Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-24
26 Nálunk problematikus, hogy ha valaki nem képes valamiféle célracionális cselekvésben hatékonyságot felmutatni, akkor még mindig tud értékeket kiabálni, kimenni és a múltról beszélni, úgy általában tud más típusú legitimitásban támogatá st szerezni. Horváth István Bíró A. Zoltán: – Én egy nagyon pragmatikus és egyszerű megközelítését javasolom ennek a kérdésnek. Minden modernizációs projekt esetében két lépést kell elkülöníteni: ha abból indulunk ki, hogy a modernizáció valamiféle változást, előrelépést jelent az életfeltételekben, akkor meg kell teremteni az életfeltételek változásához szükséges keretfeltételeket. Ez bármi lehet úthálózattól a politikai rendszer átalakításáig, törvényalkotástól az iskolarendszer reformjáig. A má sodik lépés tulajdonképpen egy olyan projekt, amely azt támogatja, hogy egyéni, családi, közösségi léptékben kialakuljanak azok a képességek, ismeretek, amelyek az életfeltételek javulását mint saját programot fenn tudják tartani. Én azt látom, hogy azokba n a térségekben, ahol nagy az elmaradás, a keretfeltételek megteremtésének adunk prioritást, és kevésbé fontos az adottságokra, ismeretekre, készségekre, egyéni és közösségi kompetenciákra való rásegítés, amely az embereket képessé teszi arra, hogy ezt az utat be is járják. Két kérdéssel kell szembenézni ezzel kapcsolatban: ilyenkor szokás megnézni, hogy egy ilyen térség hogyan él, mit gondolnak. Azt gondolom, hogy maga a kisebbségi életmód olyan, hogy az egyéni és közösségi életvezetés nagyon sok esetben egy vélt vagy valós többséghez való viszonyban definiálódik. A helyzetképpel való szembenézés szükséges, bár nem egy kellemes dolog: a sok jogérvényesítés, autonómia mellett nem igazán téma, hogy a romániai magyarok hány százaléka él az önfenntartás szi ntjén. Ugyanúgy, ahogy az oktatói gárda felkészültsége, vagy pedig az egyetemi oktatás minősége sem téma. Aztán néhány dolgot tudomásul kellene venni a '89 előtti társadalom működéséről. Ebben a világban a kevés erőforrás, a rendelkezésre álló eszközkész let túlzott szabályozottsága életvitelbeli, magatartásbeli típusosságot hozott létre, tehát nem állt rendelkezésre sok modell arra, hogy az emberek hogyan gondolkozzanak, éljenek, mit egyenek vagy hogyan öltözködjenek. Senki nem gondolkozik abban, hogy fel lehete építeni a romániai magyarságot mint egy fogyasztói szegmenst. Ez nem azt jelentené, hogy a különböző üzletek feltétlenül etnikai alapon jönnének létre, hanem a különböző vállalkozók, illetve termékeiket eladni próbáló cégek megpróbáljáke mint külön fogyasztói szegmenst megcélozni ezt a népességkonglomerátumot. Kiss Tamás Lakosságként, népességként nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy elhagyjuk a megszokott modelleket, és beleszokjunk a globalizáció által kínált sokféle lehetőség be. Persze az új generáció erről már másként gondolkodik, de a döntő, hangadó elit nehezen tud kitörni ebből. Azzal is számot kell vetni, hogy a kisebbségi lét nem kedvez a modernizációnak. Versenyhátrányt jelent. Kiss Tamás: – Csatlakoznék Biró A. Zoltá nhoz, mert nekem nagyon tetszenek azok a dolgok, amiket ő mond. El kell döntenünk, hogy amikor a romániai magyar társadalom modernizációjáról próbálunk beszélni, akkor azt milyen szinten tesszük: a hétköznapi mechanizmusok szintjén, melyek ezeket az etnika i jegyeket kitermelik, fenntartják, vagy pedig egy másik szinten, a romániai magyar társadalom identitáspolitikai projektjének a szintjén. Nem beszéltünk arról, hogy egyrészt az RMDSZ illetve a romániai magyar politika a kisebbségi társadalmat választói bázisként maga alá akarja szervezni. Ott van aztán az oktatás kérdése, és amiről sosem beszélünk, az a gazdaság. Senki nem gondolkodik abban, hogy fel lehete építeni a romániai magyarságot mint egy fogyasztói szegmenst.
