Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-23
32 Vis szavárják Dézsit A Rompres hírügynökség Dézsi Zoltánt, Gyergyószentmiklós egykori polgármesterét, az Állami Tartalékalap jelenlegi elnökét tartotta a legesélyesebbnek a gyergyószentmiklósi polgármesterválasztás megnyerésére. „Pillanatnyilag nem áll szánd ékomban jelöltetni magam, de a városból többen is jelezték, hogy szívesen látnának a tisztségben, és támogatási szándékukról is biztosítottak. Ha a gyergyószentmiklósiak kitartanak szándékuk mellett, vállalnám a jelöltetést" – jelentette ki a Krónika kérdé sére Dézsi Zoltán. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke, az MPSZ tagja lapunk érdekl ő désére kijelentette, hogy a Gyergyó Tévé nemrégiben sugárzott él ő m ű sorában, ahol az esélyes polgármesterjelöltek kilétét próbálták kideríteni, felmerült néhán y olyan név, akiknek egyikét szívesen támogatnák. „Az illet ő személye egyel ő re hadd maradjon titok, de ha függetlenként indulna, minden további nélkül támogatnánk az illet ő t" – hangoztatta Árus. A Gyergyó Tévé él ő adásában Bencze Attila, Dézsi Zoltán, Kont esveller József, Pál Árpád, Suciu Gábor, Tinka Kálmán és Weil Gyula neve merült fel lehetséges polgármesterjelöltként. vissza A Székelyföld területi autonómiája a jövő Háromszék 2008.01.23. Csutak István nagy nyilvánoss ágot kapott és rendhagyó módon vitát is gerjesztő írása így vagy úgy, de valóban közösségünk életébe vág. Sok kijelentésével egyet lehet érteni, de még ezek mögül is kiviláglik, az egykori rebellis ifjú titán megszelídült, s a Székelyföld jelenét, jövőjét latolgató, időnként kedélyborzoló írása jól meghatározott politikai célt szolgál. S nem is akármilyent, hanem az RMDSZ csúcsvezetésének pillanatnyi és középtávú érdekeit. Az kétségtelen, régiónknak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő ga zdasági, társadalmi, kulturális haladást elérnie, mint jellegzetes magyar tájegység sem tudta magát igazán meghatározni. Csak épp azt felejti elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/va n, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. És mintha ez nem lenne elég a célok, tervek, elképzelések elszürkítéséhez, folyamatosan, fokozatosan, de eredményesen sikerült a szervezetből, de még annak környékéről is messzi űzni minden más, új, jobb vagy rosszabb gondolatot. Nem állítom azt, hogy pezsgett volna a Csutak által székelyföldi elitnek nevezett réteg élete, de próbálkozások voltak. Emlékezzünk csak a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő p róbálkozásaira és szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben világosan megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjét távlatosan és alaposan átgondoló tervei nincsenek. S valamikor a kilencvenes éve k közepén ugyancsak e régió jövőjét tervezgető fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak átfogóbb, jövőbe látóbb programot kidolgozni. Ismerjük el, nem túl nagy sikerrel. De nemcsak saját szalmalángtermészetük ok án, hanem az RMDSZ közömbös, óvatos, időnként ellenséges magatartása miatt is. És közben olyannyira oldódott — legalábbis a kinyilatkoztatások szintjén — a romániai közélet, hogy beszélni kezdtünk újra a Székelyföld területi autonómiájáról. Bármit is mond az RMDSZ, akárhogyan is akarja azt a látszatot kelteni, hogy ő ennek a célnak az egyetlen és hiteles megfogalmazója, emlékezzünk, ötnyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át például az elnökválasztási kampányokban úgy tiltakoztak a román vitapa rtnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha azzal országárulást követtek volna valakik el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyről becsmér lő szavakat ugyan nem ejtettek, mert azt a szellemi munkát, mely elkészítéséhez elhasználtatott, nem tűnt ildomosnak leszólni. De most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval, bárminemű vita nélkül félredobták. Mindez Csutak írása kapcsán azért jutott eszembe, mert a Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerüle kiharcolnia a területi autonómiát. Gazdasági fejlesztési régiókkal elő lehetett volna készíteni e valóban nagy, akár történelminek is nevezhető lépést, de ha alaposabban mögé nézünk, kiderül: e fogalmak magyar köztudatba való bedobása egyszerű elterelő hadművelet volt. Gondolták, ha egyesek a területi autonómián lovagolnak, dobjuk oda a másik csoportnak koncna k ezt a ,,européer" csontot. Gyakorlatilag alig tettek valamit az általuk meghirdetett apró lépések gazdaságpolitikájának nevezett cél érdekében. A területi autonómiáról RMDSZkörökben évtizedekig mélyen hallgattak. Most a szakadás küszöbén szedték újra el ő, s szónokolnak róla, próbálják kisajátítani, úgy beállítani, hogy tizennyolc éve e cél érdekében küzd a szövetség, csak épp erre vonatkozó
