Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-15
25 ► Az írásában többek között kijelenti: a törzsiszéki berendezkedés teljességgel kontraproduktív, azt viszont nem részletezi, hogy miért. – Először is tisztázzuk: az én bajom nem az, hogy rajonnak, municípiumnak vagy széknek hívnak egy térséget! Nem az elnevezéssel van bajom, vagy azzal, hogy Sz ékelyföldön földrajzilag külön kis entitások, térségek léteznek. Az a bajom a széki berendezkedéssel, hogy miközben azt mondjuk, „a mi széki hagyományaink”, nem azokat éltetjük. Ez egy szigorú, személyes kapcsolatokra épülő, nem értékelvű, nem tiszta, nyíl t szabályok szerinti, tiszta versenyben „győzzön a jobbik” elvű életmód. A mindenféle kötődés – a bérma, kereszt, koma, kiskoma, cimbora, rokon, unokatestvér, testvérviszony – a döntő, és nem a sokkal nyíltabb és tisztább verseny, a versenyeztetés. Ha nyugateurópai szinten akarunk élni, azt az életformát is fel kell vállalnunk és meg kell tanulnunk. Annak, hogy a Nyugatra vagy csak Magyarországra emigrált székelyföldi ott jobban érvényesült, annak nem az volt a magyarázata, hogy ott volt a bérmak eresztapja, kiskomája, nagykomája. Hanem mint emigránsnak, jövevénynek azt mondták, hogy amit tudsz teljesíteni, aszerint fogsz boldogulni. Ez hiányzik a széki berendezkedésből, és ezt a hiányt érzem veszélyesnek. Nagy hálával emlékszünk Szent István kirá lyra, aki modernizációt hajtott végre. Nem gyúródott senki a hét vezér közül, hogy mi most át akarunk állni egy, a miénknél korszerűbb, keresztény társadalmi berendezkedésre... Nem! Megcsinálta! Ma erre hál’ Istennek nincs lehetősége senkinek, hanem ez a mi felelősségünk. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor meg merem jósolni, hogy belátható időn belül már látható lemaradás és elszigetelődés következik be ebben a térségben. ► Egyik fórumozó a román nyelvtudás hiányáról mint egyféle, a gonosszal szembeni ellenál lásról beszél... – Nyugodtan lehet a Székelyföldön élni a magyar nyelvvel. Lehet, hogy a magyar nyelvvel New Yorkban is nyugodtan lehet élni, emigráns magyar családoknál, esetleg edényt mosni, takarítani. Európában, ahol a polgárok nagy többsége két nyelv et beszél, nem úgy kell ellenállni, hogy nem tanulok meg románul. Ez nem egy mérce. A románul beszélésnek van egy másik haszna: aki megtanul románul, az könnyebben megtanul majd németül, angolul, franciául. Mi több, a MOLnál, OTPnél szívesebben vesznek fel több nyelven beszélő embereket. Az Európai Unióban meg kell tanulni együtt élni, meg kell tanulni együttműködni. És itt kell elmondanom, nem valószínű, hogy 1950. május 8a után a francia paraszt és a porosz paraszt a homlokára csapott és azt mondta: Úristen, én imádom azt a franciát, vagy imádom azt a németet! A politikai elit eldöntötte, hogy véget vet a torzsalkodásnak, és ettől kezdve a német meg a francia – akiket nem valószínű, hogy érdekelt a politika - rájött, hogy együttműködve is lehet jól él ni. Visszatérve a széki berendezkedésünkre: ha az a virtus, hogy „kiskomám, én jól betartottam a másiknak, mert te udvarhelyi és én csíki vagyok”, vagy „együtt jól betartottunk a háromszékinek”, akkor nem jutunk egyről kettőre. És a helyi politikai elit f elelőssége azt mondani, hogy „gyerekek, fektessünk le szabályokat, bízzunk egymásban, és ne torzsalkodjunk”. Mert ez a nagy rákfenéje ennek a struktúrának. Ha a franciák ki tudtak békülni a németekkel a politikai elit döntése alapján, vajon nem lenne arra esély, hogy a csíkszéki meg az udvarhelyszéki, a gyergyószéki, az alsóháromszéki meg a felsőháromszéki ki tudjon egyezni? ► Létezik Székelyföldön egyfajta gondolkodásbeli vagy politikai belterjesség? – A Székelyföld egészében véve le van maradva, ugya nis a vasutat a vidéken a kiegyezés után fektették le, külön törvény beiktatásával lehetett csak megépíteni. Nem a belterjesség foglalkoztat engem, hanem az, hogy minden nép arra mozdul el, amilyen irányba az elitje viszi.
