Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-23
33 programot nem dolgoztak ki. Megdöbbentő, de igaz, 1992 óta még egy kis munka- vagy kutatócsoport sincs az RMDSZben , mely e kérdéssel foglalkozna. Márpedig a területi autonómiaterv lehetne az egyetlen távlatos és alapos program annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy milyen Székelyföldet akarunk. Nem áll szándékomban a felelősséget teljes mértékben az RMDSZ nyakába varrni, de nála volt és van a pénz s a paripa, ő tudna erőket összefogni, dolgoztatni e cél érdekében. Ha kell, a Csutak által széki elitnek nevezettek köréből is. Nem teszi, mert a kérdés jelentőségére nemrég ébredt rá, még most sem biztos, valóban küzden i akare érte, vagy csak választási szlogennek használja. Különben a Székelyföld pont olyan, mint a benne élők. Vérveszteségei miatt elgyengült, hagyományai okán konzervatív, céljaiban bizonytalan. Mégis: még létező szellemi erejét, szakértelmét kellene j ól fialtatni, egy cél érdekébe állítani. S akkor eltűnne a székek állítólagos anakronizmusa, a kisvárosok tét nélküli versenye, s kikopnának a vezetésből a hatalmat öncélúan, illetve saját gazdasági érdekeik miatt gyakorlók, a szolgalelkűek, a közügyek irá nt el nem kötelezettek. Választás lenne a választás, nem kinevezés, s felelős érdekképviselet az a szövetség, mely közel két évtizede magára vállalta mind a szórvány, mind a tömbmagyarság képviseletét, de közben beleszeretett a hatalomba. S ott akar bármi áron maradni. Ezt támogatta meg Csutak István is írásával. A pártosodni készülő székelyföldi politikai hatalom összekapása, centralizálása a cél. Miközben természetesen sok, igen hasznos, tanulságos, megszívlelendő igazságot mondott el. vissza Szerző: Simó Erzsébet Belgiumi német autonómia – székely autonómiatörekvések − Amiről nem szívesen beszélnek! Erdélyi Napló 2008.01.09. Belgium keleti részén van egy 70 ezer 000 lelket számláló ún. „Autonóm KeletBelga Német Kö zösség“, amelynek külön miniszterelnöke is van KarlHeinz Lambertz személyében. Tehát van egy kis állam az EU keretében és ez nem más, mint egy működő autonóm terület, természetesen a belga királyságban. Teljes kulturális, szociális és foglalkoztatási auto nómiát élveznek a belga állam területén. Egy belgiumi látogatás alkalmával az is kiderült, hogy ezzel még a hivatalos belga képviseleti személyek sem akarnak nagyon kérkedni, amikor az erdélyi autonómiáért lobbiznak magyarjaink a különböző fórumoko n. Mert ugye ez már erősítené az őshonos székelyek jogos követeléseit is, akik legalább tízszer annyi lelket és területet mondhatnak magukénak Erdélyben. A baj talán éppen onnan adódik, hogy ez a székely terület pont Románia kellős közepén terül el, amit e lég nehéz volna történelmi tényekkel kimagyarázni. Most a belga kormánykrízis is igazolja a vallonok és a flamandok között egyre nagyobb méreteket öltő konfliktust, és ezzel egy időben az autonóm státust élvező „Német Közösség“ kérdése is egyre foko zottabb figyelmet érdemel. Vajon egy esetleges szétválás esetén ők hová is tartoznának? Esetleg olyan státust kapnának, mint Liechtenstein, vagy esetleg Luxemburghoz csatolódnának? Mindez még a jövő kérdése! Annyi bizonyos, hogy a „Német Közösség“ keményen fenntartja magának azt a jogot, hogy hovatartozását csakis egy belső népszavazás eredménye döntheti el majd a jövőben. Vajon mikorra várható a székelység számára ez a lehetőség, hogy végre ő dönthessen saját sorsáról? Mindezek ismeretében, a z annyira hangoztatott demokratikus elvek alapján, feltevődik tehát a székelység autonómiájának kérdése, mint az EU keretei között élő népek, népcsoportok bármelyikének jogos követelése, mint olyan eszköz, amely valóban egyenlő jogokat biztosít(hatna) ezek nek a népeknek, népcsoportoknak. A kérdés sarkalatos pontja az, hogy kik és milyen alapon bírálják el az ilyen irányú követeléseket. Meddig lehet még kettős mércével elbírálni az ilyen fontos kérdéseket, meddig lehet még szőnyeg alá söpörni egy ezer éves e urópai nép önrendelkezési jogát. Itt talán sokkal többről is szó van, mint amennyi eljut az EU végrehajtó szerveihez. Itt a tét egy évezredes nép sorsa és jövője, amelyre a megoldás ugyan létezik (mások esetében működik is), de ezt csak bizonyos ese tekre alkalmazzák. Ha ezt nem szorgalmazzák az arra megválasztott hivatali képviseletek, akkor minden marad a régiben. Az újonnan megválasztott (erdélyi) EUképviselőknek feladata kellene hogy legyen egy olyan erdélyi (székely) autonómia szorgalmazá sa, amely hosszú távon szavatolná az itt élő magyarok teljes jogú kulturális, szociális és foglalkoztatási jogait. Ahhoz már túl sok idő eltelt, hogy távlatokban ámítsák (lásd az elmúlt 17 évet) a székelységet egy esetleges autonómiáról, langyosabb esetben önrendelkezésről. És annak is elmúlt az ideje, hogy
