Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-15
27 politikai csele kvés a javából. Ehhez hozzátartozik azonban az is, hogy ezeket az igazságokat – így vagy másképpen – már sokkal hamarabb ki kellett volna mondani, és nemcsak kimondani, hanem foglalkozni is az itt jelzett problémákkal. Legalábbis a problémáknak azzal a ré szével, amelyek kellő ráfigyeléssel kezelhetőek lettek volna. Persze itt a látszattal ellentétben nem elsősorban a székely széki szerveződés tarthatóságán és/vagy megváltoztatásának szükségességén van a hangsúly. Ebben a kérdésben – mint oly sok másban is – , mint Csutak is figyelmeztet: a forma miatt elvész a tartalom. A széki berendezkedés – vegyük most példának az egyszerűség kedvéért az RMDSZ székelyföldi területi szervezeteit – olyan kisrégiós identitásokat hangsúlyoz ki egyéb, azoknál gyakorlati sze mpontból (is) fontosabb identitásokkal szemben, amelyek amellett, hogy fölöslegesen bonyolítják a döntéshozási mechanizmusokat, kontraproduktív konkurenciahelyzetet teremtenek hierarchikusan azonos szintű szervezetek közt. Ez látszott például közvetlenül a tavaly novemberi európai parlamenti választások után, amikor a Hargita és Kovászna megyei területi szervezetek ujjal mutogattak egymás felé, „ha ők nem mondanak le, akkor ugyan mi miért tennénk?”forma. (Kivételt képez az öt közül az udvarhelyszéki szerv ezet vezetősége, amely testületileg lemondott a Tőkés László független EPjelölttel szemben elszenvedett választási vereség nyomán.) És ugyanez volt tetten érhető abban az ellenérzésben, amely a szövetség berkeiben akkoriban elhangzott azon javaslatot, f elvetést kísérte, mely szerint az RMDSZnek erős megyei szervezetekre volna szüksége a Székelyföldön is, egymással rivalizáló széki szervezetek helyett. Ami tehát a Székelyföld modernizációját illeti, valószínűleg a formából kiindulva lehetne tartalommal megtölteni ezt az újabb, lassan már az autonómiához hasonlóan szlogenszerűen hangzó célkitűzést. A „felülről diktált” (és ebben ilyen értelemben nincs semmi kivetnivaló!) formaváltásnak azonban társulnia kell egy olyan társadalmi konszenzussal, amelyet a z említett szerző teljességgel hiányol a székelyföldi emberekből. És amihez – tetszik, nem tetszik – először bizony el kell jutni ahhoz, hogy bármiféle ilyen irányú elmozdulásról beszélni lehessen. vissza Támasszuk fel refo rmokkal Európa egyetemeit Világgazdaság 20080115 Szerző: Lykke Friis 2 Egy alkalommal Wimbledonból néztem közvetítést, és elgondolkoztam azon, hogy bár NagyBritannia rendezi a világ legrangosabb tenisztornáját, de soha nem nyeri meg. Valahogy a felsőokt atással is így vagyunk itt, Európában. A világ első egyetemének Platón athéni akadémiáját tekintik, ma pedig olyan neves intézmények sorával találkozhatunk a kontinensen, mint a Coimbra, a Cambridge vagy a Koppenhágai Egyetem. Az adott intézmény modern fo rmáját – amelyben egyesítik a kutatást és az oktatást – Wilhelm von Humboldt hozta létre, Berlinben. Az amerikai egyetemek ennek ellenére ma könnyedén lehagyják az európai versenytársaikat. Az Európai Unióban a GDP kevesebb mint két százalékát fordítják ku tatásra, szemben az amerikaiak 2,5 és a japánok 3 százalékával. A felsőfokú képzésben az egy diákra költött öszszeg Franciaországban 9 ezer, Németországban közel 11 ezer euró, NagyBritanniában csaknem 12 ezer dollár. Néhány európai államban – például Dáni ában – ennél jobb a helyzet, de még itt is messze elmaradnak az Egyesült Államoktól, ahol ez meghaladja a 25 ezer dollárt. A végzettek képzettségének minőségét nehéz összehasonlítani, bár ezt a Times évente megteszi felsőoktatási mellékletében. A legutóbbi ranglistán csak három brit egyetem: Oxford, Cambridge és a londoni Imperial College jutott be a világon az első tíz közé, az összes többi amerikai volt. Az egész EUból csak tíz került a világ 50 legjobb felsőoktatási intézménye közé. A legjobb német egye tem, a heidelbergi csak az 58. helyre jutott. 2 A szerző a Koppenhágai Egyetem rektorhelyettese
