Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-24
27 Ez nem azt jelentené, hogy a kü lönböző üzletek feltétlenül etnikai alapon jönnének létre, hanem a különböző vállalkozók, illetve termékeiket eladni próbáló cégek megpróbáljáke mint külön fogyasztói szegmenst megcélozni ezt a népességkonglomerátumot. Horváth István: – Én egy történet et szeretnék mesélni erről az utcáról, illetve az utca elején levő két hatalmas háztömbről (a beszélgetés a Jakabbfy Alapítvány Szentegyház utcai irodájában zajlott – szerk. megj.) Tudjuk, hogy az egyik épület egy erdélyi magyar egyházé, és azt is tudjuk, hogy mekkora modernizációs projekt része volt. Neveket nem mondhatunk, de jól láthatjuk, hogy épp ebbe a modernizációs projektbe bicsaklott bele egy fontos erdélyi magyar egyházi személyiség. Ugyanis amikor ezt a projektet elkezdte ez a személyiség, egykét dolgot elmulasztott: egyrészt nem tisztázta a hívek fele, hogy hova megy a szállodává alakított épületből származó pénz, másrészt pedig a hívek számára nem volt elfogadható, hogy az egyház célracionálisan cselekszik: kidobja az embereket és szállodát é pít, ahelyett, hogy szegény embereket hagyná, hogy minimális lakbérért lakjanak ebben a tömbházban. Miért érdekes ez a történet? Azért, mert a közösség nincs felkészülve arra, hogy ezeket a dolgokat másfajta logikában kezelje. Nem tudjuk például, hogy ho gyan lehet elszámoltatni az egyházat. A következtetés az, hogy ebben a társadalomban egy sajátos kettősség észlelhető: vannak olyan elképzelések, melyek pontosan a modernizációról szólnak, célracionális cselekvések. Hiszen a lehető legjobban kihasználni eg y főtéri ingatlan értékét egy modern intézményrendszerben nem egy megvetendő logika. Nem vagyok szakértője ennek a kérdésnek, de úgy tudom, hogy a modernizáció mint fogalom a 2. világháború után jelent meg, fő vonása pedig az ideológiamentesség volt. V agyis egy politikailag mélyen megosztott világban a legszegényebb országokba is lehetett exportálni a modernizációt, ami technikai haladást, szociális intézményeket, a politikai intézményrendszer demokratizálását jelentette. Erre a korszakra jellemző az, h ogy a modernizáció a tradicionálissal képezett ellentétpárt. Székely István A modernizációs deficit abban áll, hogy nem tudjuk elgondolni, jó, akkor milyen formában kérik számon azt, hogy valami nehezen megfogható, de mégiscsak beazonosítható közös ségi vagyont használ. Mi történik ezekkel a pénzekkel? Amikor arról beszélünk, hogy kidobtak innen embereket, akkor azt kérjük számon az egyházon, hogy miért nem cselekedett értékracionálisan. Nálunk problematikus, hogy ha valaki nem képes valamiféle cél racionális cselekvésben hatékonyságot felmutatni, akkor még mindig tud értékeket kiabálni, kimenni és a múltról beszélni, úgy általában tud más típusú legitimitásban támogatást szerezni. A modernizációs probléma abban áll, hogy a különféle legitimációs log ikák egyszerre működnek, versenyben vannak és eléggé zűrzavarosan keverednek a társadalomban. Ott van például Szamosközi István, akit a BBTEn senki nem szeret. De ő csinálta meg a legautonómabb, legtöbb erőforrással rendelkező magyar tagozatot. Csakhogy ez a hatékonyság nem folyt bele valamilyen közösségszervező logikába, nem tudott modellként érvényesülni egy másfajta egyetemi retorikai közegben. A szimbolikus cselekvési logika nem tudott a Szamosköziféle logikával találkozni. A másik probléma az, ho gy ezek a modellek radikálisan változnak: a metropolisszá váló Kolozsváron például 510 éven belül egészen más típusú városszervezés lesz, ahol értelmetlenné válik azon vitatkozni, hogy 20 százalék a magyarság aránya Kolozsváron, vagy sem. Kérdés, hogy azo n dolgozunk majd, hogy a metropolitán övezettel a magyarság aránya felmenjen 19,5ről 20,1re, vagy fel tudjuk fogni, hogy itt másfajta fejlesztési központok vannak, más típusú esélyek. A mennyiségi érvek egyre kevésbé hatnak, ezeknek egyre kevésbé lesz ig azi társadalomszervező értéke. Horváth Réka: – Te szembeállítod a célracionális cselekvést az értékekkel? Horváth István: – Nem. A probléma az, hogy egy ilyenfajta célracionális cselekvésből, amikor szállodává alakítok egy épületet és megpróbálom a leh ető legtöbb pénzt kihozni belőle, a közhasznosság hiányzik. Arról van szó, hogy
