kapjak, hanem az, hogy itt, Kárpátalján a fizetésemből meg tudjam venni. Minden falusi ember előfizette a Szabad Földet. Hány újságot tud most előfizetni? Ha színvo nalromlás van, azt elsősorban ebben látom. Az alapgondolathoz visszatérve: a jövőre tekintve optimista vagyok, mert a nép erős. Meggyőződésem, hogy még mindig a népi gyökér az, ami egészséges. A falvakban egészséges gondolkodásúak, egészséges jelleműek az emberek, és becsületesek. Erkölcsi téren van süllyedés, de azt hiszem, hogy erősebb gyökerű a népben a tisztesség, a becsület. Az értelmiség feladata, hogy ezt az erőt ápolja, fejlessze és tudatosítsa. De kell a szilárd alap: az otthon, az óvoda és az isko la. Ha ez a három együtt tudatosan felépített, akkor van jövő. vissza
